Mi történik akkor, ha leéltünk egy egész életet valaki mellett, aki kezdi elveszteni emlékezetét? Kitartunk mellette még akkor is, ha az egyén szívesebben vetne véget saját életének addig, amíg cselekedeteinek ura, mintsem megsemmisüljön emberi létében, avagy segítő kezet nyújtunk egy utolsó, meghatározó döntésben?

A Supernova egy határtalanul érzékletes, szemléletes és mértékletes karaktertanulmány Harry Macqueen rendezésében, aki kimagasló eleganciával viszi vászonra egy demencia által megpecsételt sorsú szerelmespár történetét Colin Firth és Stanley Tucci lehengerlően őszinte, kifogástalanul emberi alakítása és a film komplementereként szolgáló, visszafogott formavilág segítségével. Macqueen filmje egy igazi gyöngyszem, mely egyaránt megnevettet és megríkat.

A zongorista Sam (Firth) és az író Tusker (Tucci) több évtizede élettársak, azonban sorsuk meghatározó fordulatot vesz, amikor Tusker-nél korai demenciát diagnosztizálnak. A pár útra kél a festői angol vidéken, hogy felidézzék kapcsolatuk kezdetét még egyszer utoljára, azonban a segítőkész és önfeláldozó Sam nem tudja, hogy a múltja miatt vezeklő Tusker rég eldöntötte, véget akar vetni életének.

Bár az Anthony Hopkins nevével fémjelzett The Father egy sokkal felsőbbrendűbb demenciafilm, Macqueen rendezésében a Supernova kevésbé érdekelt az emlékezetvesztés, mintsem egy párkapcsolat hattyúdala bemutatásában, és a film határtalan sikert arat, ugyanis kifinomultan ábrázolja a Firth és Tucci által megtestesített karakterek drámáját úgy, hogy közben egy átfogó képet fest meghatározó létkérdésekről.

A Supernova klasszikus háromfelvonásos film, amelynek első része egy road movie Sam és Tusker lakókocsiban tett vidéki túrájáról, ahol felszínre kerülnek aggályaik múltjukkal és közös jövőjükkel kapcsolatban, míg a film második része egy családdráma, melyben a meleg pár egy utolsó családlátogatást, ami során kénytelenek szembenézni az elmúlással szeretteik közegében, azonban a finálé egy kamaradarab, melyben ismét kettesben maradnak, és előkerül Tusker elhatározása, miszerint eltökélt véget vetni életének, mintsem arra szorulni, hogy hátralévő éveit Sam gondozásában töltse.

Példaértékű és kiforrott a két főszereplő színész alázata karakterük bemutatása kapcsán, ugyanakkor ezen alázat egyaránt jellemző a rendezőre és a film egységes, érett, megható hangulatára is. Bár keservesen patetikus helyenként, a Supernova mégis felettébb szórakoztató, ironikus humorral leplezi a halál és az elmúlás témájának bemutatását. Macqueen második filmje az említett darab, ugyanakkor a rendező határtalan figyelemmel és empátiával közelíti meg egy párkapcsolat utolsó napjait.

A Supernova helyenként nagyotmondó és szükségtelen pátosz lengi be, Colin Firth és Stanley Tucci karrierjük egyik legjobb alakításában mégis ékes példái annak, hogy őszinte és mélyreható érzelmekről szórakoztató és megrázó módon egyaránt lehetséges beszélni. A film egy kötelező megtekintés a brit függetlenfilmek, a karakterdrámák, a filmértők és az igényes kikapcsolódásra vágyók számára egyaránt, ugyanis a Supernova címéből adódóan is magas színvonalú tünemény, egy maradandó és átfogó filmélmény.