A Harry Potter-filmek napjaink talán legsikeresebb regényadaptációinak számítanak – a nyolc film rendkívül hangulatos, látványos és talán klisésnek hangzik, de valóban varázslatos módon dolgozta fel J.K. Rowling mágikus világát. A Harry Potter-sorozat rövid időn belül az egyik legnagyobb és legismertebb filme fantasy-világgá nőtte ki magát, amivel a műfajon belül talán csak Peter Jackson Gyűrűk Ura-sorozata vetekedhet. A Harry Potter tipikusan az a történet volt, amelynek szereplői együtt nőttek a nézőkkel, olvasókkal, népszerűsége pedig a 2001-es első rész megjelenése óta hatalmasat ugrott. És bár a legtöbben a David Yates-rendezte befejező részek kibontakozott karaktereire és látványos összecsapásaira emlékeznek leginkább, érdemes gondolni az első részek rendezőjére, Chris Columbusra is, aki a filmekben megismert varázsvilág látványának és hangulatának megalkotásáért volt felelős.

Egy bizonyos szempontból nézve érthető az, miért kedvelik sokan inkább a sorozat befejező részeit: az első részek gyermekibb, ártatlanabb hangulata sokkal kevesebb akciót tartalmaz, és a hangulata is inkább barátságosabb a későbbi filmek sötét hangulatával ellentétben. Chris Columbus munkássága azonban – aki az első és második részt rendezte – talán épp ettől lesz még jelentősebb.

Sosem volt egyszerű feladat egy népszerű regényt feldolgozni filmes formában úgy, hogy az a könyv olvasóinak is elnyerje tetszését. Bár az alapanyag adott, a rendezőnek sokkal kevesebb a lehetősége hibákra és változtatásokra, ha ki akarja elégíteni a regényrajongók elvárásait is. Chris Columbus sikerrel teljesítette a feladatát – mi több, nemcsak hogy feldolgozta, de bővítette is Harry Potter világát. Ő volt felelős azért a látvány- és hangulatvilágért, amiből az összes későbbi film építkezett. Rendkívül karakterhű színészekkel, díszletekkel és látványvilággal oldotta meg feladatát, ami különösen nagy szó, ha figyelembe vesszük, hogy a CGI-technológia abban az időszakban még igencsak korai szakaszában járt. Bár Columbus saját bevallása szerint élvezte a sorozat rendezését, a harmadik rész megalkotásáról ötlethiány miatt lemondott – a további filmek így más rendezők alá kerültek. Az Alfonso Cuarón rendezte harmadik rész után a negyedik Mike Newell kezébe került, végül David Yates vette át a sorozatot, és készítette el az utolsó négy filmet. És Bár Columbus állítása szerint rendkívül élvezte a sorozat befejezését, nemrég közölte, hogy szívesen visszatért volna az utolsó két rész rendezéséhez.

Columbus azt mondta, a tervek szerint később mindenképp visszatért volna a sorozat befejezéséhez – a Főnix Rendje sikerét követően azonban David Yates elvállalta az utolsó részek rendezését.

Nem tudhatjuk, milyen lett volna a sorozat, ha az összes filmet – vagy legalábbis a befejező részeket – Columubs rendezi. Annak ellenére, hogy viszonylag sok rendező dolgozott a filmeken, egyáltalán nem érződött egymástól elütőnek az egyes részek stílusa, és a történet is egységes maradt. Mivel azonban maga Chris Columbus teremtette meg a filmek hangulatát és látványvilágát, valószínűleg ő tudott volna a legjobban bánni az alapanyaggal, ami, még ha gyengén is, de érződik az utolsó részekben. Az első két film érződik és tűnik a leginkább „mágikusnak” – a karakterek külseje, öltözete és a helyszínek alapján legalábbis mindenképp.

Ezek azonban szerencsére apró eltérések, amik nem zavarják a film és a történet menetét, sokaknál pedig egyszerűen ízlés dolga a látványvilág kérdése. A Harry Potter-filmek összességében koherensen összerakott sorozat, ami, bár 2011. óta véget ért, napjainkig emlékezetes maradt minden fantasy-rajongó számára.