Az élőszereplős nagyvárosi világban animált karakterek futkároznak, és miközben emberi karakterek mindennapi küzdelmét figyeljük, az animált, mesebeli figurák megváltoztatják a materialista főszereplő nézeteit. A Mary Poppins után szabadon.

Tim Story, a Birkanyírás-filmek, A Fantasztikus Négyes-filmek és a Pofázunk és végünk-filmek sikerét követően mindenki kedvenc, anarchista macska-egér párosának történetét álmodja a vászonra, azonban a Tom és Jerry (2021) fárasztóan idejétmúlt formulát követ, a megvalósítás fantáziátlan és fenemód kommersz.

Kayla (Chloë Grace Moretz) egy lecsúszott, huszonéves semmirekellő, aki hazugság árán egy neves new yorki hotel rendezvényszervezőjévé válik, melyet a menedzserhelyettes (Michael Peña) nem néz jó szemmel. A szálloda mindennapjait tovább nehezíti az ott garázdálkodó Jerry egér, így Kayla szövetséget köt Tom macskával, hogy együttes erővel fékezzék meg Jerry-t, ugyanis a hotel otthona lesz egy celeb álompár esküvőjének.

A közhelyes emberi karakterek ugyan érdektelenek, azonban a csaknem 80 millió dollárból készült film animált figurái egyaránt nyomasztóan üresek hiperaktív és kaotikus természetük ellenére. Megjegyezném, hogy a Tom és Jerry világában minden állat animált, és ezzel a Roger nyúl a pácban-csavarral próbálják elhitetni velünk a készítők, hogy az animált karakterek működhetnek az élőszereplős világban.

Tom és Jerry „karakterei” szerencsére nem beszélnek a többi animált karakterrel szemben (pl. beatboxoló-reppelő galambok), azonban Tim Story és alkotótársai így kénytelenek az unalmas emberi karaktereket beszéltetni, és ezzel előnyben részesítik őket a főszereplőkkel szemben. Előfordulnak altesti és mellékhelyiségben ejtett poénok ugyan, többnyire azonban az animációs rövidfilmek védjegyéül szolgáló slapstick képezi a humort és a konfliktusokat.

Sajnálattal konstatáltam, hogy a Tom és Jerry keservesen fiatalosnak akar tűnni, és a nagyívű, frappáns és kreatív szimfonikus filmzenét Tim Story lecserélte B-kategóriás hip-hop zenékre. További változás a vizuális megvalósítás, mely alantas a fent említett Roger nyúl a pácban színvonalas animációjához képest, és mérföldekkel elmarad az új Tom és Jerry az 1940-es évek rövidfilmjeinek fantáziadús rajzanimációjától.

Érdemi alakításokról nem, pusztán elrajzolt (rossz szóvicc), túljátszott és lebutított sallangkarakterekről tudunk beszélni, számtalan fellengzős akciószekvencia, temérdek reklámtermék ábrázolása és ismételten hangsúlyozott, derivatív történetvezetés mellett. A Tom és Jerry ezzel szemben nem hatalmas csalódás, hiszen az elvárások sem voltak számottevőek.

Bárcsak a klasszikus rövidfilmek mozgalmas és kreatív természetét, nem csupán a karakterek neveit örökítette volna tovább Tim Story élőszereplős Tom és Jerry filmje. Ezerszer látott, kizsákmányoló, lerágott csont, mely újszerűnek egyedül az igazán fiatal nézők számára hathat.

A Tom és Jerry február 26-tól elérhető az HBO Max kínálatában.