Amikor meghallottam, hogy A holnap határa és a Mr. és Mrs. Smith briliáns rendezője, Doug Liman a koronavírus alatt – szinte teljesen önerőből – forgatott egy rablós filmet, azonnal látni akartam. A Locked Down igazi sztárparádé olyan neves színészek részvételével, mint Chiwetel Ejiofor, Anne Hathaway, Stephen Merchant, Ben Stiller, Mindy Kaling, Lucy Boynton és Ben Kingsley.

Viszont arról kevesebb fogalmam volt, hogy valójában a film egy félresikerült romantikus vígjáték, amely nem valami romantikus, ráadásul komédiának kimondottan rossz. A Locked Down vontatott, inspirálatlan szalagmunka, amely teljesen eltékozolja színészeinek tagadhatatlan tehetségét egy vézna műfaji történetre.

A sikeres üzletasszony, Linda (Hathaway) és a balfácán sofőr, Paxton (Ejiofor) a kijárási korlátozások alatt tengetik mindennapjaikat Londonban, miközben széthullik a házasságuk, azonban derült égből lehetőségük adódik megjavítani kapcsolatukat azzal, hogy közösen ellopnak egy értékes gyémántot. A házaspárnak döntenie kell, hogy szabaduljanak egymástól, vagy bűnrészesek legyenek.

Steven Knight (Birmingham bandája, Locke) satnya és derivatív forgatókönyvét okolom az elvesztegetett 110 percért, mit a Locked Down megtekintése eredményezett. Humortalan, unalmas és képzavaros film Liman próbálkozása, és a készítők keservesen melléfognak a világjárvány krízisében játszódó filmmel, a műfajok elegyítésével és a szórakoztatással.

A karakterek céltalansága megbotránkoztatóan irritáló, a cselekmény hajszálvékony és kidolgozatlan, a technikai megoldások egyenesen amatőrök, a színészek pedig nem tudnak mit kezdeni a jeleneteikben. A főszereplők próbálkoznak, viszont karaktereik amorálisak, egyenletlenek és abszurd természetűek. Hathaway elrajzolt alakítása szerfelett idegtépő, a felsorolt sztárok vendégszereplése és elszúrt poénjai sértően amatőrök, a rendezés csapnivaló, a filmnyelvi kifejezésmód pedig nem érdemel még csak említést sem.

A pandémia niche jellege az utóbbi hónapokban jelentős mennyiségű játékfilmet eredményezett, azonban míg a Borat 2, a Halál 2020-ra és a Host sikeresen összegezte a koronavírus krízisét és politikailag kaotikus aspektusát úgy, hogy közben élvezetes műfaji filmek kerekedtek ki belőlük, addig a Locked Down infantilisan és kizsákmányoló módon lovagolja meg a helyzetet és egy hiteltelen premisszát teremt, amit kiaknázni sem képes. A rablás kevesebb, mint 10 percnyi filmidőt tesz ki, a fennmaradó játékidő érdektelen melodráma a főszereplők párkapcsolati kríziséről és végeláthatatlan, banális vitáikról.

Rejtély számomra, hogyan lőhetett ennyire mellé Liman, miért adták ehhez a filmhez nevüket a sztárok, miért fizetett dollármilliókat az HBO Max a Locked Down-ért, illetve azt sem tudom, pontosan mi volt a készítők célja a filmmel. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy jóízléstől és szórakoztatástól mentes, tragikus ballépés volt a „rablós romantikus vígjáték” elkészítése. Időpazarlásnak tartom a megtekintését.