Cikkünkben beszámolunk két gyöngyszemről a 71. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválról, ami idén -sok más fesztiválhoz hasonlatosan- online volt megtartva. A fesztiválon 11 szekcióban vehettek részt a beválogatott filmek, ezekből 15 nagyjátékfilm és 20 kisjátékfilm szállt versenybe az Arany- és Ezüst Medvékért, illetve az ezzel párhuzamosan futó Panorama, Encounters, Forum és Generations szekcióban is hozhattak el díjakat a filmek. Idén a nemzetközi zsűri tagjaként láthattuk Enyedi Ildikót, aki számára ez nem kis megtiszteltetés. Ugyanakkor részese lehetett annak a döntőbizottságnak, akik Nagy Dénes Természetes fény és Fliegauf Bence Rengeteg – mindenhol látlak című filmjének sorsáról dönthetett.

Minden nap nagyjából 20 filmet tettek elérhetővé az összes szekcióból, ezeket 24 órán keresztül akár többször is meg lehet nézni, majd reggel 8-kor felkerült a következő adag.

Radu Jude- Aferim! (Bad Luck Banging or Loony Porn) című filmjéért a legjobb rendezés díját kapta meg Berlinben, ami egy őrült, de annál inkább aktuális témával rukkolt elő. Gyenge Zsolt újságíró úgy fordította a film címét: „Zűrös kettyintés avagy pornó a diliházban.” A meredeknek hangzó cím azonban mégiscsak a valóságot fedi, a három fejezetből álló film teljes mértékben ki és felforgatja az elmúlt évek legfontosabb társadalmi jelenségeit, a járvány okozta félelmet és frusztrációt, Kelet-Európa feszült politikai helyzetét, vagy a közösségi média hatalmas nagy pusztítását.

Radu Jude- Aferim! (Bad Luck Banging or Loony Porn)

A történet Bukarestben kezdődik az egyik korona vírus hullám kellős közepén, mikor is egy gimnáziumi tanárnő, Emi (Katia Pascariu) házilag készített pornó videója online nyilvánosan elérhető lesz. A felvételt a film elején, cenzúrázatlanul láthatjuk, minek hatására az iskolai tanárok és a szülők számára nem marad kérdés, Emi-nek mennie kell. Természetesen az eset a sajtó előtt sem marad titokban, Emi élete fenekestül felfordul.

A film hitelesen mutatja be a korona vírus által életre hívott „életet” és az emberekben folyamatosan növekvő feszültséget. Az új forma a filmben is minden sarkon hitelesen van jelen, a maszk pedig még a szexvideóban is felbukkan.

What Do We See When We Look at the Sky?

A fesztivál másik kiemelkedő és igencsak hosszú című filmje, a Mit látunk, amikor az égre nézünk? (What Do We See When We Look at the Sky?), a grúz Alexandre Koberidze rendezése, ami egy tündérmeséhez hasonlatos: egy mindentudó narrátor is jelen van, illetve a jó, a rossz, az igaz szerelem és egy csodálatos helyszín. Lisa, a gyógyszerész és Giorgi, a focista első látásra egymásba szeretnek Kutaisi városában. Megígérik egymásnak, hogy találkoznak este a fehér hídnál lévő kis kávézóban. Igen ám, de a lányt elátkozta egy gonosz szem, aki intő jeleket küld neki, majd másnap reggel más testben ébred, így a vágyott fiú sem ismerheti fel. A film nem hagyja a nézőt kívül maradni, egy felszólító üzenet jelenik meg a vásznon: Lisa elalvása után háromra hunyjuk be a szemünket, majd a hangjelzésre nyissuk ki. S valóban, mikor a néző kinyitja a szemét. az átok valóban teljesült. A bölcs narrátor közben végig kíséri kézen fogva a nézőt.

Érdekes párosítás ez a két film az idei Berlinale frontvonalában, aki tud, járjon utána!