Daphne du Maurier sikeres regényét Alfred Hitchcock után Ben Wheatley is megfilmesítette a Netflix keretein belül, de vajon mennyire járt sikerrel?

Habár a filmben a főszerepeket olyan színészek kapták mint a Szólíts a neveden színésze Armie Hammer és a Hamupipőke színésznője Lily James, a Rebecca igazi sztárja inkább egy sárga öltöny lett. A három részes mustár sárga förmedvény nem is egyszer jelenik meg a filmben, hanem olyan, mintha csak ez az egy ruhája lenne a híres Mr. de Winternek. Egy ponton még a nyakkendője is azonos színű volt.

Ez az új feldolgozása A Manderley-ház asszonya regényének, amelyet Hitchcock is adaptált a saját maga stílusában. Érdekesség, hogy a mester ezért az egy filmért zsebelte be az Oscar-díjat, és akkor sem a legjobb rendező kategóriában. Wheatley filmje inkább adott a külső és vizuális megjelenésre, mint arra, hogy rendesen kidolgozza a történetet.

A cselekmény röviden egy özvegy gazdag angol úriemberről szól, aki tragikus módon vesztette el feleségét, azonban egy évre rá megismerkedik egy dél-franciaországi nyaraláson egy ismeretlen nővel, aki teljesen az ujja köré csavarja ártatlan bájával. Olyannyira, hogy el is veszi még ott feleségül. Azonban egy szörnyű titok lebeg a Manderley-ház táján és ez lassan bontakozik ki. Eközben az új feleséget rendszeresen bántják és szekálják az ott dolgozók, amibe ő apránként bele is bolondul. Mindenki az előző háziasszonyról beszél és a szelleme mindent körül leng.  

A probléma leginkább Max de Winter karakterével van, hiszen elég nehéz róla elhinni, hogy egy rejtélyes ember, aki tele van titokzatossággal, hiszen már a kezdetektől eléggé határozottan kiáll azért, amit akar és szinte egy nyitott könyv. Talán a legérdekesebb karakter az egész filmben az a gonosz házvezetőnő, Mrs. Danvers, aki tőrbe csalja és átveri szegény Mrs. de Wintert. Egészen kiszámítható a történet és az utolsó fordulatot is valahogy már előre lehetett sejteni, ezáltal kicsit elveszti a thriller jellegét, elmarad a borzongás. Erre a csilli-vili színes dekoráció is rátesz egy lapáttal és valahogy a mézes-mázos szirupban elveszlik a cselekmény.

Alapvetően vannak benne szép képek és kameramozgások, de az nem elég. Nem szabad megelégedni egy esztétikus látványvilággal és egy lapos történettel, főleg nem hollywoodi szinten.

Az, hogy miért szerette volna a rendező megcsinálni ezt a filmet, és hogy mi volt vele a célja, az az igazi rejtély. Nem igazán sikerült emlékezetes dolgot alkotnia, kivéve a sárga öltönyt.

Van egy kifejezés, ami tökéletesen leírja ezt a filmet: egyszer nézhető.

A film elérhető Netflixen 2020. október 21-től.