Az Ásatás varázslata az apró, emberi pillanatokban rejlik, melyeket grandiózus látképek ellenpontoznak a második világháború közegében. Simon Stone kosztümös, életrajzi filmje egy mélyrepülés az emberi lélek bugyraiba a régészet világában. Precíz, szemrevaló és intim tanulmánya a tudományos világban elismerést kivívó karaktereknek, akik a múltban keresik jelenük kérdéseire a válaszokat.

A megtörtént eseményeket feldolgozó film Angliában, 1939-ben játszódik. A megözvegyült arisztokrata Edith Pretty (Carey Mulligan) felbérli az önerőből régészetet tanuló Basil Brown-t (Ralph Fiennes), hogy végezzen ásatásokat a nő birtokán. Brown rábukkan egy 6. századi angolszász hajóra, azonban a British Museum is feni fogát a régészeti leletre. Pretty asszonynak el kell döntenie, mit kezd a leleménnyel.

Stone végtelenül tiszteli karaktereit, s alapos tanulmányokat végez a film során, mely elsősorban korkép, másodsorban történelmi film John Preston azonos című könyve nyomán.  Az Ásatás valójában arról szól, hogyan kapták meg a kisemberek nekik járó elismerésüket a régészeti munkájukért, miként dolgoztak a második világháború zűrzavaros időszakában, milyen elszántan módon kutatták a múltat, s hogyan emésztette fel mindez saját életüket.

Bár a gyönyörűen fényképezett (Mike Eley) és pazarul hangszerelt (Stefan Gregory) filmnek számtalan magas színvonalú aspektusa van stilisztikai szempontból, a meghitt és édesbús atmoszférát mégis a határozott rendezés teremti meg, melynek komplementere a lehengerlő színészi társulat.

Carey Mulligan és Ralph Fiennes megbízható, nagyszabású és mégis mértékletes alakításokat nyújtanak, azonban az Ásatásban egyaránt szerepel a Peggy Piggott – elismert régész – figuráját megformáló Lily James, aki egyaránt kiemelkedő, illetve az ifjú, ambíciókkal teli hölgy tragikus szerelmét, a régészeti fotográfust alakító Johnny Flynn is, aki pedig szintúgy remekel.

Stone elérte azt a bravúrt, hogy kellő epikai hitellel szimpatikus és komplex karaktereket vigyen a vászonra, s annak ellenére, hogy az Ásatás története közel sem cselekmény-, inkább karaktercentrikus, a filmből sugárzik az őszinte érdeklődés a téma és a történelmi alakok iránt. A helyenként optimista, ám gyakorta keserű hangvétel játékos, ugyanakkor letaglózó, mégis eredményes.

Az Ásatás egy apró film, ami könnyedén eltűnhet a feledés homályában, azonban éppen azért ajánlom megtekintését, mert kurrens témája az egyén és a történelem viszonyáról olyan megindító és kompromisszummentes, mint a történelmi figurák sorsa, melyet Stone filmje bámulatos emberséggel dramatizál.

A film január 29-től elérhető a Netflix kínálatában.