Megnéztem Az oltalmazót, ami Liam Neeson legújabb akció-thrillerje nyugdíjba vonulása előtt. Rögtön az első impresszumom az volt, hogy ezt a filmet akár Clint Eastwood is rendezhette volna, hiszen annyira jellegtelen és öreges. Eastwood egy élő legenda, és számtalan remekművet készített a Nincs bocsánattól a Gran Torino-ig, viszont sajnos kiöregedett, és nem erőssége a mélyreható történetmesélés, sőt sokkal inkább érdekelt saját politikai nézetének és patrióta szemléletének érzékeltetésében. Utóbbi filmjei nem rendelkeznek lélekkel.

Az oltalmazót akár Eastwood is készíthette volna, és képletesen ő is készítette, ugyanis Liam Neeson legújabb zsánerfilmjét az a Robert Lorenz vezényelte le, aki a veterán westernhős asszisztense volt a Titokzatos folyóban, a Millió dolláros bébiben, az Amerikai mesterlövészben és sok más Clint Eastwood filmben. A becsületes, ám meghasonlott hős elvégez egy feladatot, amit helyesnek vél, de ez rosszakaróinak cseppet sem tetszik. A westernfilmek alapsémáját helyénvaló módon sikerült kortárs közegbe helyeznie Az oltalmazónak, mely a mexikói drogkartell játszmáiba csöppenő, megözvegyült katona történetéről szól, akinek az életébe kerül egy megárvult gyermek, kivel barátságot kötnek.

A mindig megbízható Neeson által eljátszott Jim Hanson éppen egy olyan hős, aki elvesztette feleségét, és egyedül él terjedelmes farmján arra várva, hogy a bank mindenét elvegye. Hanson munkát vállal, hogy fenntartsa magát, nevezetesen határrendészként kezdi keresni kenyerét, azonban egy átlagos műszak folyamán útjai kereszteződnek Rosa-val (Teresa Ruiz), aki gyermekével, Miguel-lel (Joe Perez) megpróbálják illegálisan átlépni az Egyesült Államok határát, míg a mexikói kartell a nyomukba szegeződik a mindenre elszánt Mauricio (Juan Pablo Raba) vezetésével. A balszerencse következtében Hanson kénytelen felvenni a harcot a kartellel, hogy védelmezze Miguel-t, akivel rögös úton ugyan, mégis szoros barátságot kötnek.

Neeson egy valóban megbízható akciósztár, aki tagadhatatlan drámai érzékkel, tekintélyes, gyakorta fenyegető jelenléttel rendelkezik, viszont még a brit színész sem képes megmenteni Az oltalmazót a középszerűség poklából. Lorenz számos karaktert vonultat fel nagyotmondó road moviejában, mely westernbe és kortárs akció-thrillerbe illő elemeket egyaránt tartalmaz, ugyanakkor ezek az aspektusok nem elegendőek ahhoz, hogy újszerű megközelítésben prezentálásra kerüljön az Egyesült Államok és a Mexikó között migrációs kérdés, veteránellátás és drogháború. Ugyan Az oltalmazó megpróbál túlmutatni műfaji korlátjain, végsősoron mégis egy futószalagon gyártott zsánerfilmmé válik.

A Miguel-t alakító Joe Perez és a zord külsejű, ám apáskodó Liam Neeson ugyan rendelkezik némi kémiával, mely segítségével elviszik a hátán Lorenz filmjét, valamiért mégis az az érzés kerekedik felül a nézőn, hogy ezerszer és sokszorosan felsőbbrendű módon került már elmesélésre a magányos harcos kálváriája egy gyerekkel a hátán. Legnagyobb bűne a filmnek az említett középszerűség, mely érdektelenséget, majd pedig felejthetőséget, s végül eltékozolt időt szül. Bár szíve a helyén van, Az oltalmazó mégsem képes lekötni sem történetvezetés, sem világkép, sem formanyelv szempontjából a nézőt.

A zsánerfilm stílusa szinte propagandafilmbe illő hazafiságot mutat a patetikus zenehasználattal és a komor karakterábrázolással, viszont mind a kamerakezelés, mind a vágástechnika elhamarkodottságot és felszínességet mutat, és egy kifejezetten olcsó, kontár film látszatát kelti, amely ellenkezik a feszült helyzeteket teremtő, alapvetően adekvát akciójelenetek minőségével. Ugyan szerencséje volt a jellegtelen történetet elmesélő Lorenz-nek a mindenre elszánt Neeson-nal a szereplőválogatás kapcsán – mivel az akciósztár elkötelezett és felettébb hiteles alakítást nyújt –, Az oltalmazó természetesen nem több, mint egy tucatfilm, ami legfeljebb hétvégi délutánokon alkalmas időeltöltésre.