Nemrég az egri SlowFilm diákfilmfesztivál keretein belül előadást tartott az egyik legjelentősebb svéd rendező, Roy Andersson operatőrtársa, Borbás István. A svéd-magyar páros a 80-as években a humoros gegekkel mesélő, sajátos látvánnyal és egy érdekes, a nyugati film számára ritkábban előforduló formanyelvvel rendelkező reklámjaival váltak híressé és elismertté, később pedig ezt vitték át a nagyjátékfilmjeikbe is.

A kamera egy centit nem mozdul és sápadt arcú figurák cammognak.
A reklámok nézése közben Feldmár András azon elgondolása jutott eszembe, hogy mit gondolna és mit látna egy űrlény, ha lejönne hozzánk és tökéletes kívülállóként csupán megfigyelné szokásaink, mozdulataink, arcrezgéseink, furcsa interakcióink. A rendező később ezt a koncepciót fedte legutóbbi filmjének címében is: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről. Roy Andersson és Borbás István elképzelése és lencséjén keresztül így nézünk ki egy galamb szemszögéből.

A helyzetek hosszan kitartva, humoros gegek formájában bomlanak ki elénk, és a nyugati filmezés snittben gondolkodásával szembemegy a vágatlan, egysnittes, kistotál-totál beállítású képkivágat. A reklámok egy-másfél perces lefutásánál meg annyira nem hangsúlyos, de a későbbi trilógia sokperces jeleneteiben már érződik, hogy a néző a passzívabb helyzetéből, amikoris csak sodródunk az elénk tárt képekkel, most aktívabbá kell váljon, ezzel  is feldezve a részletgazdag háttérben zajló apró eseményeket. A szereplők cselekedetei az adott környezetben új kontextusba kerülhetnek.

Filmkészítési attitűdjüket több tucat helyen is elismerték, díjazták: minden jelenet épített színfalak közt került rögzítésre, a "mesterséges természeti" közeget saját maguk építik több hetes és hónapos tervezés után, a színészek pedig mind amatőrök, akiket az olasz neorealizmushoz hasonlóan juttatnak el a kívánt, kamerának tetsző állapotba. A szemünket a mozdulatlan kamerával nem csak aktívabb szerepbe szorítja, hanem át is veri: a Trompe L'oil technikát alkalmazva a kamerához közelebb vagy távolabb helyezve lesz a kép egységes, holott több apróbb, sokszor festett darab milliméter pontos elrendezésének produktumát látjuk hosszú percekig.

Kisfilmjeik elkészülte ugyanúgy működik, mint megnézésük: hosszas előkészület után jön a megérdemelt eredmény. És kifejezetten jól esik kivárni ezt a végkifejletet.

Roy Andersson Élő-trilógia:

• 2000 - Dalok a második emeletről / Sånger från andra våningen
• 2007 - Te, akik élsz / Du levande
• 2014 - Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről / En duva satt på en gren och funderadepå tillvaron