Ahogyan a függetlenfilmek, úgy a dokumentumfilmek is virágoztak 2020-ban, s bár nem volt szerencsém megtekinteni sem a The Mole Agent című chilei tényfeltáró filmet, mely egy idősek otthonába beépülő magánnyomozó története, sem az állítólag kifogástalan The Last Blockbuster c. portréfilmet az Egyesült Államok utolsó tékájáról.

Ugyan rendkívül élveztem a Feels Good Man-t, mely a Pepe, a béka keletkezéséről és az amerikai radikális mozgalmak politikai szimbólumává lett internetes mémről szól, illetve említésre méltónak tartom Alex Gibney HBO-n bemutatkozó kriminál-pszichológusról szóló portréfilmjét, az Őrült, nem elmebeteget, továbbá üdítő és izgalmas dokumentumfilmnek találtam a Spaceship Earth c. 1991-es társadalmi kísérletről szóló filmet, mégsem kerültek fel a listára.

10. Totally Under Control

A tényfeltáró dokumentumfilm Alex Gibney egy másik idei alkotása, mely kurrens és megrázó képet fest a Trump-kormány inkompetenciájáról, illetve sürgető ábrázolása a koronavírus elleni oltóanyag után való hajszának. Különösen érdekfeszítő, hogy minden interjú szigorú koronavírus-protokoll mellett készülhetett csak el.

A Totally Under Control a szükség idején összetartó tudományos közösség győzelme. A film provokatív példameséje annak, mit történik, ha a politika kontár módon szól bele a gyógyszeripar és az egészségügy működésébe, s figyelmen kívül hagyja a járványhelyzetet. Amennyiben létezik igazság a Földön, úgy az orvosok és a betegápolók lettek volna „Az Év Emberei” a Time magazinban, nem pedig a megválasztott amerikai elnök és alelnöke.

9. Tűzgolyók: Látogatók a sötétből

A minduntalan érdeklődő és lebilincselő témákhoz nyúló Werner Herzog ismét pazar, izgalmas és releváns dokumentumfilmet készített – ezúttal Clive Oppenheimer vulkánkutató társrendezésében. A Tűzgolyók létfilozófiája a meteoritok eredetének emberi léptékű kutatásában merül ki, azonban Herzog állhatatos dramaturgiája és epizódszerű elbeszélése megvalósult science fiction formájában ölt testet.

A földönkívüli kőzetek által befolyásolt civilizációkról átfogó és informatív képet fest a Tűzgolyók, mely bizakodik fajunk fennmaradásának jövőjében, azonban figyelmezteti a nézőt halandóságáról. A rendező terjedelmes portfóliójának egyik kiemelkedő, bár kevésbé erőteljes darabja még így is az év egyik magasabb színvonalú dokumentumfilmje.  

8. Visszatérés Epipóba / Athlete A

Oláh Judit végtelenül személyes története a művészetterápia diadala. Az Visszatérés Epipóba közel sem tökéletes alkotás, viszont puszta ambíciója, lehengerlő és dühítő története a hírhedt nyári táborban történt abúzusokról és azok túlélőiről esszenciális dokumentumfilmje az évnek.

A rendező elfogultsága és a kevésbé feszes dramaturgia ugyan hagynak kivetnivalót, s mind rendkívül érdeklődtünk volna Sipos Pál interjúja iránt, ami végül széthullott, Oláh Judit kellő intimitással és empátiával viszonyul alanyaihoz az embert próbáló önreflexív formában.

Bonni Cohen és Jon Shenk dokumentumfilmje az Amerikai Sportegyesületben szisztematikusan zajló szexuális zaklatás edzők és egy specifikus sportorvos által hasonló témához nyúl, s szintén helyenként szerteágazó, viszont kifinomult és felemelő bemutatása a traumából kilábaló sportolók összetartásának.

Az Athlete A bizonyítéka annak, hogy a szexuális zaklatások nem maradhatnak leleplezetlenül, és hasonlóan bámulatos formában tárják elénk a film rendezői a felháborító tényeket informatív, objektív és kimagasló minőségű mozgóképes elbeszélésben.

7. Beastie Boys Story

Spike Jonze sajátos portréfilmje a címszereplő banda megható története vizuálisan izgalmas formában bemutatva. Miután a három fős formáció egyik tagja tragikusan elhalálozott, úgy a Beastie Boys is feloszlott, azonban a gyerekkori barátokból világhírű zenésszé lett tagok mindvégig összetartó közösség voltak.

Az Adam Horovitz és Mike D által prezentált közönségtalálkozó kreatív, humoros és a bandához hűséges módon lencsevégre kapott portréfilm, mely a rajongók számára valóságos lakoma. Jonze bensőséges kapcsolata a két zenésszel tagadhatatlanul megnyerő, s bár a Beastie Boys Story jórészt archív felvételekből áll, a színpadon beszélgető Horovitz és társa karizmatikus, őszinte, valamint briliáns kombináció feszes vágással és remek elbeszéléstechnikával.

6. On the Record

Kirby Dick és Amy Ziering az amerikai zeneiparban történ szexuális zaklatásokat veszik górcső alá precizitással és szükségszerű érzékenységgel. Az On the Record ismételten fontos és releváns témaválasztása kifizetődő megtekintés.

A kamerakezelés, a szikár történetmesélés és a magas színvonalú gyártás az év egyik legfontosabb dokumentumfilmjévé teszi Dick és Ziering filmjét, mely átjárja a zeneiparban intézményes szinten zajló korrupciót és abúzusokat a túlélők szempontjából. Meghökkentő tanulmánya a hatalom és a befolyás elkorcsosulásának és a felszólalók bátorságának.

5. Crip Camp / Isten hozott Csecsenföldön

Az 1960-as évek polgárjogi mozgalmait felölelő dokumentumfilmben James Lebrecht és Nicole Newnham a történelem egy elfeledett, gyakorta mellőzött szegletével, a hátrányos helyzetű fiatalok kitartó szabadságharcával foglalkozik, amint kivívták a társadalom megbecsülését és kvázi forradalmat indítottak el az őket megillető bánásmódért folytatott küzdelmükben.

A Crip Camp szívhez szóló története az emberi kitartásnak és az elvek diadalának fantasztikus megszólalókkal elbeszélve. Lebrecht és Newnham tiszteletteljesen kezelik témájukat, s technikai szempontból egyaránt esztétikus a dokumentumfilmjük képi világa, vágása és hangkeverése.

Az Isten hozott Csecsenföldön David France mesteri dokumentumfilmje, mely zord és letaglózó módon ismerteti Putin bábállamának LMBTQ+ közösségét üldöző természetét, s a menekülő homoszexuális és transznemű áldozatok túlélését. Elsőrendű és magával ragadó története az emberi boldogságba és a reménybe fektetett hitnek.

France és szűk stábja lebilincselő témát talált, mely mellett a végletekig kitart a vérfagyasztó körülmények ellenére. Az Isten hozott Csecsenföldön emlékeztet a világ embertelen pontjaira, azonban győzelmet arat az önismeret és az élni akarás.

4. Time

A lista egyik leginkább szívszorító alkotása Sibil Rich évtizedeken át forgatott, kitartó küzdelme, amint egyedülálló anyaként felneveli gyermekeit, s hazavárja a börtönviselt férjét. Garrett Bradley személyes és intim filmje homevideók és professzionális felvételek monokróm egyvelege, mely bámulatos szakértelemmel és felemelő dramaturgiával kezeli a választott alanyokat.

A Time valóságos időutazás, s egyben remek prezentálása az amerikai igazságügynek a fekete családok szempontjából. Emberközpontú és makulátlan alkotás Bradley megállíthatatlan dokumentációja, s győzedelmes bemutatása a szerelemnek és a szétszakíthatatlan család intézményének. Könnyekben bővelkedő megtekintés lesz.

3. A festő és a tolvaj

Benjamin Ree abszurd, ám szívmelengető története a festőről, kinek alkotását ellopta a tolvaj, majd barátságot kötöttek. Hihetetlen, ám valós, és Ree a frontvonalból dokumentálja a hollywoodi elbeszélésbe illő emberi kapcsolatot. Barbora Kysilkova és Karl Bertil-Nordland hosszú évek óta tartó barátsága lehengerlően izgalmas és meghitt film.

A műfaji jellegekkel nem szűkölködő A festő és a tolvaj bátran kezeli a bizarr, ám varázslatos történetet, és a kortárs festészet kreatív folyamatáról is átfogó ábrázolást nyújt. Pengeéles dramaturgia, magával ragadó narratíva és gazdag illusztrációk fűszerezik. Kevesek által látott gyöngyszem, azonban kimagasló dokumentumfilm.

2. Boys State / Dick Johnson halálai

Példátlan tanmese iszonytató közegben Amanda McBaine és Jesse Moss dokumentumfilmje a Boys State, mely egy texasi politikai táborban követi a fiatal felnőttek küzdelmét egymás ellen. A film egyfajta A Legyek Ura, s a történet során a középiskolás amerikaiak megismerik a politika működését, majd bekebelezi őket az embertelen mechanizmus. Letaglózó és kurrens történet, operatőri szempontból nívós, míg dramaturgia aspektusából kiváló érzékeltetése a teljes káosznak.

Csupán néhány fiatal funkcionál főszereplőként, a nemzedékeket egyre butító gépezet ijesztő hatása, s a fiatalok elembertelenedésének prezentálása mégis lidérces disztópia látszatát kelti. A résztvevők megtanulnak lopni, csalni, manipulálni és egymás ellenségeivé lenni. A Boys State tagadhatatlanul az év egyik legjobb dokumentumfilmje. Egyetemleges tanulmánya az amerikai politika nemműködésének.

Kirsten Johnson végtelenül intim és felemód szórakoztató doku-fikciója édesapja demenciájáról és a halállal való megbékülésről fantasztikus dokumentumfilm. A Dick Johnson halálai önreflexív formában provokálja a nézőt, azonban az apja „halálait” megalkotó rendező kvázi terápiafilmje ez a bizarr és személyes alkotás.

A film bátran játszik a formával, azonban egy pillanatra sem feledi létezésének okát. A Dick Johnson halálai bravúros portré, színvonalas fikció és átfogó ismertetése az emlékezetvesztésnek lehengerlő szakértelemmel párosulva. Kirsten Johnson élénk és édesbús filmje az életet ünnepli, és felkészíti édesapját a halálra.

1. Kollektíva

Kétlem, hogy létezik Alexander Nanau méltán dicsért dokumentumfilmjénél pontosabb tanulmány a keleti blokk jelenkorának politikai működéséről, mint az oknyomozó Kollektíva. A film témája Románia egyik legnagyobb tömegszerencsétlensége, a 2015-ben történt tűzvész a címszereplő szórakozóhelyen, s annak következményeit vizsgálja. Az egészségügyet, a közbeszerzéseket, a csalásokat, a hatósági és a teljes politikai korrupciót leleplező film emberfeletti módon kutat az igazság és a tettesek felelősségre vonása után.

Míg az oknyomozó újságírás eszményi története a politikai thrillereket meghazudtoló film, addig a változtatni akarás teljes bukásáról rántja le a leplet. Amiatt igazán magával ragadó a Kollektíva, mert példátlan a puszta elhivatottság az igazság kutatása iránt, mely mind alanyaira, mind a filmkészítőkre egyaránt jellemző. Kifogástalanul kivitelezett és egy sürgető témát mesteri módon feldolgozó doku. Lesújtó és megrendítő, feldühítő és gyötrelmes, azonban mindvégig lebilincselő.

A tragédia áldozatai bizonyos értelemben a teljes román lakosság, azonban a világ politikájának működésére is leképezhető a Kollektíva fájdalmas példázata. Az év legjobb dokumentumfilmje, s talán minden idők egyik legfontosabb alkotása Nanau mesterműve. A Kollektíva feltárja a szemünk, s megtekintése rémálmokat okoz.