Over the Moon - kritika
Az animációsfilm-gyártás és forgalmazás területén régóta nehezebben érvényesülnek a kisebb stúdiók és vállalatok: az animációkésztés drága, hosszadalmas, rengeteg munkaerőt (és manapság, a CGI animáció korában géperőt) igényel, ráadásul a kisebb költségvetésű, kevésbé reklámozott és kisebb cégek által készített filmeknek folyamatosan a szakma óriásai, a Disney-Pixar, Dreamworks és Illumination árnyékában kellett maradniuk. Természetesen mindig is készültek animációs filmek kisebb stúdióktól, ezek azonban még ha nyereségesek is voltak, jóval kisebb figyelmet kaptak a médiában és díjátadókon – elég csak az Oscar-díjra gondolnunk, amit Legjobb animációsfilm-kategóriában évek óta a Disney-Pixar nyer.
A Netflix megjelenése és térhódítása azonban kedvező fordulat volt a kisebb stúdiók számára. Mivel a streamerszolgáltatók közül még mindig a Netflix a legnagyobb, könnyedén képes volt világszinten is ismertté, nézetté tenni azokat az animációkat is, amiknek készítői egyébként nem vetekedhettek volna a Disney óriási tőkéjével. Ilyen volt a 2018-as Next Gen, az első nyílt forráskódú szoftverrel készített egészestés animáció; a 2019-es Klaus, ami visszahozta a rég hiányolt 2D animáció látványát a köztudatba, és bár megérdemelten kapott volna Oscar-díjat, csak a jelölésig jutott.
Ezekhez hasonlít napjainkban megjelent példánk is, az Over the Moon (Lunaria - Kaland a Holdon), amit a Pearl Studios, egy kínai animációs vállalat készített, és az elmúlt napokban, október 23-án jelent meg világszerte.
Habár a Netflixen bemutatott animációk közül több jól sikerült, egyéni és valahogy felszabadítóan új érzete van a megszokott Disney-filmekhez képest, maga a Netflix név egyelőre nem garancia a film sikerére – erre példa a tavaly megjelent UglyDolls, ami kaotikus történetével és fantáziátlan figuráival leginkább a DreamWorks-készítette Trollok-sorozat olcsóbb utánzatának tűnik. Bár az Over the Moon mindenképpen ígéretesnek tűnt (a készítő Pearl Studios a tavaly megjelent DreamWorks-animációban, a The Abominable-ben is részt vettek, így volt tapasztalatuk a területen), mégis voltak bennem kételyek a filmet illetően: minőségben inkább a Klaus és a NextGen, vagy az UglyDolls felé fog hajlani?
Szerencsére megnyugodhatunk: a film nemhogy jó, de sokkal komolyabb témákat érint, mint azt megtekintés előtt gondoltam volna – a drámai részek kellő hangsúlyt és jelentőséget kapnak, mégis színes, szórakoztató marad a gyerekek számára is.
A történet egy kis ázsiai faluban játszódik. Főszereplője Fei-Fei, a tízéves kislány, aki boldogan éli családi életét szüleivel. Egy kis piaci standnál süteményt árulnak, esténként pedig a kislány édesanyja meséit hallgatja a Holdról. Amikor azonban az anya egy hosszú betegségben meghal, Fei-Fei élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozik. Bár édesapjával megmarad a jó viszonya, boltjuk tovább működik és az iskola éltanulói közé kerül, nem tudja elengedni anyja emlékét és meséit a legendás holdistennőről, aki – úgy érzi, hozzá hasonlóan – örök egyedüllétre kárhoztatott.
Négy évvel később azonban édesapja kapcsolatba kezd egy egyedülálló anyukával, és bár az apa új párja kedvesen közeledik a családhoz, Fei-Fei nem hajlandó elfogadni őt újdonsült nevelőanyjának és a nő idegesítő, izgága kisfiát testvérének. Elzárkózik a családjára és haragszik apjára, amiért ő ilyen könnyen túllépett felesége elvesztésén – valamint hogy nem hisz édesanyja meséiben. Elhatározza, hogy űrhajót épít, és bebizonyítja apjának a holdistennő létezését – ami több sikertelen próbálkozás után valóban megtörténik. A kislány felrepül a Holdra, ahová tudatán kívül lelkes kisöccse is követi.
Ezen a ponton bizonytalanodtam el a történetben – az eddig komoly hangvétel egyik pillanatról a másikra ugyanis mesebelivé váltott. Míg nemrég egy valódi problémával álltunk szemben – a gyásszal, a szeretteink elveszítésének a feldolgozással – most azt látjuk, ahogy egy kislány kartonpapírból, tűzijátékból és mindenféle kacatból épített űrhajóval a Holdra száll, ahonnan szárnyas oroszlánok vezetik el őt a Hold istennőjéhez Chang’e-hoz. Az istennő birodalma látszólag egy mézesmázas, színpompás város, ahol egyre mesebelibb jelenségek fogadják a nézőt: éneklő és táncoló gumicukrok, DJ-nyúl, leginkább gumisünre emlékeztető űrkutya és hasonlók… kissé elbizonytalanított a gondolat, hogy a szépen felvezetett komoly téma most pillanatok alatt egy elbohóckodott, popkult-utalásokkal teletöltött cukormázba fullad majd.
Szerencsére azonban nem ez történt: a történet továbbra is megőrzi hangulatát, a karakterek szépen fejlődnek, a világ pedig, bár színpompás és élénk, nem válik giccsessé. A színek többnyire fényes, de pasztellszerű alapok, az épületek és karakterek formái egyszerűek és valóban álomszerűen, mesebelien hatnak, ami kellemes változás a Disneytől megszokott, utolsó részletig kidolgozott látványvilág után. A comic relief-karakterek nem válnak túlságosan bosszantóvá és nem sajátítják ki maguknak a történetet – a befejezés pedig nem tűnik elkapkodottnak vagy indokolatlannak.
A látvány kapcsán mindenképp említésre méltó, milyen szép vizuális effektekkel dolgozik a film: a holdbéli jelenetek sajátos látványvilágukkal tűnnek ki, amit pont az egyszerű formák tesznek emlékezetessé, a történet elejének és végének helyszínéül szolgáló kis kínai falu pedig gyönyörű részleteivel egyszerre valóságszerű és mesebeli – tele van élettel, minden része mozog, kidolgozott. Nem csak az utcán sétáló járókelők, de a víz fodrozódása, vagy a fűzfa ágai is. A film ráadásul nem riad vissza a 2D-animációs betétek használatától sem: a történet legelső dalát rögtön egy gyönyörű, kézzel rajzolt animáció kíséri.
Az Over the Moon egy rendkívül hangulatos animációs film, amit nemcsak a története és látványa, hanem az egész filmet végigkísérő eredeti dalok tesznek emlékezetessé: a zenéi szinte a Disney-klasszikusok zenékkel teletűzdelt világát idézik. A film témája, bár komoly, rendkívül jól van kezelve: nem válik egyszerűsített vagy lebutított karikatúrává, mégis észben tartja, hogy a film célközönsége elsősorban a gyerekek. Összességébe véve jól kidolgozott, szép animáció, ami az egész családnak szórakoztatást nyújt.