Chapter 16. The Rescue

A The Mandalorian második évada, bár sokak szerint kissé rögösen indult, az utóbbi hetek epizódjainak hála, gyorsan a rajongók kedvencévé válhatott – nemcsak a mandalóri Din Djarin és az ifjú Grogu kalandos űrwesternje, de azok a történethez csatlakozó karakterek által is, akik sokak kedvencei voltak a Star Wars-filmekben vagy sorozatokban, most pedig először kaptak nagyobb szerepet, vagy épp élőszereplős adaptációt. A mandalóri Bo-Katan, az időközben Jedi mesterré vált Ashoka Tano megjelenése, vagy épp Boba Fett és ikonikus űrhajója, a Slave-I visszatérése egészen biztosan sokak kedvenc pillanatává vált a sorozatban, ráadásul szerepet kaphatnak a rengeteg új, készülő Star Wars- történet valamelyikében. A kaland azonban az e heti epizóddal lezárult, és bár összességében a The Rescue rendkívül hasonlít az első évad fináléjához, a végkifejlet hangulata egészen más: az epizód végével a néző teljesen joggal érezheti, hogy Din Djarin és Grogu kalandos utazása véget ért.

A történet rövid kitekintéssel indul, amint Mando és Boba egy újabb ismerős arc, Bo-Katan segítségét kérik a Gyermek kiszabadítására. Bár rövid találkozásuk alatt Bo-Katan és társa azonnal konfliktusba kerülnek az eltérő világfelfogású Boba Fettel, a közös cél – Moff Gideon legyőzése – gyorsan összekovácsolja a csapatot. Az epizód már itt az előző évad fináléjának hangulatát idézi – az összes fontosabb karaktert összegyűjtik egy nagy, végső akcióra, melynek célja Grogu megmentése – ezúttal azonban már ismerjük az ellenséget, és szándékát is.

Moff Gideon megtámadása egyszerű elterelő hadműveletként indul: miután a csapat sikeresen landol a birodalmi vezető hajóján, Din Djarin egyedül vág neki Grogu kimentésének, míg a csapat többi része – Bo-Katan és társa, Cara Dune, valamint Fennec Shand – akciódús küzdelemben a parancsnoki híd és az ott tartózkodó Moff Gideon felé igyekszenek.

A küzdelem azonban ezúttal nem érződik egyoldalúnak: bár a rohamosztagos katonák szokás szerint nem jelentenek túl masszív ellenállást, Moff Gideon ismét aktiválja a Darktroopereket – a Grogu elrablásáért felelős, mechanikus rohamosztagos katonákat, akikkel még Besakr-páncélos hősünknek sincs egyszerű dolga. És bár a Deathrtooperek veszélyét is látszólag sikeresen elhárítja, kiderül, hogy Moff Gideon ismét egy lépéssel előttük járt. A parancsnoki hidat elhagyva, Grogu cellájában várja a mandalórit, és végül látványos küzdelemben csap össze hősünkkel.

Bár hőseink sikere szinte garantáltnak tűnhet ezen a ponton, újabb konfliktusok merülnek fel – mivel ugyanis Moff Gideont Din Djarin győzte le, a Darksaber nevű sötét fénykard is őt illeti, aminek megszerzése hosszú idő óta Bo-Katan célja. És bár hősünknek nem érdeke a kard megtartása, mint kiderült, azt csak küzdelem árán lehet birtokolni.

A társaságot megzavarja a korábban űrbe vetett Darktrooper-sereg érkezése, akik látszólag véglegesen csapdába ejtik hőseinket. Megjelenik azonban egy újabb karakter – a rejtélyes Jedi-mester, akivel Grogu kapcsolatba lépett elrablása előtt.

Az epizód utolsó harmada kissé lelassul – eseménynek azonban egyáltalán nincs hiányában. A biztonsági kamerákon láthatjuk, ahogyan a Jedi látványos fénykardforgatással elpusztítja a Deathtrooper-sereget, Moff Gideon pedig a hirtelen káoszt kihasználva meglövi – és bár nincs igazolva, de lehetségesen megöli – Bo-Katant. Végül Gideon ártalmatlanná téve fogoly lesz, a Jedi-mester pedig az ajtón belépve felfedi kilétét – bár a Star Wars-rajongók fekete, mechanikusnak látszó jobb keze és zöld fénykardja alapján megérkezése óta sejthették, ki is lehet az: Luke Skywalker meghallotta Grogu hívását, és megérkezett tanítványáért. Din Djain és Grogu szomorú búcsút vesznek, aminek során a mandalóri ismét félreteszi hitét, és levetett sisakkal köszön el kis barátjától – majd útjaik látszólag örökké elválnak.

A sorozat fináléja mindenképp a fénypontjának érződik. Az akciójelenetek hatásosak, a karakterek közötti konfliktusok jól érezhetők, ráadásul ismét egy rendkívül látványos epizóddal állunk szemben – különös tekintettel a Darktrooperekre, valamint Luke Skywalker arcára, amit évekkel kellett fiatalítaniuk CGI-effektek segítségével. Bár Luke szerepét ismét Mark Hamill játssza, alakításához csak arcának mozgását, valamint a hangját használták fel – a köpenyét azonban egy brit színész, Max Lloyd-Jones viselte. Eastereggekben sincs hiány az epizód alatt – legyen szó Luke ikonikus X-szárnyú vadászgépéről, vagy a szeretett asztromechanikai droid, R2-D2 újbóli felbukkanásáról, aki a rövid kis zárójelenetek alatt valószínűleg több játékidőt kapott, mint a Disney-trilógia összes filmjében együttvéve. A stáblista után is érdemes maradnunk egy kicsit, ugyanis a készülőben lévő Boba Fett-sorozathoz is kapunk egy kis kedvcsinálót.

A második évad záróepizódjában talán egyetlen kivetnivalót találhat a néző: a lezárást követően nehéz elképzelni, hogyan folytatódhat tovább a kaland. A Disney már korábban igazolta a sikeres sorozat folytatását, és hamarosan meg is kezdődik a harmadik évad készítése – nehéz azonban azt kigondolni, ezek után hogyan folytatódhatna a sorozat megszokott medrében. Természetesen vannak még szálak a történetben, amiket a második évad nem varrt el sikeresen – mint például Moff Gideon rejtélyes kísérletei, amiknek akár Snoke fővezér megalkotásához is köze lehet; Mandalore bolygójának sorsa, és a felszabadításáért folytatott háború; valamint Din Djarin útkeresése a galaxisban. Mivel azonban a kezdetektől fogva a cselekmény egyik legfőbb mozgatórugója volt Grogu és Din Djarin kapcsolata, nagyon nehéz lenne az előbbi nélkül elképzelni a sorozatot. Luke látszólag végérvényesen elvitte magával a kis lényt, aki bármennyire is a szívünkhöz nőtt, ez után a búcsú után talán klisésnek és erőltetettnek érződne, ha pusztán a nézettségért visszarángatnák a történetbe.

Bárhogy alakul is a sorozat cselekménye, a második évad izgalmas, akciódús kalandja mindenképpen pozitívumként marad meg a nézőkben, ami méltó lezárást adott a mandalóri és „Baby Yoda” kalandjának.