Sean Durkin 2011-ben első filmje, az elismert Martha Marcy May Marlene bejárta a világot, s megfordul a Cannes-i Filmfesztiválon és a miskolci Jameson Cinefest versenyprogramjában is. Második nagyjátékfilmje, a Családi fészek (The Nest) a koronavírus okozta körülményes fesztiváloztatás okán sajnos ilyen érdemekkel nem büszkélkedhet. Pedig igazán remek alkotás.

A Jude Law és Carrie Coon főszereplésével készült film az O’Hara család krízisét mutatja be a nyolcvanas évek fordulóján, akik váratlanul lecserélik az amerikai kertváros idilljét egy London vonzáskörzetében lévő kúriára, ahogyan a vállalkozó szellemű, brókerként dolgozó Rory (Law) új álláslehetőséget talál magának a virágzó piacgazdaságban. Azonban a család az új közeghez nehezen tud alkalmazkodni, és felszínre törnek az ellentétek a háztartásbeli feleségként vegetáló Allison (Coon) és ambíciókkal teli férje között. A nyolcvanas évek gazdaságpolitikai változásai erőteljesen átfedik a film világképét. A reaganizmus okozta deregulációkat Thatcher-féle monetarizmusra lecserélő O’Hara család kénytelen belátni, hogy nem tartoznak az új világhoz.

Visszatérő motívuma a Családi fészeknek a boldogtalan, reggeleket átalvó Allison-t gyöngéden ébresztő Rory jelenléte. A férfi láthatólag sokkal jobban szereti közös gyereküket, Ben-t (Charlie Shotwell), mint az Allison korábbi házasságából való lányt, Samantha-t (Oona Roche). Az apa a fiúval baseballozik, közösen pózolnak családi képeken, s Rory a tőle eltávolodott anyjának is Ben-nel büszkélkedik. Ezt Samantha szörnyen viseli, és tinédzser módjára lázad a traumát feldolgozva. Rory gyűlöli a szegénységet, imád rizikót vállalni és mindent megtesz, – látszólag családja anyagi biztonságáért, azonban valójában öncélúan – hogy nagyot szakítson. A férfi kóros hazudozó, igazi bróker alkat. Feleségével számos rendezvényen, flancos vacsorán megfordulnak, azonban Allison-t valami nagyon aggasztja. A nő a klinikai depresszió állapotának vékony jegén táncol, s nem képes elviselni a férje hazugságait és képmutatását. Egy boldogtalan háziasszony, akivel férje állandóan dicsekszik az üzletemberek előtt, azonban a fészekben lekicsinylően kezeli Allison-t, akit nem a gyermekei, hanem a lovaglás tesz boldoggá. A házassági intrika a két karakter között rendkívül ízléses módon kerül bemutatásra.

Jude Law karrierje legjobb alakítását hozza a pénzéhes bróker és csalárd családapa szerepében. Carrie Coon tündököl a passzív-agresszív, megtört feleség figuráját alakítva, s talán az év egyik leginkább kiemelkedő színészi alakítása ez a felkapott színésznőtől. Tulajdonképpen mindenki a két főszereplő játékán kívül elhanyagolható tényező, hiszen két erőteljesen ellentétes pólus, legkülönbözőbb ideológia találkozása Law és Coon színészi teljesítménye. A karaktereket lélegezni hagyó, minimalista forgatókönyv bravúrokkal teli, ám nem a Családi fészek legjobb része, ugyanis ez az operatőrnek járó elismerés. A filmet Erdély Mátyás fényképezte, és a Saul fiával és a Napszálltával ellentétben tág, kontrasztos hosszú beállításokat, minimális plánozást, szikár formanyelvet kapunk, mely képek szinte horrorfilmbe illőek. A 35 mm-re forgatott alkotás komor és helyenként hátborzongató hangulata remekül megmutatkozik az atmoszférateremtő és költői kinematográfiában. A misztikus és feszült hangulathoz illő filmzenéért Richard Reed Parry felelős, aki egyébként elismert indie rockzenész (Arcade Fire).

A film tételmondata Rory üzleti partnerének (Michael Culin) szájából hangzik el: „Az emberek rengeteget várnak el párjuktól az igények kielégítése terén. Talán azért van annyi válás, mert sok az elvárás.” Válással végződne Rory és Allison kapcsolata? Előrevetíti a férfi kijelentésével a jövőt, és nem lehet megmenteni kettejük házasságát, vagy a probléma társadalmi szinten gyökerezik, és az egyszobás panellakásból érkező, gyerekkel beházasodott Allison az anyagi biztonság ellenére sem lehet teljesen boldog? Talán Allison számára nem is ez a lényeg, hanem egy szerető férj, mely Rory saját kijelentése szerint nem lehet. A férfi ugyanis egy vita során megjegyzi, hogy amíg Amerikában volt, csak egy szerepet játszott, és a szigetországban igazán boldog. Találkozik-e félúton a két elvárás, illetve köthető-e kompromisszum? Látszólag teljesen belefásult a nő az otthon ülő anyuka szerepkörébe, s a férfi sem sikeres az üzleti életben, mert túl vakmerően kockáztat. Kettejük kapcsolatának, és különösen Allison vágyainak remek szimbóluma a fekete ló, mely sanyarú sorsra jut a narratíva során.

A Családi fészek elegáns utat talál arra, hogy beszéljen – gyakorta direkt módon, ám többnyire mértékletesen – a házassági szerepkörökről, s kortárs példázattal szolgál a hazugságok következményeiről, a globális szintű piacgazdaság árnyoldaláról és a széthulló családról. Egyszerre szól a nyolcvanas évekről és jelenünkről Durkin második filmalkotása, mely ízlésesen, hangulathoz illően fényképezett, kontrasztos és ijesztő korkép, egy család meghökkentő drámája frappánsan és manírosan tálalva. Bár nem egy könnyen fogyasztható romantikus történet, a Családi fészek valóságos tűzfészek tematikai és filmművészeti szempontok alapján egyaránt. Csak ajánlani tudom.

A film 2020. szeptember 18-án került mozis forgalmazásba.