Birth of a Monster | A Star Wars Story
Birth of a Monster I A Star Wars Story
A "Birth of a Monster" története maradjon titok, mert (spoiler alert) végig kell nézni! Ha akartok egy hidegrázósan jó Star Wars élményt, akkor ez a 20 perc több szempontból is remek választás lesz!
Azonban kénytelen vagyok ennél jóval tovább menni, hiszen ez nem csak egy egyszerű rajongói kisfilm, hanem egy rendkívül szép példázata a problémának, ami gyakorlatilag folyamatosan elkeserít.
Ebben a low budget, kevés szereplős és gyakorlatilag nevetségesen egyszerű filmben több az ötlet, az érzelem és a vérbeli lucasi esszencia, mint bármelyik Miki egér füles római számos gazdasági vállalkozásban (Az Ébredő Erő, Az Utolsó Jedik).
Most direkt az új trilógia eddig elkészült részeit említettem, a Skywalker saga befejezését (nem tudom minek kell befejezni), mivel gyakorlatilag azokban követték el a legöbb bűnt, amit ebben az űreposzi világban el lehetett követni.
A haragom és elégedetlenségem legfőképpen a rengeteg kihagyott ziccerre irányul. Példának okáért Luke Skywalker karaktere sokkal nemesebb és céltudatosabb mitikus sorsot érdemelt volna. Nézzük csak meg, hogy a régi játékokban és könyvekben mennyire hidegrázósan katartikus jelenetei vannak Jedi mesterként, ahogy néha megjelenik és tulajdonképpen két mozdulattal mindent a "helyére tesz". Én valami ilyesmit vártam volna Luketól, legfőképpen azért is, mert szerintem Mark Hamill öreg korára iszonyat karakteres lett (adjanak már neki egy élőszereplős gonosz szerepet plíz!). Vicces volt és konkrétan fájdalmasan hangosan felnyüszítettem a moziban, mikor "Az Utolsó Jedikben" Luke kérdőre vonja Reyt mégis mit várt, hogy hősként megjelenik majd és mindent megold?
Igen, basszus. Azt!
Számomra tökéletesen meglepő módon a "Star Wars Story" alcímre hallgató filmek (Zsivány Egyes, Solo) több eredetiséget hordoztak magukban, mint a római számosok, pedig tényleg azokat vártam nedves alsónadrággal. "Az Ébredő Erő" hatalmas csalódása után a Zsivány Egyesre tökéletes szkepticizmussal ültem be és csodák csodájára elképesztő extázisban álltam fel. A "Solo" sikertelensége pedig csupán a rossz sajtó, és az elsietett premier dátum miatt jöhetett létre. Nem azért, mert a "spinoff" filmek elhibázott ötletek lettek volna, hanem mert a Star Wars rajongók (mint jómagam), úgy vannak felépítve, hogy kell nekik egy kis tisztulási időszak. Hozzá vagyunk szokva, hogy a filmek több év után kerülnek moziba és így felgyülemlik bennünk a tűz, ami egy rendkívül jóleső katartikus érzés. Az a legnagyobb probléma, hogy a Disney szerintem nem szereti ezeket a filmeket, mert csak a profitot látja bennük. Termékként tekint rájuk, amit szétcincáltak, a maguk képére formálták (kvázi képregényfilm tempóban akarták őket gyártani) és eladták, mint egy fejős tehenet. Pontosan a Solo "bukása" után gondolták újra a Boba Fett és az Obi-Wan történeteket, amiket speciel önálló filmként én kiváncsian vártam volna. Pontosan azért, mert egyszerűen nagyobb potenciált hordoznak és reményt adtak, hogy ha már az új trilógia ennyire félresiklott a tiszteletlenségével és unalmas új karaktereivel, akkor legalább az eddig ismert szereplőket bővítsük ki egy kicsit.
Az élőszereplős sorozatokról egyelőre nem tudom mit gondoljak, mert a Disney+ stream szolgáltatóra nyilvánvalóan kellenek majd a nézők és ennél jobb választás nemigen lehet... Mindenesetre "A mandalóri" például egészen izgalmasnak tűnik.
A "Birth of a Monster" nézése közben újra azt éreztem, amit annak idején gyerekként. Éreztem a szinte sütő szeretetet és alázatot, ami ezt a kis történetet létrehozta. Rajongásból és szerelemből tiszteletet tettek egy világ, egy filmsorozat előtt, nem mellesleg vérprofi filmes eszközökkel.
Lehet velem vitatkozni, kommentben várom az áradatot, de azért abban egyet érthetünk, hogy a Disney sokat tanulhatna a rajongóktól.
Érdemes lenne.