John Landis 1988-ban készült filmje Eddie Murphy főszereplésével tagadhatatlan kultfilm a maga korhatáros, pikareszk bájával, azonban az Amerikába jöttem távol áll a színvonalas szórakoztatástól. A 33 évvel később érkező folytatásfilm, a Coming 2 America, avagy a visszafogott magyar fordítás szerint Amerikába jöttem 2 hasonszőrűen ártalmatlan, mégis jellegtelen, felesleges film.

A zamundai Akeem herceg (Murphy) harminc évvel az előző rész eseményei után továbbra is megkoronázására vár feleségével és három, huszonegyedik századi, harcos lányával. Apja, Jaffe király (James Earl Jones) halála után azonban felsejlik a külső fenyegetés a szomszédos Nexdoria új vezére (Wesley Snipes) által, aki politikai házasságot szeretne kieszközölni a frissen koronázott Akeem király lánya és a hadvezér fia között. Akeem fülébe jut, hogy van egy törvénytelen gyermeke (Jermaine Fowler) egy nyugati nőtől (Leslie Jones), így hű segédjével, Semmi-vel (Arsenio Hall) ismét felkerekednek, hogy eljussanak az Egyesült Államokba, és megmentsék a Zamundai Királyságot.

Minden ízében fantáziátlan az Amerikába jöttem 2 koppintása az első résznek. Craig Brewer, az Eddie Murphy színészi karrierjét pillanatnyilag felélesztő A nevem Dolemite rendezője képtelen újat mondani a folytatásfilmmel, melynek elkészülte puszta kizsigerelésen alapul. Feltűnnek kínosan ismerős elemek az Amerikába jöttem 2-ben, és ismételten a párválasztás és a kulturális különbözőségek egyfajta ferdetükre a „drámai közeg”, és pontosan ugyanazt a konklúziót hozza a folytatásfilm, mint az Amerikába jöttem 33 évvel ezelőtt.

Súlyos hiányok mutatkoznak a nevetés szempontjából, és néhány elvétett, önreflexív poén a folytatásfilmekre mérve ugyan felébreszti a rég igazak álmát alvó nézőt, az Amerikába jöttem 2 mégis egy szükségtelenül hangos, politikailag túlságosan is korrekt, gyerekbarát kudarcfilm, ami eltékozolja komikus tehetségeit, és végérvényesen eltemet minden kreativitást. Ha egészen szigorú akarnék lenni, azt mondanám, hogy nincs története, de ez nem lenne teljesen igaz, mert van ugyan némi cselekmény, lényegi dráma viszont nem mutatkozik meg Brewer filmjében.

A színészek szokásukhoz híven mórikálják magukat. Eddie Murphy és Arsenio Hall többszörös szerepei fárasztóak, öregesek, míg Leslie Jones badar ordibálása egyenesen idegesítő. Azonban a leginkább irritáló szál a főszereplő fiatalok románca, ugyanis Akeem király fattyú fia, Fowler karaktere nem az amúgy humorosan elrajzolt Wesley Snipes lányához, hanem egy helyi fodrászhoz akar hozzámenni, és ez az egyetlen konfliktus a filmben. Fowler és Nomzamo Mbatha, a borbélylány szála sértően alantas, unalmas romantikus maszlag, a filmidő harmadát majdnem mégis az ő történetük teszi ki.

Az Amerikába jöttem 2 nemtörténetét Brewer szükségtelen zenei betétekkel, nosztalgikusnak szánt, azonban ismételten felesleges popsztár-vendégszereplésekkel egészíti ki, és gyakorlatilag minden ötödik percben valamilyen 80-as évekbeli sláger feldolgozását hallhatjuk. Formailag és filmnyelvi szempontból szinte értékelhetetlen, a folytatásfilm olcsójános módon felvett képi világot, katasztrofális filmvágást és csetlő-botló dramaturgiát tartalmaz.

Az Amerikába jöttem 2 a legkisebb közös többszörös filmje altesti poénokkal fűszerezve, jelenléte hasztalan, szórakoztatni nem tud. Az pedig különösen dühítő, hogy a kimondottan humoros és őszinte A nevem Dolemite után egy ilyen trash került ki Brewer és Murphy portfóliójából.

Megtekintését ugyan nem ajánlom, az Amerikába jöttem 2 ettől függetlenül elérhető az Amazon Prime Video kínálatában március 4-től.