Talán kevesek számára ismerős Fisher Stevens neve, azonban az amerikai filmkészítő jegyezte az Oscar-díjas Az öböl és a Leonardo DiCaprio nevével fémjelzett az Özönvíz előtt c. dokumentumfilmeket. Stevens pályája izgalmas és sokrétű, ugyanis koncertfilmekre, Bon Jovi videóklipekre és nagyjátékfilmekre is kiterjed a dokumentumfilmek mellett. Legutóbbi fikciós darabja a 2012-es Született gengszterek c. krimi volt Al Pacino, Christopher Walken és Alan Arkin főszereplésével.

Az Apple TV+ oldalán debütáló Palmer c. filmdrámával Stevens egy ismerős történethez nyúl, méghozzá egy börtönből frissen szabaduló elítélt reintegrációja került terítékre. Az férfi lelki üdvözülést talál egy különleges kisfiúval való kapcsolat által, akit egyedül kényszerül nevelni. Úgy érezzük, láttuk már ezt a történetet Clint Eastwood rendezésében a Tökéletes világ c. filmben, a Coen testvérek rendezésében az Arizonai ördögfiókában, illetve legutóbb a Logan Marshall-Green által levezényelt Újrakezdésben, mely utóbbiban Ethan Hawke-ra hárul a feladat, hogy felneveljen egy magára hagyott gyermeket.

A Palmer esetében is hasonló a történet. A címszereplő Eddie Palmer (Justin Timberlake) egy középiskolai amerikai futball sztár lehetett volna, azonban egy piti balhé miatt 12 évet töltött börtönben. Szabadulása után nagymamájával, Vivian-nel (June Squibb) kényszerül élni, aki a kisváros kiemelt polgára, a helyi hitközösség oszlopos tagja. A nagymama alkalomadtával felvigyázója Sam-nek (Ryder Allen), akit drogfüggő anyja (Juno Temple) rendszerint magára hagy. Sam nem szeret a fiúkkal játszani, gyakorta „lányosan” viselkedik és öltözködik, melyért iskolatársai állandóan csúfolják. Sam nevelése egy tragédia után Palmer-re hárul, aki eleinte nehezményezi a kisfiú viselkedését, ám végül kimondottan megkedvelik egymást.

Stevens remekül eltalálja a jóleső közhelyek és a kortárs relevancia iránt való őszinte érdeklődés világát. A Palmer egy nagyon ismerős film, viszont cseppet sem felszínes. Könnyedén hullhatott volna a toleranciafilmek süllyesztőjébe, azonban a magabiztos, dokumentarista kamerakezelés (Tobias A. Schliessler) és a precíz vágás (Geoffrey Richman) segítségével a Palmer felülemelkedik a bejáratott műfajifilmes toposzokon, és egy színbe markoló, meglepően ismeretes film kerekedett ki Cheryl Guerriero forgatókönyvéből.

A film legnagyobb sztárjai azonban Timberlake és a kisfiút alakító Ryder Allen, akiknek tagadhatatlan kémiája, izgalmas karakterfejlődése és lehengerlő játéka burjánzó élettel tölti fel a Palmer-t. Timberlake akkor van igazán elemében, amikor hagyja, hogy az érzések, s ne a dialóg diktálja játékát, ugyanis a film során számos remek pillanatot nyújt puszta tekintetével, némaságával és karizmatikusan pazarul alakít.

Ryder Allen ugyan a film jelentős részében szódásüveg szemüveg mögé szorul, az ifjú színészt kifinomultan rendezte Stevens, és nem lepődnék meg, amennyiben Allen a jövőben további, jelentős szerepeket kapna. A nagymamát játszó Squibb kényszerű skatulyába szorult, viszont a szigorú, ám aranyszívű karaktert kellő empátiával és jóleső humorral tölti fel. Juno Temple szokásához híven fantasztikus egy komplex karaktert megformálva, s bár keveset szerepel a drogfüggő anya szerepében, minden jelenetet elvisz a hátán színészi energiája, karakterét pedig imádjuk gyűlölni.

A Palmer legfontosabb mondanivalója ugyan a tolerancia, ám a film nem lesajnálóan, hanem intim, érdeklődő optikán keresztül figyeli, amint a két főszereplő egymásra talál. Van valami megragadhatatlan és örökérvényű az emberi jóságban, amelyet akárhányszor is vigyenek a vászonra, tehetséges kezek között mindig is sikert arat. A Palmer márpedig egy sikeres film, mert megfogható és letisztult. A minden bizonnyal meleg kisfiú kálváriája és a címszereplő elfogadásának útja egyszerű, ám annál ütősebb képlet, amelyet szofisztikáltan levezényelt rendezés Stevens oldaláról.

Bár a film távol áll a hibátlantól, ugyanis gyakorta negédessé, humortalanná és komorrá válhat, ám rengeteg szerethető pillanattal társul a tagadhatatlanul klisés történet. Azoknak ajánlom a Palmer-t, akik képesek befogadni egy szívszorító, ám kurrens családdrámát a toleranciáról, ugyanis akiknek sikerül, számos meglepetésben, valódi emberi pillanatokban lehet részük magabiztos rendezés és szenzációs alakítások kíséretében.

A Palmer január 29-től elérhető az Apple TV+ oldalán.