Az olyan nagyszabású stúdiófilmek, mint Steven Spielberg West Side Storyja, vagy Denis Villeneuve Dűnéje halasztásra került, és Wes Anderson The French Dispatch c. moziját is csak áprilisban láthatjuk, azonban amennyiben bemutatták volna ezeket a „jelentősebb” filmeket, úgy sem Sofia Coppola, sem Viggo Mortensen, sem Spike Lee filmjei nem kaptak volna akkora figyelmet. 2020-ban, akinek ideje volt, lubickolhatott a függetlenfilmekben, melyek vagy lakossági forgalmazásban vagy streaming platformokon debütáltak széles körben.

Megismerhettük Benjamin Ree dokumentumfilmes nevét a csodálatos, megható The Painter and the Thief kapcsán. Visszakalandoztunk a 80-as évek időhurok filmjeihez az Andy Sandberg főszereplésével készült Palm Springs c. filmben. Egy életbevágóan sanyarú (Never Rarely Sometimes Always) és egy rendkívül szórakoztató abortuszról szóló filmet kaptunk (Nemterhes). Spike Lee vietnámi háborús eposzt csinált a néhai Chadwick Bosemannel (Az 5 bajtárs). Sofia Coppola egy újabb remek filmjében Bill Murrayt rendezte a Felkevervében. Viggo Mortensen ugyancsak intim történetben mutatott be egy problémás apa-fiú kapcsolatot a Fallingban.

Felemelő, elgondolkodtató dokumentumfilm volt a Crip Camp, Hajdu Szabolcs éles, pikareszk Békeidője, a néhai zeneszerző Jóhann Jóhannsson Last and First Man c. filmesszéje, valamint Charlie Kaufman újabb egzisztencialista agymenése (A befejezésen gondolkozom). Spike Jonze Beastie Boys Story dokumentumfilmet csinált igazán punk módon, mégis őszintén. A felrobbanó tinédzsereken sírtunk és nevettünk a Spontaneousban. Seth Rogen uborkaárus és dühös déd-déd-dédapja volt az Amerikai pácban. Újabb Jane Austin könyvet dolgoztak fel, melynek eredménye a finom és érzéki Emma lett. Megrázó és fájóan közeli volt a Visszatérés Epipóba. Komor és a világ hangulatához illő volt a Mindig az ördög. Üdítő és kikapcsoló kalandfilm Dylan O’Brien Love and Monsters c. marhasága. Aki akarta, az pedig látta a Hamiltont.

Számtalan függetlenfilm levadászható, azonban rengeteg nem került megemlítésre, vagy még a bemutatóra vár. Ígéretesnek mutatkozik a Sound of Metal c. zenés film Riz Ahmeddel, az Ígéretes fiatal nő, Anthony Hopkins The Father c. filmje, Frances McDormand Nomadlandje, a Minari c. Sundance sikerfilm, Mundruczó Kornél Pieces of a Woman c. filmje és Kirsten Johnson dokumentumfilmje haldokló édesapjáról (Dick Johnson Is Dead) és Roy Andersson Történetek a végtelenségről c. műve.

Talán a "jelentős díjfilmek" mellett az Akadémia fontolóra vehetné azt, hogy megtekint párat a fenti filmek közül.