Évek óta figyelemmel kísérem a Justin Benson és Aaron Moorhead alkotópárost, akik a független horror-fantasy filmes közeg élvonalas képviselői olyan bravúros low-budget alkotásokkal, mint a Feloldozás, az Újjászületés, valamint A végtelen, melyek műfaji köntösben mind létfilozófiai kutatások komor témákat feldolgozva. Jellegzetes inspiráció a rendezők számára a lovecrafti terror és az univerzum összefüggéseinek feltérképezése.

Általában projektjeiket közösen rendezik, vágják, finanszírozzák, azonban míg Benson írói, addig Moorhead operatőri teendőket lát el. Ez utóbbi különösen szórakoztató A végtelen esetében, melynek egyik főszereplője is Moorhead. Nemrég az Alkonyzóna feldolgozássorozat egy remek, szörnyhorror elemeket tartalmazó fejezetét rendezték, és hamarosan a bejelentett Moon Knight c. Marvel-széria több epizódja esetében kerülnek ismét a rendezői székbe.

Rajongójukként természetesen gyermeki kíváncsisággal vártam a Synchronic c. science fiction filmjüket, melyre már A-listás színészeket is sikerült szerezniük, nevezetesen Anthony Mackie-t és Jamie Dornan-t. Az arthouse vonalat markánsan képviselő, részint egzisztencialista sci-fi, másfelől pszichológiai thriller és low-fantasy ismét kreatív, atmoszférikus, felettébb érdekfeszítő darab.  

A Synchronic két rohammentős barátságának a próbatételéről szól. Steve (Mackie) egy magányos agglegény, akinél tumort diagnosztizálnak, míg Dennis (Dornan) egy boldogtalan családapa, akinek válságban van a házassága. Az éjszakai műszakok során előtérbe kerül egy ’Synchronic’ nevű, legálisan beszerezhető designer drog, amely különösen népszerű a tinédzserek körében, azonban a kábítószer rémisztő haláleseteket eredményez. Miután a drog hatására eltűnik Dennis lánya (Ally Ioannides), Steve mindent megtesz, hogy megtalálja a számára is kedves tinédzsert.

Azért bilincselt le engem a Benson-Moorhead duó legújabb alkotása, mert a rendezők végtelenül tisztelik a karaktereiket, kik hitelesen összetett alakok, és megvan a maguk problémája a kétségtelen krízis ellenére. Mind Steve, mint Dennis el vannak veszve a múltban és a tragédiákkal sújtott életükben. A cselekmény helyenként non-lineáris, azonban csakis indokolt esetben használnak visszatekintést. Már Mackie karaktere a főszereplő, mindkét színész figurája erőteljes motivációval kutatja az igazságot.

A cselekmény lényegi részét, a nyomozás mikéntjét inkább nem kívánom részletezni, viszont a Synchronic közepén éles műfaji váltás történik, mely nagy hatást gyakorol az eddig látottakra, s valamelyest magyarázatot kapunk a címszereplő drog eredetére és pontos hatásaira. Bizonyos szempontból mindkét karakter a lányt keresi, mindössze különböző eszközökkel teszik.

Anthony Mackie kiemelkedő, humorban, valamint drámai jelenlétben gazdag alakításának és Jamie Dornan remekül színre vitt, hihető tragédiájának összjátéka a pszichedelikus film szíve-lelke. Kettejük kémiája kifogástalan, így különösen örvendetes, hogy szokásuk ellenére nem amatőr színészekkel dolgoztak a rendezők, hanem veterán játékosokkal.

A Synchronic elsősorban tematikai szempontból izgalmas, és csak másodsorban műfaji-technikai aspektusból, valamint színészileg, ugyanis a rendkívül inspirált film A törvény nevében és a Holtak útja kaotikus világképével, a Katrina hurrikán sújtotta, mocskos és rasszista New Orleans-i közegben egyszerre kortárs problémákat és hardcore science fiction kérdéseket feszeget. A Synchronic az emberi lét és az emberi kapcsolatok összetettségét, az eleve elrendeltség jellegét, a tér és az idő szövetének összemosódását, valamint a kozmosz komplexitását és abszurd természetét vizsgálja.

A műfajok keveredése cseppet sem zavaró, kimondottan ötletes, költséghatékonyan, mégis profin kivitelezett. A film végig megragadó és érdekfeszítő a 100 perces játékidejével. Benson és Moorhead markáns stílusa, erősen szemcsés képekkel és példás hosszú beállításokkal teli filmje vizuálisan és narratív szempontból szintúgy emlékezetes. A film kifejezetten beszippantó atmoszférája zaklatott, ugyanakkor a karakterek ügyesen kidolgozott teremtmények, illetőleg a cselekmény is átlátható, kifizetődő filmélménnyé teszi a Synchronic-ot.

Helyenként okkal dezorientációt és esetlegesen káoszt okozhat, mindazonáltal az abszurd premissza, a komor történet ellenére is lebilincselő és igényes szórakozás, életteli, érett darab. Ahogyan az univerzum bekebelezi a főszereplőket, úgy a szikár dramaturgia, illetve a gazdag tematika a nézők számára is hasonlóan pszichedelikus hatást válthat ki. Anthony Mackie és Jamie Dornan pedig egyenesen remekel a Benson-Moorhead rendezőpáros játékos, megható, ám rendkívül feszült sci-fi-jében, mely műfaji rajongóknak kötelező film.