Ki gondolta volna anno, hogy Mark Zuckerberg találmánya, a Facebook ennyire befolyással lesz a mindennapi életünkre? Tíz éve jelent meg a The Social Network (A közösségi háló) című film, amely ennek a megalkotásáról szól. Most pedig azon gondolkodom, vajon tudták, amikor létrehozták, hogy milyen következményei lesznek? Azóta sok minden történt. Láthattuk, ahogy Zuckerberget bíróság elé állították, hamis hírek és hirdetések keringtek az idővonalainkon és még a választásokra is hatással volt. Vajon jó-e az, hogy ekkora hatalommal és befolyással rendelkeznek felettünk? Valóban ők irányítják már az életünket? Nos, többek között erről is szól a Netflix új filmje, a The Social Dilemma.

Egy valamiben igaza volt a The Social Networknek a jövővel kapcsolatban, tényleg a Facebook lett az egymáson való ítélkezés legfőbb színtere. Láthatjuk mások állapotát, az idővonalukat, amit megosztanak, amit kedvelnek, a filmeket amiket megnéznek és mindent megmutatnak magukból az emberek, és abból, amit szeretnek.

A Facebook eredeti ideája, hogy igazi emberi kapcsolatokat keresnek a felhasználók a neten ma már felszínes dolognak tűnik. Az emberek jobban törődnek a like-ok számával a képeiken, mint a hús vér személyekkel.

Még a másfélórás The Social Dilemma is kevés arra, hogy felsorakoztassa a problémákat, amelyeket a közösségi oldalak okoznak a világban. Ha valaki még nem lenne tisztában, hogy ezek a cégek mennyire kihasználnak minket, azoknak igazán hasznos lehet. Felnyitja az ember szemét, hogy még az exponenciálisan növekvő öngyilkossági hajlamhoz is köze van az interneten eltöltött időnknek.

„Csupán két iparág nevezi az ügyfeleit felhasználóknak: a drogbiznisz és a szoftver.”

Ez egy olyan ikonikus mondat és tény a filmből, amely mellett nem lehet elmenni anélkül, hogy elgondolkodna az ember. Mikor lett a technológia ennyire életszükséglet? Valóban olyan dolog ez, amely komoly függőségeket okoz? És ha igen, mi ezzel a probléma?

A Dilemma egy különleges eszközt használ arra, hogy az eredetileg dokumentarista filmet könnyebben emészthetővé, érthetővé tegye az átlag ember számára is: egy fikciós szál segítségével mutatja be a problémákat egy hétköznapi család életére kivetítve. Ezáltal még azok is megérthetik a film mondanivalóját, akik nem programozó zsenik vagy profi üzletemberek.

Azonban ezzel a húzásával a film talán el is vesztheti dokumentarista hitelességét. Ezen lehet vitatkozni. Van akinek ez megkönnyíti a film mondanivalójának a megértését, de van olyan, akit ez kissé bezavar. Én az utóbbiak közé tartozom, hiszen engem kizökkentet a már-már túlzó, irrealisztikus bemutatás. Komikusnak éreztem, amikor a kislány feltöri a műanyag dobozt, hogy kivegye a telefonját, mert anélkül még enni sem tud. Szerintem itt még azért nem tart az emberiség. Arról nem is beszélve, amikor egy irányítópultról vezetik a felhasználót minden mozdulatát figyelve. Azzal, hogy belevonták az embert, mint tényezőt az algoritmusokba nekem eltorzult a valósága, hiszen igazából teljes mértékben a programok figyelik az embert. Nincs minden egyes személyre ráállítva a nap 24 órájában három ember, akik személyre szabott hirdetéseket és értesítéseket adnak fel nekünk. Ez lehetetlen lenne.

Ennek ellenére a The Social Dilemma, habár használ manipulatív és félrevezető eszközöket, szinte tökéletesen ábrázolja, hogy mik az aktuális problémák a társadalomban és a technológiai iparban, illetve előrevetíti, hogy merre halad az emberiség, ha ezen a hozzáálláson nem változtatunk.

Szerintetek reálisak ezek a problémák? Meg lehet-e változtatni az emberek internettől való függőségeit? Oszd meg véleményedet velünk!