Be kell vallanom, mindezidáig nem voltam a legnagyobb rajongója Dylan O’Briennek, mivel a Mélytengeri pokolban nyújtott mellékszereplői alakításán kívül sem Az útvesztő-filmekben, sem az Amerikai bérgyilkosban nem győzött meg arról, hogy tehetséges színész lenne. Azonban ezt a kijelentést vissza is vonhatjuk, ugyanis egy közepes költségvetésű, lakossági forgalmazásra bocsátott, „könnyed” szörnyfilmre volt szükség ahhoz, hogy a színész brillírozzon.

A Love and Monsters (eredetileg Monster Problem) egy Shawn Levy és produkciós cége által finanszírozott posztapokaliptikus kaland-vígjáték, melyet a Paramount a világjárvány alatt tovább passzolt, ahogyan sok más idei projektjét. A rendező, a dél-afrikai Michael Matthews, eddig rövidfilmeket készített, most azonban megkapott egy 30 millió dolláros sci-fit, mely Ausztrália különböző, egzotikus és hátborzongató régióiban forgott a már említett Dylan O’Briennek, valamint Michael Rooker, Ariana Greenblatt és Jessica Henwick főszereplésével.

A történet Joel (O’Brien) ötletes és hangulatos, animációval illusztrált narrációjával kezdődik. Ezúttal nem zombik vagy robotok, hanem mutálódott állatok lepték el a világot, miután egy földhöz közelítő aszteroida nukleáris fegyverekkel való elpusztítása légkörünkben ólálkodó szörnyeket hozott létre. Joel mindent elvesztett az apokalipszisben, s évek óta egy földalatti kommunában él, melynek tagjai sorra hullanak a folyamatos mutánstámadások miatt. Egy napon azonban elveszettnek hitt szerelmének felkutatására indul egy befogott rádióadásnak köszönhetően, s Joelen a sor, hogy bizonyítsa bátorságát. Kalandos, szegmensszerű, néhol komikus, néhol tragikus útja során fontos leckéket tanul az új világról és saját magáról.

Matthews A cápa késleltetési módszereivel élve szörnyeit nagyon ügyesen háttérbe szorítja, nagyon ritkán mutatja. Ezzel részint rengeteg pénzt spórol, másfelől pedig misztikum és borzongás járja át a film légkörét. A szörnyek akárhol lehetnek. Talán épp a főhős mögötti fákon rejtőzködnek, vagy a közeli bokorban ólálkodnak. A Love and Monsters könnyed humora főként Dylan O’Brien megfelelő komikus érzékéből fakad, azonban a fejezetszerű filmes narratíva és a fantáziadús formavilág is rejteget meglepetéseket.

Joel drámai szükséglete egyszerű, könnyen érthető: el akarj jutni régen látott, mérföldekre tábort vert szerelméhez, Aimeehez (Jessica Henwick). Az ő neve egyfajta szójáték is egyben: Aimee, avagy aim-y, vagyis szó szerint cél. Joel hátra kényszerül hagyni „családját”, s az ismeretlent kell feltérképeznie. Útja során egy hűséges kutya csapódik hozzá, és kettejük barátsága is próbára tétetik. Joelt kitanítja egy túlélő vándor (Michael Rooker) és annak szemtelen, ám végtelenül aranyos lánya (Ariana Greenblatt) a vadon új szabályairól és a szörnyirtásról. Egy szekvenciában megtanul szörnyeket felismerni, míg egy másikban szörnyeket ölni. Találkozik egy androiddal, akivel egy rendkívül emberi pillanatban részesül. Megtanulja a leckét, és megmenti a lányt. Közben azonban sajnos számos, kelletlen flashbackből kell megtudnunk, mi történt az apokalipszis napján Joellal és Aimeevel. Ez a történetszál felesleges.

A Love and Monsters kezdetben egy Alien-vígjáték, egy kamara-komédia, ami nem találja a helyét a morbid és a könnyed humor között– a főszereplőhöz hasonlóan – ám, amikor elindul az igazi történet, a film érdekessé válik a második felvonásban. Sajnos ismét lelassítunk, amikor Joel odaér Aimee táborába, és akármennyire akarunk, végül nem tudunk azonosulni Aimee karakterével és az ottani túlélőkkel. Valójában a film kissé skizofrén, mert a szörnymitológia mellett nagyjából öt különböző történetet akar elmesélni, viszont legalább megadja számunkra a választás lehetőségét. Én a „kutya és ember” sztorit, illetve „Joel és családja” szálát választom. A Love and Monsters grandiózus látványvilágát erősítik az érintetlennek tűnő, kortalan ausztrál látképek, az elborult, ám felettébb ötletes szörnyek fizimiskája és az erős rendezés, ami hagyja főszereplőjét létezni a térben.

A finálé iránti érdeklődésem elvesztettem annak tucatfilmbe illő formai megoldásai miatt, azonban Joel története érdekelt, melyért Matthews és O’Brien a felelős. Idejét nem tudom, mikor kötött le egy ilyen sztori, viszont gratulálok nekik, hogy a filmjük hiteles és őszinte tudott maradni az eredeti koncepciójához, mely tulajdonképpen egy túlélőfilm. Tiszta szívvel tudom ajánlani a Love and Monsterst a szörnyfilmek, a kalandfilmek, a kutyabarátok, a függetlenfilmek és természetesen Dylan O’Brien rajongóinak.

A Love and Monsters 2020. október 16-tól elérhető digitális platformokon és DVD-n.