Öngyilkos ösztönök és megbocsátás a világ végén: Land – kritika
A Land egy patetikus parabola, ami szívélyesen bocsátkozik műfaji filmes közhelyekbe, veszi alapul a nála felsőbbrendűbb Út a vadonba és A nomádok földje központi konfliktusát és karakterívét, s teszi ezt mégis egy olyan formanyelvben gazdag és remekül eljátszott drámában, hogy a néző szinte…