A modern animációkészítés világának az 1990-es évek óta elkerülhetetlen, talán legmeghatározóbb eleme a Pixar Animation, akik nemcsak egyéni, eredeti történeteikkel és látványvilágukkal, hanem az animációkészítésnek, mint technológiának a fejlesztésével is jelentőssé váltak világszerte. A Pixar a kezdetektől fogva az eredetiségre törekedett: olyan történetötletekkel és karakterekkel álltak elő, amilyeneket a nézők még nem láthattak korábban, más stúdiók alkotásaiban, és bár a 2010-es évtizedben, a Disney befolyása alatt több, rég befejezett filmjük kapott kevésbé sikeres, és sokak szerint felesleges folytatásokat, 2020-ra a stúdió visszatért régi formulájához, és két teljesen új animációs filmmel állt elő. Ezek egyike a még márciusban bemutatott Előre! (Onward!), valamint a november 26-án érkező Soul (nemrég felfedett magyar címén: Lelki ismeretek).

A történet első kedvcsinálója még tavaly novemberben vált elérhetővé a nyilvánosság számára, azóta pedig számos pletyka, kritika, vélemény, egyes esetekben aggodalmak fogalmazódtak meg a nézők szemében. Az eddigi ismeretek alapján abban a legtöbben egyetértenek, hogy a Soul könnyedén válhatna a Pixar újabb nagy, korszakalkotó produkciójává – látványa szép, karakterei eredetiek, története pedig inspiráló – sokakban mégis ellenérzéseket váltottak ki az első ismert adatok, előzetesek.

A történet főhőse egy iskolai zenetanár, Joe Gardner (Jaime Foxx), akinek mindene a zene; élete nagy lehetőségét kapja meg, amikor sikerül leszerveznie egy fellépést egy közeli bárban, hogy ismert és nagyhírű jazz zenészek előtt mutassa meg tehetségét, ám a diadal pillanatába szinte azonnal közbeszól váratlan halála – ami a karaktert valószínűleg éppen annyira meglepte, mint az előzetes nézőit. A főhős lelke a túlvilágra kerül, és elindul az újjászületés felé – mivel azonban Joe-t épp élete csúcspontján érte a halál, foggal-körömmel igyekszik visszajutni félbehagyott életéhez.

A film alkotógárdája és története kétségkívül ígéretes: a Soul rendezője Pete Docter, aki már számos Pixar-sikerfilm rendezését tudhatja maga mögött (mint például a Szörny Rt. a Fel, valamint a témájában és látványvilágában is hasonló, Oscar-díjas Agymanók), ennek ellenére számos ellenérzés fogalmazódott meg az előzetes megtekintőinek körében: kritikák, videók és rengeteg internetes komment vitatta meg, mennyire jó ötlet a Soul, mik az érdemei és a buktatói – legalábbis azok alapján, amit eddig a filmből láttunk.

Érdekes módon a nézők nagyrésze egyetért abban, hogy a történet eleje – a valóságban játszódó rész, ami a zenetanár életútját, vágyait, céljait és álmaiért folytatott mindennapi küzdelmét mutatja be, sokkal ígéretesebb, érdekesebb, sokak szerint szebb, mint a történet címében is szereplő, túlvilágban játszódó „lelki” rész. Sokan egyszerűen érdekesebbnek, szórakoztatóbbnak vagy emberközelibbnek tartanák a valóság megmutatását, elvégre egyenlőre példátlan az olyan Pixar- animációsfilm, ami teljes egészében valódi emberkarakterekkel, jelen időben, valódi helyszínekkel dolgozna. Bár az ötlet mindenképpen érdekesnek hangzik, és számos új lehetőséget nyitna meg a Pixar számára, nem szabad elfelejtenünk, hogy a történet célközönsége elsősorban a gyerekek, az ő érdeklődésük pedig könnyebben fenntartható vagy épp felkelthető sosemlátott, mesebeli környezettel. Ennek ellenére mégis sokan gondolják, felesleges lett volna a Soul emberi történetét kiragadni a valós környezetből, és a túlvilágba emelést úgy látják, mint egy indokolatlan Agymanók-hasonmást.

Ebben a viszonylatban annak is jelentősége van, hogy a történet főhőse afroamerikai – ami először valósulna meg egy Pixar-filmben – a történet nagyrészét azonban egy egyszerű, stilizált karakterként, „lelki” formájában tölti. A környezethez és az egész helyzethez hasonlóan sokan feleslegesnek érezték ezt az erős váltást, és a történet emberi részét helyezik előnybe a fantáziához képest. A lélekkarakterek dizájnjába is sokan találtak kivetnivalót, miszerint a figurák túlságosan egyszerűek, sematikusak, és csökkentik a történet átélhetőségét, érzékenységét. Sokan a történetet is túlzásnak vélik: a túlvilágra került Joe ugyanis megismerkedik egy még meg nem született lélekkel, 22-vel (Tina Fey), akinek komoly kételyei vannak az élet értelmét illetően. Bár a Pixartól megszokhattuk már, hogy bár történetei elsősorban a fiatal nézőt célozzák, szinte mindegyik filmjüknek van egy komolyabb fennhangja, ami inkább a szülőt, felnőtteket érinti meg, sokan mégis kérdésesnek tartják egy olyan karakter megjelenését egy animációs filmben, aki megkérdőjelezi saját létezésének jelentését.

Kár azonban előre ítélkezni a történetről – a pár hónappal ezelőtt érkezett újabb előzetes alapján érezhető, hogy a Pixar megértette a visszajelzéseket – vagy alapból sokkal jobban átgondolta újabb filmjét, mint mi azt gondoltuk volna. A történet láthatóan jelentős részét fogja a valós környezetbe helyezni, karaktereit pedig igyekezett a megszokott minőségben – változatos jegyekkel ellátva, kifejező személyiséggel elkészíteni. És mivel Pixar-filmről van szó, egyértelmű, mégis érdemes megemlíteni, hogy ismét nagyon szép animációval állunk szemben: a túlvilág egyszerű pasztellszínei valóban erős párhuzamban állnak a valódi világ realisztikusan ábrázolt látványával, ez azonban könnyen elhatárolhatóvá teszi a két, eltérő történetvonalat egymástól, a második előzetesben bemutatott új helyszínek, és főként a karakterek pedig egy egészen új, absztrakt, szinte kubista festők hangulatát idéző látványvilágot nyújtanak, amire korábban nem volt még példa CGI-animációval készült filmben. A színek, árnyékok és fények hatása különleges összhangot teremt a meseszerű, mégis valósnak ható karakterekkel – a történetben látott emberi karakterekre pedig különösen igaz a Pixartól már megszokott, jellegzetes stílusvilág használata: szinte minden karakter jelleme leolvasható külsejéről.

Bár már most rengeteg találgatás, pletyka és kritika övezi a történetet, nem valószínű, hogy bármi konkrétat megtudhatunk még róla egészen a november 26-i megjelenésig.  A bemutatást eredetileg jóval korábbra, nyár közepére tervezte a stúdió, a világméretű egészségügyi krízis miatt a bemutatót pár hónappal eltolták. A november 26-i dátum már végleges, azt viszont továbbra se lehet tudni, hogy a filmet a klasszikus módon, mozitermekben láthatjuk-e először, vagy a helyzetre való tekintettel a Disney saját streamerszolgáltatóján, a Disney+-on fog-e megjelenni.