Azzal mindenki egyetért, hogy a Volt egyszer egy Hollywood című film, nemcsak Quentin Tarantino munkásságában jelent fordulatot, de magasfokon meghatározza a film, és a rendezői életmű is, napjaink filmtörténelmét.

Tarantino kilencedik alkotása azért különleges, mert lezárást ígért, mégis egy új fejezet megírásával ajándékozott meg minket.

A film számos önálló történetszilánkból tevődik össze. Az egész alkotás így egy színes mozaik, Hollywood fénykorának színpompás rózsaablaka.

A film és az amerikai filmipar utolsó nosztalgikus, békés, békebeli időszakában játszódnak a történetek. A filmidő a maga két és fél órájával megfelelő lehetőséget biztosít a hibátlan atmoszféra megteremtésére. Melyben szemtanúi lehetünk, ahogy Bruce Lee (Mike Moh) verekedésbe keveredik, de nem egy filmjelenet kedvéért, ahogy egy egzisztenciális krízisét élő színész, Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) próbál az utolsó pillanatig hazudni magának és juszt is eladni-kiadni magából a maximumot a pergő film kedvéért.

Eközben Charles Manson, a szörnyeteg ténykedését és szektájának alakulását is láthatjuk, mely baljós és feszültséggel teli keretbe helyezi a napsütötte Volt egyszer egy Hollywood jeleneteit. A Charles Mansont játszó színész, Damon Harriman (aki a Mindhunter című Netflix sorozatban szintén Manson bőrébe bújik), kísérteties és félelmetes módon játssza el a halandó szörnyeteget. Felejthetetlen és álomszerű alakítást nyújt a filmben Margot Robbie, mint az idejekorán és tragikusan eltávozott Sharon Tate színésznő. Ahogy ártatlan és ruganyos léptekkel megy a moziba megnézni magát a filmben, az azt az érzést tükrözi a nézőnek, amikor a filmrajongó a filmet mint ünnepet, rítust éli meg.

Tarantino és a mi gyermeki filmrajongásunknak is szól ez a film, mely nem nélkülözi a lírai hangvételt, a szinte már természetesnek vett tarantinói morbid és brutális jelenetek és dramaturgia mellett.

A rendező és a színészek zsenialitása magáért beszél, nem véletlen volt az állóováció a Cannes-i Filmfesztiválon. A filmzene folyton nosztalgikus módon munkálkodik a filmben, ami szintén erős hangulatteremtő hatással van, főleg amikor a karakterek még a rádióban is azt hallgatják.

Quentin Tarantino kilencedszerre is eredetit alkotott. Egy új fejezetet nyitott a filmmel mert azt üzeni nekünk: a gyökereink és a jelenünk átfogó ismeretében csak rajtunk áll, hogy merre indulunk tovább, amíg hűek maradunk álmainkhoz. Egy kérdés maradt: Mi lesz ezután?

Kép forrása: Cinema Monamour Facebook Page