Sufnituning Bosszúállók: Mindenkiből lehet hős – kritika
A Sin City és az Alita rendezője, Robert Rodriguez kifejtette, hogy a karantén alatt megnövekedett az igény korai gyerekfilmjei folytatására, így belekezdett egy Cápasrác és Lávalány-szuperhősuniverzum építésébe a Netflix-en, melynek első példánya a pocséknak látszó, ám csupaszív Mindenkiből lehet hős (We Can Be Heroes).
Rodriguez az egyik leginkább sokoldalú hollywoodi filmes, aki egyszerre készít grindhouse pastiche-filmeket (Desperado, Machete) és fiatalokat megcélzó kalandfilmeket (Kémkölykök, Csodakavics), s a Mindenkiből lehet hős az utóbbi alakváltozat egyik ékes példánya. A rendező saját ötletéből maga írta a forgatókönyvet, mire a Netflix azonnal le is csapott. Leginkább az első Kémkölykök-film egyszerű alapötletét fecskendezi bele Rodriguez a 2005-ös 3D-s gyerekfilmjének szellemiségi folytatásába.
A botegyszerű történet szerint a világ legnagyobb szuperhősei (Heroics) elbuknak egy fenyegető földönkívüli invázió során, így gyermekeiken a sor, hogy bizonyítsák rátermettségüket, csapattá kovácsolódjanak, megmentsék a szuperhős szülők életét, s velük együtt a világot. Mindeközben ráébrednek a legfontosabb leckére: „mindenkiből lehet hős”.
A gyerekfilmek esetében felettébb gyakori a gyenge szereplőválogatás, a tragikus színészvezetés és a pocsék dramaturgia, s könnyedén mondhatnánk, hogy Rodriguez „puszta lustasága okán” beleesik ezekbe a csapdákba. Viszont a Mindenkiből lehet hős Disney-tévéfilmbe illő világa sajátos műfajról árulkodik, és a rendező gyermekeket szerepeltető kalandfilmjei azért működhetnek a szegényes vizuális effektek, a silány történetvezetés és dramaturgia ellenére, mert Rodriguez mindvégig gyermeki naivitással, megalkuvást nem ismerő kedélyességgel rendezi őket.
A Mindenkiből lehet hős egy alapvetően gyenge film, viszont becsülendő, hogy a mexikói rendező továbbra is gyermekek millióinak biztosít kizárólagos szórakozást, s közben Alita-t, meg The Mandalorian-t rendez. Könnyű lenne a gyerekszínészeket ócsárolni, viszont cseppet sem szerencsés. Generációnként egy-két gyerekszínész elég érett ahhoz, hogy felnőttként helytálljon drámai színész formájában, és valószínűleg ezek a gyerekek nem lesznek kiemelkedő színművészek. Rodriguez célja viszont bemutatni egy sokszínű szereplőgárdát YaYa Gosselin vezetésével, akik példát mutatnak a „világ gyermekei” számára. A Mindenkiből lehet hős egyfajta Bosszúállók-szerepjáték a kisiskolások között a nagyi kertéjében szombat délután.
A filmben feltűnő Pedro Pascal, Boyd Holbrook és Priyanka Chopra remek mellékszereplőkként működnek, és azon felnőtt nézők, akik rajongói a Cápasrác és Lávalány kalandjainak, szintén számíthatnak meglepetésekre. A Mindenkiből lehet hős fináléjában elhangzik, hogy „a következő generációk arra hivatottak, hogy jobbak legyenek elődjeiknél”, és Rodriguez fáradhatatlan optimizmusa, belső gyermeki énje a szuperhősfilm igazi sztárja. A film felfogható tucatjával gyártott netflixes tévéfilmként, Bosszúállók-paródiaként és szimpla kalandfilmként, viszont kétlem, hogy az egészen fiatal nézők ne találnának élvezetes pillanatokat és gyerekbarát akciót a Mindenkiből lehet hősben.
A Cápasrác és Lávalány-filmuniverzumot bővítve és Rodriguez szinuszgörbe pályáját erősítve egy tagadhatatlanul gyengébb példányként a Mindenkiből lehet hős agyatlan mókának, optimista és inkluzív gyerekmesének bizonyul, mely nem rejti véka alá tanulságát. Karácsonyvégi kikapcsolódásként, matinéprogramként teljes szívvel ajánlom, ugyanakkor a tragikus 2020-as évbe belefáradt szülők kevésbé lesznek elragadtatva az alacsony produkciós színvonaltól, melyet már megszokhattunk a rendezőtől.
A Mindenkiből lehet hős 2020. december 25-től elérhető a Netflix kínálatában.