Pesszimizmus, nihillizmus, mizantrópia. Csak pár azok közül a kifejezések, állapotok közül, amivel az emberiség a saját maga és a jövőjével kapcsolatos reménytelenséget fejezi ki. A 20. század erősen megtépázta az emberiséget. Két világháború, számos forradalom és fegyveres összecsapás, gazdasági, szociális és művészi válságok, kiegészítve negatív gondolatokkal önmagunkról.

Nem véletlen, hogy a mozi is próbál reflektálni a 20. és 21. századra. A filmesek művészi kifejezése által hol mélabúsan, hol szenvedések közepette nézhetjük meg az emberiségbe vetett pesszimistábbnál, pesszimistább víziókat.

Az itt következő amerikai lista az elkeseredés különböző fázisait mutatja be az egyre inkább individualistább és versenyközpontúbb világban. Ráadásul külön dicsőség, hogy két magyar film is bekerült ebbe a 10-es válogatásba. Megtekintésükhöz ajánlunk némi lelkierőt.

10. Mezítelenül (Naked – 1993 – Mike Leigh)

A brit direktor, Mike Leigh egyik legismertebb filmjében a céltalan, pajzán és erőszakos Johnny életét követhetjük, valamint különböző reakcióit mindenkire, aki az útjába kerül. David Thewlis briliáns a hajléktalan, munkanélküli és beteg ember szerepében, aki egyszer csak realizálja, hogy helyzete nem kizárólag a gazdasági és társadalmi okok következménye, hanem az akaraterő hiányáé is.

A cselekmény leginkább a szereplők közti dialógusok, viták által halad, amelyek olykor színházi darabokat idéznek. A teátrális hatást Leigh fényjátéka is erősíti, amivel sokszor manipulálja a nézők véleményét a szereplőkben rejlő sötétségről.

9. Egy mindenki ellen (I Stand Alone – 1998 – Gaspar Noé)

A rendező Gaspar Noé egy rövidfilmjét, az 1991-es Carne-t dolgozta tovább. Egy nihillista mészáros a pesszimizmus szószólójaként tekint a tragikus emberiségre. A Philippe Nahon által alakított antagonista Párizs külvárosában él, megszállott fogyatékos lányával, Cynthia-val kapcsolatban és mélyen gyűlöli a migránsokat.

A kisfilmben még inkább a mészáros kimerítő és üres napi rutinja volt a hangsúlyos, míg az Egy mindenki ellenben a férfit és a lányát érő igazságtalanságok és a társadalom kegyetlensége kerül előtérbe.

A mizantrópiát külön kiemelik a mészáros hosszú narrációi, amiben a legutálatosabb és legkegyetlenebb dolgoznak el az emberi létezésről. Furcsa kettőség van abban, ahogyan a néző egyszerre mérges a főszereplőre és az általa elkövetett szörnyűségekre és mindeközben meglátja az igazságot és jogos kritikát a férfi mondandójában.

8. The Devil Probably (1977 – Robert Bresson)

Charles egy fiatal párizsi a tanulmányai végén, aki egyáltalán nem tűnik stresszesnek a jövőjét illetően. Annak ellenére, hogy diáktársai tisztelik, a lányok figyelmét felkelti és különösebb nehézség nélkül teljesít minden tárgyat, némelyiket még oktatja is a többieknek; semmilyen lelkesedés nincs benne a jövő iránt, bármennyire is fényesnek tűnik az.

A fiú szépen lassan rejtélyes személyekkel kerül kapcsolatba, akik egy véleményen vannak vele a világról. A furcsa társaság miatt a fiú szülei elkezdenek aggódni és pszichiáter segítségét kérik, hogy megváltoztassák a nihillista hozzáállást és az öngyilkos hajlamokat. Igaz Charles túl vulgárisnak találja az öngyilkosságot, így inkább keresni kezd valakit, aki véget vethet az életének.

Robert Bresson filmje éles kritika a modern hozzáállásról, a fogyasztói társadalomról és a neokapitalista individualizmusról.

7. Oslo, augusztus (Oslo, August 31. – 2011 – Joachim Trier)

A film egy 30-as évei elején járó norvég férfi, Anders életének egyik legnehezebb korszakát mutatja be. Éppen kijön a rehabról és megpróbálja ismét helyre rakni, amit elrontott. Az első találkozója egy állásinterjú, de közben él a lehetőséggel, hogy egy napot Oslóban töltsön és találkozzon régi barátokkal és családtagokkal, ezzel pedig visszatekintsen a múltra és próbáljon rájönni mi vár rá a jövőben. Ami nem mindig kecsegtet túl sok jóval. Lényegében: a múltbéli traumák nem biztos, hogy egy jobb jövő felé képesek terelni őt.

A film Pierre Drieu La Rochelle „Le Feu Follet” című könyvén alapszik. A magány és fáradtság érzése átlengi az egész filmet. Szinte sejthető mi lesz Anders sorsa, ahogy gyűlnek a régi hibák és emlékek.

6. Pigs and Battleships (1961 – Shohei Imamura)

Imamura nagy mestere az ember rossz oldalának mozivásznon való bemutatásában. A második világháborút követő évek Japánjában reménytelenség és horror adja meg a közhangulatot. Az emberek elvesztik a hitüket és az élet elértéktelenedik.

Yokosuka városában járunk és Harukot és Kintat figyelhetjük, miközben a párnak szembe kell szállnia a problémákkal és túl kell élniük a háborút követő változásokat. És ha ez még nem lenne elég, mind a ketten a Yakuza-nál kötnek ki. Kintából lesz a maffia sertés tenyésztője.

A fiatal férfi az alkoholista apjával él, miközben próbál pénzt szerezni az amerikai tengerészektől, akik megállnak a városban. Haruko megpróbálja meggyőzni, hogy változtasson az életén.

A disznók itt is az emberi hanyatlást szimbolizálják, akárcsak Orwell Állatfarmjában.

5. A cseresznye íze (Taste of Cherry – 1997 – Abbas Kiarostami)

Mr. Badhi, az ötvenes iráni fáradhatatlanul járja egy város utcáit valami szokatlan után kutatva: valakit keres, aki segít neki a testének elégetésében, miután öngyilkos lett. Sok-sok ember után végül három egyezik bele a dologba, ám ahogy beülnek Mr. Badhi autójába kiderül: teljesen különböznek egymástól. Az egyikük egy fiatal katona, a másik egy középkorú vallásos férfi, a harmadik pedig állatpreparátor.

 Nem véletlen az utasok kor és társadalmi helyzet szerinti kiválasztása: mindegyikük egy bizonyos részletét szimbolizálja Mr. Badhi életének. Ahogy várható rengeteget vitatkoznak a kocsiban ülve, bemutatva a főszereplő negatív véleményét a világról. Egy hatalmas küzdelem a remény és az elkeseredés között.

4. Werckmeister harmóniák (2000 – Tarr Béla)

Tarr Béla mindig próbálta távol tartani magát a végtelenül sok összehasonlítástól, amit közte és a másik nagy kelet-európai filmkészítő, Andrey Tarkovsky között szoktak készíteni.

Persze, rengeteg különbség és egyedi jegy található mindkettejük munkájában, de nehéz nem látni az orosz filmes munkáinak befolyását a Werckmeister harmóniákon. Különösen megfigyelhető ez a kamera mozgásban és a film hosszában. Ami Tarr Béla nagy előnye, hogy jól ragadja meg az élet értelmének bemutatását a világ erőszakossága és kegyetlensége közepette.

A cselekmény viszonylag egyszerű: egy kis kelet-európai városban járunk, amit állandóan köd vesz körbe és a hideg csontig hatol. Egy cirkusz érkezik ide, akiknek a fő attrakciója egy kamionban lévő hatalmas bálna. Az állat megérkezését idegenek feltűnése követi. A város élete pedig ezzel teljesen felborul, a bennük rejlő sötétség előtör.

3. Guns of the Trees (1961 – Jonas Mekas)

Jonas Mekas melankólikus túnusú filmjeihez képest különösen pesszimista az emberi létezéssel kapcsolatban a Guns of the Trees. Főszereplőnk egy fiatal idealista művész az 1960-as években, aki megjósolja a saját sötét jövőjét a szociális, politikai és kulturális forradalmak bukásának következtében.

A történet szerint négy fiatal próbálja megérteni egy barátjuk öngyilkossága mögött rejlő okokat. Érdekes, hogy a narrátor konkrétan felteszi a film elején a kérdést: „Miért követne el ma valaki öngyilkosságot?” Egy idő után viszont már inkább az a kérdés a Guns of the Trees-ben, hogy hogy nem követ el manapság mindenki öngyilkosságot?

2. An Elephant Sitting Still (2018 – Hu Bo)

Az elmúlt évek egyik legmegrázóbb filmélménye, amit a kínai szereplők keserű életét látva tapasztalhatunk meg.

Négy embert követünk egy teljes napon át ugyanabban a városban. Kapcsolódnak egymáshoz a történetükön és szomorúságukon keresztül. Kinek éppen mivel van bonyodalma: család, munka, tanulás, szerelem. Ráadásul mindegyikük fantáziáját izgatja, hogy a város szélén ott ül egy igazi elefánt.

Hosszú jeleneteken keresztül láthatjuk őket és a közel négy órás játékidő minden nyomasztása ránk zúdul. Az általuk átélt erőszakot a sajátunkénak érezhetjük.

1. Az ötödik pecsét (1976 – Fábri Zoltán)

Budapest, a második világháború alatti nyilas megszállás időszaka. Egy sötét kocsmában a kocsmáros, egy órásmester, egy fotográfus, egy asztalos és egy könyvkereskedő beszélgetnek. Egy-egy pohár ital mellett szó esik a hétköznapi és a komolyabb dolgokról is, még politikáról is. Egyszer csak az egyikük felvet egy morális kérdést, amely szerint ha újra születhetnének, akkor melyik sorsot választanák: egy kegyetlenkedő rabszolgatartóét, aki úgy érzi a kor katonai erkölcseinek megfelelően cselekszik, így nincs bűntudata vagy egy megnyomorított rabszolgáét, aki erkölcsi fölényt érez kitartásáért. A jelenlévők vitatkoznak, majd annyiban hagyják és hazamennek, ám egy besúgó feldobja őket, így élőben is bizonyíthatják erkölcsüket.

A hatalom árnyékában lévő kisemberek élete, az általuk megfogalmazott elképzelések a kiváló forgatókönyvnek hála különösen izgalmasan vannak bemutatva. Ha csak egy filmet választanátok a listáról, akkor ez legyen az. Nem csak azért, mert magyar, és ha valaki, akkor mi érthetjük a legjobban az eseményeket, hiszen a mi történelmünk. Amúgy is érdemes megnézni mennyi csavar lehet abban, ha pár ember egy asztal körül beszélget. (Megjegyzés: az eredeti Sánta Ferenc könyvet is érdemes elolvasni.)