Az MTV Székház ismét kiemelt szerepet vállalt egy amerikai produkcióban, és az évtizede elhagyatott épület alakít a legjobban a Halálos harcmező c. netflixes akciófilmben, minek főszereplője a Bosszúállók sztárja, Anthony Mackie. A film egy kevésbé sikerült, közepes költségvetésű műfaji próbálkozás, ami megkísérli egy disztópikus Kelet-Európában elmesélni közhelyes történetét.

Egy drónpilóta (Damson Idris) sikertelen bevetése tragikus következményekkel jár, és a háború sújtotta, amerikai hadsereg által felszabadítandó Ukrajnába küldik felettesei Leo kapitányhoz (Anthony Mackie), aki egy szupertitkos programban megalkotott android. A duó csapattá kényszerül kovácsolódni, miközben megpróbálják elejét venni egy nukleáris háborúnak.

Mikael Håfström a remek 1408 és az elfogadható Szupercella után szinte teljesen eltűnt a stúdiórendszerből, azonban a pazarul alliteráló Halálos harcmezővel ismét szuperprodukciót készíthetett, amely sajnos alulmúl minden nézői elvárást. Az „amerikai hősöknek meg kell menteniük a világot az orosz fenyegetéstől” egy olyan elnyűtt toposz, mely már a Tom Clancy-regényekben is nyomasztó volt, nemhogy 2021-ben.

A Pest megyében és környékén forgatott filmben szereplő magyar helyszínek valóban az igazi sztárjai a Halálos harcmező c. elsőrendű B-filmnek, és az elhagyatott piacoktól a betyáros arcú statisztákon át a megmosolyogtató MÁV logóig minden választott forgatási helyszín abszurd és mégis megállja a helyét. Számtalan magyar szakember dolgozott a filmen, azonban a külföldi filmkészítők – Håfström-mel az élen – rendkívüli mértékben engedték ki az irányítást a kezeik közül, és végeredményként egy jellegtelen műfaji darabot kaptunk.

A faarcú, terminátoros Mackie gyakorta szórakoztató, viszont a feledhető karakterek, a sablonos forgatókönyv, illetve a semmitmondó formavilág letaglózóan érdektelen filmmé teszi a Halálos harcmezőt. Érdekes, hogy míg Alfonso Cuarón kortárs relevanciával töltötte fel Az ember gyermekének orwelli világát párját ritkító profizmus kíséretében, addig Håfström egy szakállas, vacak műfaji filmet készített hasonló formai keretek között.

Hollywood már egészen elsajátította – gyakorta olcsón dolgozó magyar VFX művészek bevonásával – a költséghatékony science fiction elemeket (android katonák, robbanások, harci gépezetek), ugyanakkor a fárasztó film bizonyossággal szolgál arról, hogy milyen öreges és poros az ilyen kreativitástól és inspirációtól mentes akciófilmek atmoszférája. Ugyan nem pocsék Anthony Mackie netflixes akciófilmje, mivel a 40-50 millió dolláros költségvetés helyenként meglátszik a látványterven, mégsem kellemes megtekintés.

A Halálos harcmező lapos dramaturgiája szükségszerű zsánerbéli sablonokra építkezik, azonban a jelenetek összetételét tekintve aggasztóan üres a film. Expozíciós és akcióban teli szekvenciák váltják egymást, mert a történet megköveteli a magyarázatot és a feszültségteremtést, mindazonáltal lényegi tétje nincs Håfström alkotásának azon túl, hogy a főszereplőknek meg kell menteniük a civilizációt a nukleáris holokauszttól, és cseppet sem érdekfeszítő, amint egy elpusztíthatatlan katona izgalomtól megfosztott akciójelenetekben aprítja az arctalan ellenséget.

Anthony Mackie és Damson Idris nem rendelkezik sem kémiával, sem megfelelő karakterrel, sem érdekes párbeszédekkel, így a nézők jelentős része akár már az első félórában kikapcsolná a filmet, viszont én megpróbáltam ásítozás nélkül végigszenvedni. Kifejezetten bántotta a szemem a kivehetetlen akcióorgia, a kapkodó, digitálisan megrázkódtatott, pszichedelikus kameramozgás és az esztelen vágás, azonban még ez sem zavart engem annyira, mint Mackie – aki szerintem baromi jó színész - dimenziótlan figurája a Halálos harcmezőben.

Håfström ugyan próbál kortárs relevanciát beleerőszakolni a szalagmunkára hasonlító filmbe a drónharcászat és annak áldozatai, valamint egy adott trauma feldolgozása kapcsán, viszont ismételten elhasal a Halálos harcmező a dramaturgia terén annak botcsinálta természete okán, hiszen megkérdőjeleződik, hogy az érdektelen karakterek sorsa miért kellene, hogy izgassa a nézőt.

Szórakoztató, hogy mennyire sötét és realista vonalat kíván képviselni a film formavilága, ámbár unalmas, derivatív tévéjáték színvonalát képes elérni csupán, ami messziről elkerüli az emlékezetes filmélmény fogalmát. A műfaj iránt érdeklődők megkísérelheti a megtekintést, ám a bátor, kíváncsi közönségnek ezt csak mértékkel, megfelelő mennyiségű és minőségű alkohol kíséretében ajánlanám.

A Halálos harcmező január 15-től elérhető a Netflix kínálatában.