Október 23-ai megjelenése óta A vezércsel, avagy leánykori nevén a The Queen’s Gambit szépen, fokozatosan, ügyes stratégiával leigázza a világot. A Netflix új, 7 részes minisorozatát a kétszeres Oscar-jelölt (Mint a kámfor; Logan) Scott Frank adaptálta és rendezte Walter Tevis 1983-as regénye alapján. A sorozat Anya Taylor-Joy főszereplésével készült, s a ’60-as években játszódik, a sakk élvonalába kalauzol minket. Legutóbb a Csernobil című minisorozat szólt ekkorát popkulturális siker és nézettség kapcsán, ám A vezércsel sokkal inkább hasonlítható a Breaking Bad egységes, karakterközpontú történetvezetéséhez.

Az 1950-es években, a tragikus sorsú 9 éves Beth Harmon (Isla Johnston) árvaházba kerül. A különc, visszahúzódó leányzó egyetlen mentsvára a sakkal való megismerkedés, a játékban való elmerülés és tanulás, melyhez az intézet gondnokában (Bill Camp) talál mentorképet. Mindeközben az árvaházban a kis lakók módszeres leszedálása is folyamatos, így ismerkedik meg egy kék-zöld pirulával (idegnyugtató), mely elkíséri karrierje során, s a sakkban nyújtott teljesítményével azonosítja. A 13 éves lányt örökbe fogadják a kertvárosi nevelőszülők, a Wheatley-házaspár. Beth számára azonban cseppet sem hagy alább a sakk, és egyre erőteljesebben teszi próbára magát pénzdíjas versenyeken, miközben folyamatosan fejleszti képességeit szakkönyvek és elképzelt játszmák tanulmányozásával.

A vezércsel többnyire lineáris történetvezetést követ, ám egy esetben találkozunk (az első részben) előretekintéssel, s néhány esetben visszatekintéssel, ám ezek sosem öncélú, játékidőt kitöltő jelenetek, hanem a karakter megértésében, belső világának bemutatását segítik elő. Beth mindene a sakk, s minden esetben GYŐZNI akar. Számára a sakk egyszerre versenysport, megszállottság, hiánypótlás, hobbi, egyszóval maga az élet. És ő milyen karakter? Hát lehetetlenül makacs. Komplexusai, démonjai, férfiak által telített világgal való kapcsolata mozgatja a storyt, ám nemére nem átokként tekint, sokkal inkább sportolóként látja önmagát. Scott Frank szövegkönyve jelentős hangsúlyt fektet Beth személyiségfejlődésére, ám nem betonozza merev műfai keretek köré a szériát, hiszen tekinthetjük karakterdrámának, „sportfilmnek”, felnövéstörténetnek vagy kosztümős „filmként” is aposztrofálhatjuk.    

Erőteljes témákat vonultat fel a minisorozat, hiszen játszi könnyedséggel szövi történetébe az élvezeti szerektől való függőséget, a sportolók életvitelét, a gyerekkori traumákat, a megszállottságot, a szülőktől örökölt mintákat, a magányt, a kétpólusú világot és az örök kérdéskört: a férfi-női viszonyokat, a szexualitást. Beth nem amerikai, nem keresztény, nem nő, hanem elsősorban sakkozó. A játék számára hitvallás. A 24 éves Anya Taylor-Joy játéka bravúros, őszinte, nonverbális, pontos, komplex, precíz, és még sorolhatnánk, ám a legfontosabb: igazán szórakoztató.

A további karakterek kevésbé kibontottak, azonban kiemelkedő a komplex személyiségű nevelőanyát játszót Marielle Heller, a riválisokból barátokká avanzsált Harry Melling és Thomas Brodie-Sangster alakítása, s a deus ex machinaként Beth segítségére érkező, Jolene-t alakító Moses Ingram megható játéka.

A történet könnyedén válhatna népszerű nemi kérdések élvonalas harcosává, illetőleg hatásvadász melodrámává, azonban A vezércsel őszintén, intim módon, intelligensen és hitelesen meséli el egy karakter drámáját a sakk világában. Minden más csupán körítés. Azonban a technikai megvalósítás vizuálisan is izgalmassá teszi a sakkjátszmákat hosszú beállítások, profi kameramozgás, kifejező és magas színvonalú filmzene, tűéles vágástechnika, magával ragadó látványterv, korszakhoz illő sminkek és kosztümök segítségével. Kevésbé sikerül a VFX utómunka a városi látképek szempontjából, ám annál izgalmasabb világot teremtenek belső terekben és Beth elméjének fürkészésében, mikor a képzelt játszmák kimenetelét latolgatja, számba véve az összes variációt és kombinációt.

A minisorozat minden esetben Beth történetére fókuszál, vele maradunk, az ő szemszögéből láthatjuk a játszmákat, az ő belső démonjaival és kétségeivel harcolunk mi is. S mindeközben őszintén, intim módon, ítélethozás nélkül tárul elénk a sakk világa, a karakterek, a problémák bemutatása. Nem kell sakkszakértőnek lenni, hogy élvezni tudjuk a széria által nyújtott narratívát, s annak minden lebilincselően izgalmas pillanatát. Bárkinek nagy szeretettel ajánljuk, aki egy 7x1 órás időben lehengerlő, karakter vezette, bámulatos látványvilágú mozgóképes alkotás után sóvárog!