A magyar orvosok magányos teremtmények: Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre – kritika
Úgy ültem be Horvát Lili filmjére, hogy bár nagyon kedveltem az Inkubátor Programban kifejlődött, 2015-ös Szerdai gyerek finom, dokumentarista szemléletét, a Felkészülés… alapjairól nem sokat tudtam. A stáblista végén láttam, hogy egy azonos című színdarab adaptációja. Érdemben arról nem tudok nyilatkozni, hogy mennyire hűséges, miben tér el, hiszen nem ismerem az alapművet, viszont azt bátran kijelentem, hogy a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre egy ízig-vérig európai, introvertált szerelmesfilm.
Márta (Stork Natasa), az Amerikában elismert idegsebész, repülőgépe leszáll Budapesten. Képen kívüli narrációban a 40 éves nő közli, hogy sosem tervezett hazatérni. Ő azonban mégis a Szabadság-híd pesti hídfőjén várakozik egy férfira (Bodó Viktor), akivel egy amerikai orvoskonferencián találkozott. A férfi, János, nem jön el. Márta berendezkedik egy lepusztul, bebútorozatlan polgári lakásban, mely apró konyhai ablaka az említett hídra néz. Állást vállal Magyarországon, amiért külföldi barátai és új kollégái is szabályosan hülyének nézik. Pszichiáterhez jár, magányos, szótlan és álomszerűen telnek napjai, míg János válaszára vár. Egy napon találkoznak a kórházban, de a férfi nem ismeri őt fel. Ennek következtében megkérdőjeleződik a valóságról alkotott képe.
Többet nem is érdemes elmondani a Felkészülés… történetéről, hiszen narratív módon meglehetősen laza. Legközelebb Wong Kar-Wai Szerelemre hangolva és Tóth Barnabás Akik maradtak dramaturgiájához hasonlít Márta és János szinte plátói kapcsolata, ugyanakkor a csend, a tekintetek és a színészek testbeszédének játékossága felidézi Enyedi Ildikó Testről és lélekről, Szabó István Bizalom és Bernardo Bertolucci Utolsó tangó Párizsban c. filmjét.
A Felkészülés… gyönyörű, érdes képi világában statikus képeket látunk fakó, kortalan 35 mm-es Kodak filmszalagon életre kelni. Megjelennek a skandináv művészfilmekbe és a görög új hullámba illő ambivalens érzések a nézőben. Az arcközelik, a teleobjektívek használata és a minimalista stílus szinte metafizikus, álomszerű Budapestet láttat. Találunk Horvát Lili filmjében egy kis melodrámát egy cseppet sem elbagatellizált szerelmi háromszög által, és egy cseppnyi, izgalmas rejtélyfilmet, amikor a főhősnő megkérdőjelezi józan eszét.
2020-ban a Zárójelentésben már láttunk egy balul elsült, tévéfilmes próbálkozást Szabó Istvántól, amikor ugyancsak hazatér rendbe tenni életét egy külföldi orvos. A Felkészülés… azonban a magyar társadalom és az egészségügy kontextusában mesél el egy rendkívül intim, csendes karakterdrámát. Márta magyar karrierje és külföldi sikerei gondolatébresztő ellentétpárt képeznek. Üres lakása – közhelyesen fogalmazva – üres lelki világára erőteljesen és hatásosan rímel. A filmben szinte semmi filmzene nincs, csak klasszikus élő zenét hallunk.
Számos emlékezetes jelenetet volt szerencsém megélni Horvát Lili új filmjében. Különös kedvencem az utca két oldalán félénken, ám játékosan egymást elkísérő Márta és János szekvenciája. Egy másik jelenetben egy veszélyes műtéten váratlanul megjelenik János, de Márta végig megőrzi hidegvérét, és sikeresen elvégzi a procedúrát. Felettébb emlékezetes kép az élesen felső kameraállásból figyelt, magzatpózban egyedül gubbasztó Márta szívszorító látványa. A ködös, szürke felhők alá szálló repülő és a film záróképe – mindenki döntse el magának mit jelent – ugyancsak sokáig velem marad a film után.
A film ugyan nem tökéletes, ám ügyesen rendezett, kifogástalanul eljátszott és bravúrosan fényképezett alkotás. Egyeseknek lassú, kimért tempója minden bizonnyal ki fogja húzni a biztosítékot. Aki viszont egy hangulatos, intim, magányos emberekről szóló őszinte filmre kíváncsi, annak erősen ajánlom Horvát Lili Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre c. filmjét.
Fesztiválsikerei és túlnyomó részben pozitív kritikai visszajelzése alapján úgy gondolom, megfelelő nevező lenne a 2021-es Oscar-díjon.