Teljesen véletlenül jött velem szembe a Halálügyész hétvégén a MédiaKlikk-en, és rögtön feltűnt, hogy szinopszis helyett egy rendezői koncepciót látok az alig 70 perces játékidejű tévéfilmhez, melynek rendezője Novák Tamás, aki 130 millió forint támogatást kapott 2018-ban a Mecenatúrától, hogy elkészítsen egy valós történelmi figura rémtetteit övező filmet, s ez lett a Halálügyész.

A történet 1989. szilveszterén játszódik, amikor Kádár egykori villájában újévi partit tart egy filmes stáb, és a buli házigazdája Rácz (R. Kárpáti Péter), a Rákosi-diktatúra egy hűséges államügyésze, aki különös kegyetlenséggel tucatnyi politikai elítéltet juttatott halálba 1956 után. Rácz bűneit Edit, egy elszánt riporter (Nagy Katica) és a frissen kinevezett államtitkár, Gulácsi (Rátóti Zoltán) le akarják leplezni. „Vajon mit hoz az új év és mire lehet majd koccintani? A hatalom igazsága győz majd, vagy az igazság hatalma?” – lehet olvasni a szinopszis végén. Ez a két kérdés akár a film hipotéziseiként is funkcionálhatnának, azonban amit kapunk, az egy negédes és forrófejű tévéjáték.

Az 56-os közegben játszódó magyar tévéfilmek változó színvonalúak, és igazán nem is a szabadságharcról szólnak, hanem műfaji próbálkozások (A vizsga, A berni követ, Trezor, Foglyok, Akik maradtak), melyek nem érik utol sem az Eldorádót, sem a Megáll az időt, azonban a rendszerváltás-filmek (Bolse vita, Ítéletlenül, Fehér tenyér, Moszkva tér) nyomdokaiba sem léphet Novák kamaradrámája. A színvonal megfelelő, azonban a 62 millió forintból készülő Inkubátor-filmek ambíciói és zabolátlan energiái mérföldekre verik a Halálügyész „megmondjuk az igazat” felállását.

Novák Tamás és Somogyi György forgatókönyvírói szándékai egyszerre nemesek az igazság leleplezésével kapcsolatban, mégis didaktikusak. Rácz elvtárs nagy szembesítése szimultán történik párbeszéd és visszatekintés által, mely hatásos, vagy inkább hatásvadász receptje a történelmi drámák szüzséjének. A film jelenében megtörtént a rendszerváltás, és tudjuk, hogy az R. Kárpáti Péter által zavaró módon színháziasan megformált Rácz figurája egy nagyon gonosz ember, s néhol Anger Zsolt legszórakoztatóbb pillanatait idézi komor alakítása, azonban Nagy Katica újságírójának személyes, feltett szándéka leleplezni. Közben elhallgatott titkok kerülnek felszínre, és olyan nagy és közhelyes igazságok hangzanak el, mint hogy (parafrázisban) „minden politika galád”, a „mindenkori törvényt kell szolgálni”, „sehol sem jó” és „mindenki hazudik”.

A film szűkös eszköztárát sem hozhatja fel mentségéül, hiszen láttunk már analógra forgatott Inkubátor-filmeket (Guerilla) és változatos helyszínen játszódó függetlenfilmeket (VAN valami…) sokkal kevesebb pénzből elkészülni. Bár a visszatekintések, egy kocsiban játszódó jelenet és a tömegjelenetek szűkösek, néha olcsónak tűnnek, itt nem is azzal van a gond, hiszen rengeteg statiszta, számos kameramozgató eszköz és megfelelő színészek segítik a Halálügyész történetét, mely mégis lapos, kiszámítható, kényes és kissé ripacskodó. Történelmi filmet piszkosul nehéz tető alá hozni őszintén, érdekesen megragadva a téma esszenciáját, különösen, ha alanyát egy ilyen súlyos váddal illetik – mely valószínűleg igaz is. Kellő szakértelem szükséges hozzá, merész látásmód és szinte dokumentarista precízió. Novák filmjének nem is annyira a szereplőivel van a gond, mint a hiteltelen, didaktikus hangvételű, helyenként egyenesen röhejes fordulatokat felhasználó forgatókönyvvel. A Gulácsit alakító Rátóti kapcsán egészen elképesztő, röhejesen nevetséges fordulat derül ki.

Véleményen szerint számos értékelhető pontja van a szappanoperás dramaturgiája ellenére a Halálügyésznek. Üdítő volt látni Nagy Katicát kimozdulni a femme fatale figurájából, és kifejezetten hihető az alakítása, illetve a tragikus mosonmagyaróvári sortűz dramatizálásával, az elítéltek bemutatásával, illetve az igazság leleplezésének fennkölt szándékával helyenként finom óvatossággal bánnak a filmkészítők. Bárcsak a Halálügyész is egy olyan feszes jogi dráma lenne, mint A chicagói 7-ek tárgyalása, vagy legalább egy annyira hiteles korkép, mint Bereményi Eldorádója. Én azonban beértem volna a Foglyok, vagy az Akik maradtak klausztrofóbiát okozó, ám feszes építkezésével is. Azonban valamiért Novák el akarta készíteni a következő Ítéletlenült (Almási Tamás), és a film megjátszott, magamutogató fellengzés lett őszinteségtől és visszafogottságtól majdnem teljesen mentesen. A tévéfilm ki akart lépni a televízió pöcegödréből, s igazságot akart szolgáltatni, azonban az áldozatok kárára sajnálatos módon csúfosan elbukott.

A Halálügyész 2020. november 12-ig elérhető a MédiaKlikk.hu oldalán ezen a linken.