Amikor azt hisszük, hogy az utóbbi időben megcsappant az igényes szórakozást kínáló filmpiac, akkor érkezik egy belevaló rendező, esetünkben Emma Seligman, aki első filmjével három különböző műfajt reformál meg. A Shiva Baby egy életrajzi elemeket tartalmazó kamaradráma, amely komédia, tragédia és horrorfilm egyaránt.

Seligman a New Yorki-i Filmegyetemen végzett, és tézisfilmje a Shiva Baby című rövidfilm volt, ami egy feszült, 7 perces karakterdarab, és jelenleg is elérhető a Vimeo-n. A rövidfilm azonnal beszippant, heves vágástechnikája és minimális története lehetővé teszi a rendezőre rendkívül hasonlító főszereplője, Rachel Sennott számára, hogy egy igazán lehengerlő alakítást nyújtson az abszurd helyzetbe került karakter bőrében.

A nagyjátékfilm, mely mindössze 77 perces, számos elemet kölcsönöz az azonos című tézisfilmből, viszont helytakarékosan és karakterközpontú, kimondottan érzékeny megközelítéssel ábrázol egy saját magának vermet ásó egyetemistát. A fillérekből készített elsőfilm egyaránt egy feszült, zárt közegben játszódik, viszont műfaji szempontból sokkal játékosabb, és természetesen a filmidő miatt sokkal átfogóbb képet kapunk az ugyancsak Sennott által megformált karakterről.

Danielle (Sennott) egy végzős egyetemista New Yorkban, aki helyét keresi a világban, és tisztában van azzal, hogy az iskolából kikerülve nem fog tudni mit kezdeni a társadalmi nemek tudományából szerzett diplomájával. Magánéletében könnyed kapcsolata van egy sikeres, harmincas férfival, Max-szel (Danny Deferrari), aki anyagilag támogatja. Egy shiva (virrasztás a zsidó kultúrában) alkalmából Danielle élete felfordul, ugyanis a szülők, rokonok és ismerősök közegébe becsöppen Max és felesége (Dianna Agron) közös gyerekükkel, melyről a lány mit sem tudott.

A filmcím kettőssége már önmagában mulattató, viszont a végletekig kitartott, helyzetkomikumra épülő dramaturgia tanítanivalóan profi. A Shiva Baby a csekély történet ellenére szikár alkotás pazar színészvezetéssel, briliánsan sötét humorral és váratlanul megható karakterképpel. Hamarosan Seligman névjegykártyája lesz a kifogástalanul vászonra vitt alkotás, mely függetlenfilmes produkciós színvonalához és elsőfilmes mivoltához viszonyítva makulátlan darab.

A húszas éveiben járó Sennott vérbeli humorista, azonban tagadhatatlanul tehetséges színész is, aki lebilincselő arcjátékkal, hiteles alakítással és kifinomult drámai érzékkel bír. A fiatal színésznő teljes mértékben átjárja Danielle karakterének hullámvasútszerű utazását, és a megcsömörlött figurát kellő szimpátiával tölti fel a Seligman által generált, abszurd helyzetekben.

Minden színész kiváló választás volt a szülőket alakító Fred Melamed-től és Polly Draper-től a Danielle-lel közös múlttal rendelkező Molly Gordon karakterén át az emlékezetzavarral küzdő nagymamáig és a monoton hangon imádságot mormoló rabbiig. A Shiva Baby szinte teljes filmideje a virrasztáson játszódik, így számos statisztát kell mozgatni, viszont Seligman ugyancsak lehengerlő munkát végez pergő, realisztikus és végtelenül szórakoztató dialógjaival, visszafogottságával és ambícióival.

A kidolgozottan komponált kézikamerás beállítások és a feszes vágástechnika mellett hátborzongató, horrorfilmbe illő filmzenét alkalmaz a rendező, aki alkalomadtán felettébb morbid, absztrahált irányba viszi a képi világot. A Shiva Baby ügyes hangvágással és hangkeveréssel is rendelkezik, mely a folyamatosan beszélő karakterek szempontjából gazdagon szolgálja a filmet.

Fellelhető egy coming-of-age film is a Shiva Baby közegében, ám Seligman darabja nem annyira nagyratörő, hogy élettragédiát és útkeresést mutasson be, hanem helyette főszereplője egy meghatározó életszeletét prezentálja a szűk drámai miliőben, mely egyszerre megnevetteti és megríkatja a nézőt, viszont egy pillanatra sem engedi el szorításából, és meglehetősen maradandó nyomot hagy.

A 21. századi zsidó hagyományőrzés kellő újszerűséggel, jóleső cinizmussal kerül ábrázolásra, miközben egy egészen átfogó korképet is kapunk a helyét nem találó, meggondolatlan döntéseket hozó huszonévesről, sőt felettébb vicces leképezést a sugar daddy-jelenségről, amely a narratívában bőven tartogat meglepetéseket.

Emma Seligman szenzációs filmet készített, amely azért kimagasló, mert negyedmillió dolláros költségvetése ellenére lebilincselő karakterdarab, amely a műfajokkal bátran és szemérmetlenül játszadozik, míg a főszereplő Rachel Sennott ugyancsak elsőrendű színészi jelenlétével fűszerezni a tragikomikus, érzéki történetet. A Shiva Baby feszes tempót diktáló, intelligensen megírt, profin megvalósított, egyszerre színvonalas arthouse film és közönségbarát alkotás. 

A film elérhető a MUBI kínálatában.