2021. jan 14.

Az amerikai integráció és a kultúra megőrzése: Minari – kritika

írta: Csurilla Dániel
Az amerikai integráció és a kultúra megőrzése: Minari – kritika

minari-post-cover.jpg

Hogyan őrizhető meg egy bevándorló család kultúrája az amerikai társadalomban az 1980-as évek fordulóján? „Sikeresen” asszimilálódnak, vagy megkezdődik-e egyáltalán az integráció? Felbomlik a család intézménye, esetleg összetartóak maradnak?

Lee Isaac Chung negyedik fikciós nagyjátékfilmje rendezésében számtalan, napjainkban is releváns kérdést tesz fel a nézőnek. A Minari tudomásom szerint részben életrajzi ihletésű, azonban a rendező szükségszerű epikai hitellel keresztezi a kurrens társadalompolitikai kérdéseket egy megható és érzéki családdrámában.

A történet egy négyfős koreai családról, a Yi famíliáról szól, akik Arkansas-ba költöznek, hogy a családfő (Steven Yeun) a jobb jövő reményében mezőgazdaságba fogjok, azonban útjuk során az egység és a hozott kultúra felbomlani látszik, melyet az ellátogató nagymama (Yeo-jeong Yoon) jelenléte tovább fokoz.

minari-1.jpg

A Minari letisztult, egyszerű formavilággal és dramaturgiával nyúl a komplex kérdésekhez páratlan szereplőválogatással és remekbe szabott rendezéssel. Chung személyes története cseppet sem negédes, ellenben különösen humoros és könnyfakasztó alkotás, melyet Steven Yeun lelkiismeretes játéka és Yeo-jeong Yoon fantasztikusan üdítő, szórakozott jelenléte fűszerez.

Kiemelkedő a családanyát alakító Han Ye-ri visszafogottsága és a pazarul játszó kisfiú, Alan S. Kim történetszála a nagymamával, mely a film érzelmi mozgatórugója. Kellő ellenpontot biztosít a hóbortos, szinte csavarodottan spirituális epizódszereplő, Will Patton karaktere, aki a maga módján éppen olyan számkivetett, mint az amerikai álmot üldöző koreai család.

A színekben gazdag, egyszerű történet dokumentarista filmnyelvvel érzékelteti a megélt, privát pillanatokat, sikeresen bemutatja az asszimiláció lehetetlenségét, továbbá édesbús példázattal szolgál a kulturális értékek intergenerációs hatásairól. A címszereplő, mocsárban elültetett minari egyszerre gyógynövény a család számára és a kulturális örökség gyönyörű költői képe.

ccc8d841a57378da03c69f118a2a962b81-minari_2x_rsocial_w600.jpg

Példaértékű függetlenfilm a Minari, és talán az egyik legfontosabb alkotás témáját tekintve. Annak ellenére, hogy a mértéktartó, mégis keserédes forgatókönyv szinte teljesen koreai nyelvű párbeszédekkel bír, nehéz letagadni, hogy a bevándorlóélményről és az amerikai álomról sikeresebb filmet ritkán látni. A Minari alkalmaz könnyed felnövéstörténeti elemeket, azonban megérintő üzenetét egy pillanatra sem felejti el.

A színészvezetés és a történetvezetés tanítanivaló, míg a film szerethető karakterei csaknem követelik az ismételt megtekintést. Chung darabja szikár, visszafogott és felettébb szórakoztató, melyet csak ajánlani tudok a minden korosztály megnyerő, könnyed családdrámára szomjazók és a súlyos szociopolitikai mélységeket keresők számára. A Minari egy igazi kincs.

Szólj hozzá

blog érdekes ajánló kritika film oscar család gazdaság kultúra vallás donald trump társadalom korea érdekesség mezőgazdaság rasszizmus érdekességek john travolta örökség generáció integráció filmajánló megtorló radikalizmus fanatizmus asszimiláció thomas jane amerikai álom will patton punisher függetlenfilm walking dead steven yeun jon bernthal oscar-díj felnövéstörténet cineart cineartblog minari oscar-esély