A változó színvonalú életművel rendelkező John Lee Hancock egy újabb kevésbé sikerült alkotása az Ördög a részletekben, mely szégyentelen koppintása David Fincher Hetedik, Zodiákus és A tetovált lány c. filmjeinek, azonban egyaránt tartalmaz némi Kiképzést és A törvény nevébent. Nehezemre esik mértékletesen fogalmazni, ugyanis Hancock filmjei közül nagyon élveztem mind a Banks úr megmentését, mind Az alapítót, azonban amint visszatekintek pályájára, rögtön felötlik, hogy a rendező a három évtizedes karrierje során végsősoron folyamatosan és következetesen díjfilmeket készített.

A díjfilmjei közül kiemelném minden idők egyik legnagyobb bukását, az Alamo - A 13 napos ostromot, amely egy nagyszabású, kosztümös háborús film a címszereplő ikonikus csatáról – gyengén kivitelezve –, mindazonáltal a toleranciafilmek közül az egyik legocsmányabb entré A szív bajnokai, mely szintén megér egy misét. Hancock legutóbb a Netflix-re készítette a Bonnie & Clyde után nyomozó pandúrok történetét, az öreges és fantáziátlan Útonállókat, amire a leginkább hasonlít az Ördög a részletekben.

Joe Deacon (Denzel Washington) egy önkéntes száműzetésben élő, megviselt, kisvárosi sheriffhelyettes, míg Jim Baxter (Rami Malek) egy feltörekvő, forrófejű, családos nyomozó a nagyvárosból. Kettejük útjai kereszteződnek, amikor egy sorozatgyilkos áldozatokat szed körzetükben. Az ügy személyessé válik a két kopó számára, és a bűnlajstrommal rendelkező, visszataszító, ám intelligens Albert Sparma-ra (Jared Leto) gyanakodnak, akit minden áron le akarnak leplezni.

A történet valóban összefoglalható annyival, hogy két rendőr egy sorozatgyilkos után nyomoz. Azonban a végletekig húzott cselekmény csak akkor válik igazán érdektelenné, amikor az Ördög a részletekben megtekintése közben feltűnik, hogy a film képtelen az alapvető premisszát teljesíteni. A suspense és a furcsa páros dinamikája keserves kudarcot vall az ingerszegény drámai közegben, melyet a három Oscar-díjas színész jelenléte sem képes kompenzálni a maguk bölcselkedő módján.

Az Ördög a részletekben az 1990-es években íródott, és akkor is játszódik, azonban az évtizedeken át fiókban csücsülő forgatókönyv olyan poros, mint a nagyszülők padlása, olyan fantáziátlan, mint a rendőri sorozatok forgatagának veleje, és olyan vontatott, mint egy beképzelt szerzői filmes telivér, európai díjfilmje. Bár atmoszférát és visszatekintő jellegű korképet próbál festeni Hancock az 1990-ben játszódó tucatkrimik világáról, sajnos az Ördög a részletekben egy rosszul sikerült ponyvaregény.

A közhelyes karakteralkotás, jellegtelen történetmesélés és kontár filmnyelv iskolapéldája Hancock elnyűtt forgatókönyve, közönyös rendezése és irtózatosan ocsmány vágástechnikája. Az utóbbi esetében érdemes a filmben figyelni a hiperaktív filmvágást, amely minden tőle telhető eszközzel próbálja ébren tartani a nézőt, ám szemfájdító hatást vált ki belőle. Érthetetlenül kapkodó, indokolatlanul időzített és valóban szédülést okoz. Az Ördög a részletekben esetében egy egészen átlagos jelenetben másodpercenként váltják egymást a beállítások, és ez a technika teljesen ellentmond a film hangulatának, amely kétségbeesetten idézi a Nem vénnek való vidék és az Éjszakai ragadozók neo-noir világát.

Mindazonáltal megjegyezném, hogy mind Washington, mind Malek, mind az iszonytatóan ijesztő Leto kitettek magukért, és nem is feltétlenül a színészeket, vagy a filmkészítőket hibáztatom a pocsék végtermékért, hanem egyenesen Hancock-ot, aki ismét bebizonyította, hogy vonzza őt a hatásvadász, ám végtelenül üres történetmesélés. David Fincher profizmusának nyomába sem ér az Ördög a részletekben, és címe ellenére kimondottan felületes darab Hancock filmje.

Az „átlagember bűnügyi krimije” esetében előfordulnak félrevezetések, szándékos gyanúsítgatás és magánéleti dráma, amely abból fakad, hogy a „nyomozó” karaktert/karaktereket felemészti az ügy, a szabadlábon lévő tettes pedig pszichológiai hadviselést alkalmaz a főszereplő(k) ellen. Közhelyes, ám bevált receptje az „átlagember bűnügyi krimijének”, melyet sikerre vitt a Psycho, A bárányok hallgatnak, A pokolból és legutóbb a Tőrbe ejtve is.

Kevés igazán dühítő, pokolból szalajtott förmedvény létezik, azonban egy érdektelen krimi tagadhatatlanul egy közülük, és az Ördög a részletekben az álintellektuális műfaji képviselete ennek. A film bővelkedik morális nagyotmondásokban és formai gikszerekben (pl. feltűnően színpadias látványterv), ám mégsem olyan alávaló, mint azt elsőre leírtam. Hancock igenis próbálkozik a korrupcióról, az egyén és a hatósági személyek elfajzottságáról és a pesszimista világnézetről igazán formabontó filmet készíteni, azonban nem elég kiforrott módon, közel sem olyan átgondolt és színvonalas formában, mint azt a rendező eredetileg gondolta.

Ha mást nem is, egyszeri megtekintést mégiscsak megérdemel a film a remek színészei miatt, és a finálé valóban maradandó nyomot hagy képzavaros felvezetése és tálalása ellenére. Szerencsésebb körülmények között akár egy jó film is született volna az Ördög a részletekben forgatókönyvéből egy sokkal igényesebb rendező keze alatt.

Az Ördög a részletekben 2021. január 29-től elérhető az HBO Max kínálatában.