A Disney korunk legnagyobb és legjelentősebb animációs stúdiója, ami már közel kilencven éve meghatározó a filmes világban. Évtizedeken keresztül uralta határozottan az animáció – azon belül is az egészestés filmek piacát, egészen a 2000-es évekig. Az ezredforduló technikai újításai ugyanis új stúdiókat emeltek fel, akik merész, eredeti ötleteikkel komoly konkurenciát jelentettek a Disneynek – ilyen volt a Pixar és a DreamWorks. Bár azóta egyértelműen ismét az Egérbirodalom vette át közülük a vezető szerepet (a Pixar pedig lényegében a Disney részévé vált), akkoriban ez nem volt teljesen egyértelmű: a CGI-technológiát használó, újító riválisok animációi gyors váltásra kényszerítették a Disneyt, ami kénytelen volt szakítani a tündérmesék világával és új, sokkal bizonytalanabb területre merészkedni.

A 2000-es évek alatt számos nagyon eredeti Disney-animáció készült, pénzügyileg azonban egyik sikere se volt a korábbi klasszikusokhoz mérhető. A nézők közül sokan nehezményezték a váltást a klasszikusoktól, és túlságosan radikálisnak tartották a stúdió új irányvonalát – egészen az évtized végére. A Disney gyorsan megtalálta hibáit és igyekezett visszahozni a tündérmesék világát történeteibe – erre pedig a legsikeresebb példa a 2013-as Frozen (Jégvarázs) volt, ami egyszerre volt újító, mégis klasszikus hangulatú. A történet nevezhető akár modern tündérmesének is – elvégre megtartja azok hangulatát, de szakít a hibákkal és agyonismételt klisékkel. Számos emlékezetes pontja volt a történetnek – legfőbbképp zenéje és karakterei, köztük a kötelező comic relief-figura, Olaf, a hóember.

Habár a comic relief-karakterek funkciója a történetekben a humor növelése, a legtöbb animációkészítő tudja, hogy érdemes velük óvatosan bánni: egy eltúlzott comic relief hatására könnyen szemforgatásba mehet át a néző nevetése – jó példák erre az Illumination sárga animációs sztárjai, a minionok. Ebben az esetben azonban szerencsére nem ez volt a helyzet: a karakter többnyire rövid időt töltött a vásznon, és bár rendszeresen beleszólt a cselekménybe hebehurgya megjegyzéseivel, alapvetően nem vonta el a figyelmet a főkarakterekről.

Ennek ellenére sokan úgy gondolták, már egy önálló film kissé túlzás a karakternek, akinek pont az volt az egyik legnagyobb erénye a Frozen-ben, hogy nem próbált a cselekmény középpontjába furakodni. A Disney 2017-es Olaf’s Frozen Adventure (Olaf karácsonyi kalandja) című rövidfilmje ezzel ellentétben éppen ezt teszi, és több mint harminc perces önálló történetet épít a hóember köré. Ezzel önmagában nem lett volna baj – elvégre a karakter gyerekek szórakoztatására készült – a rövidfilm időzítése azonban a lehető legrosszabb volt: az akkor megjelent Pixar-animáció, a Coco előtt vetítették le világszerte. Ez nem csak a teljes játékidő hosszát növelte meg több mint fél órával – ami ugyebár egy rövidebb figyelmű kisgyerek esetében sokat jelent – de sokak szerint elvonta a figyelmet az utána következő Pixar mesterműről, alkalmatlan volt, nem volt semmi aktualitása, sőt, sokan a mozitermet is elhagyták még a Coco vetítésének kezdete előtt.

Bár világszerte több fórumon, cikkben és riportban nyilatkoztak a felháborodott nézők a történtekről, a jelek szerint a Disney nem vonta a le a tanulságot a helyzetből. Idén, 2020-ban ugyanis újabb Olaf-film készült el, ami a közeljövőben, október 23-án érkezik majd a Disney+-ra.

Bár nem tudni azt, volt-e a Disneynek más terve a filmmel, sokan sejtik, hogy a stúdió hasonlót tervezett, mint 2017-ben – tehát a hóember újabb kalandját az eredetileg októberben érkező Pixar-film, a Soul vetítése előtt láthattuk volna. A mozik zárlata természetesen nem ad lehetőséget a Disneynek ilyen jellegű megoldásra, se a Soul, se az Olaf-film nem fog mozikban megjelenni.

Bár a 2017-es rövidfilmet követően a karakter sok új utálót szerzett magának, lényegében nincs miért haragudjunk a Disneyre, akik gyerekek szórakoztatására igyekszenek rövidfilmeket készíteni. Ennek ellenére a többség valószínűleg most sem örült volna, ha egy indokolatlan harminc perccel elnyújtják a film vetítését, amire beült. A jelenlegi helyzetben nem lehet szó ilyenről, de reméljük, hogy a Disney tanult a 2017-es esetből, és később se fogja eljátszani a nézőkkel a meglepetés-animáció kötelező megtekintését egy nagyobb produkció előtt.