A Kifulladásig óta számtalan bűnöző szerelmespárról készült film. Gondoljunk csak az ikonikus Bonnie és Clydera, A miskolci boniésklájdra, Terrence Malick Sivár vidékére, A Tarantino által írt Tiszta románcra és a Született gyilkosokra, a női szabadságról szóló Thelma és Louisera, vagy David Lowery Vétkező szentek c. filmjére. A felsorolt alkotások narratív középpontjában egy jól ismert történet áll: bűnözőpár szökésben, ketten a világ ellen. A tavalyi év egyik kiemelkedő, társadalom-politikailag egészen rendkívüli filmje, a Queen & Slim átértelmezte azonban – amennyire tudta – ezt a műfajt a rendőrségi túlkapás és a fegyveres erőszak sürgető témamegjelölését segítségül hívva.

A Margot Robbie, Finn Cole, Travis Fimmel és Garrett Hedlund főszereplésével készült Dreamland leginkább Malick Sivár vidék című filmjét idézi hangulatában és világkép szempontjából. Miles Joris-Peyrafitte, a film rendezője azonban nem egy road moviet készített, hanem ”eredeti ötlete” alapján egy melodrámát, melynek fő témái a plátói szerelem, az elveszett álmok, a naivitás és a csalárdság. Ez Joris-Peyrafitte első nagyjátékfilmje, melyben a világ ellenséges, a fiatalok pedig elkeseredetten próbálnak szabadulni belőle.

Eugene (Finn Cole) egy fiatal farmer, aki lánytestvérével (Darby Camp), anyjával (Kerry Condon) és fejvadász pótapjával (Travis Fimmel) él a nagy világválság idején egy kietlen vidéken. A fiú életébe forgószélként csöppen be egy huszonéves bankrabló lány, Allison (Margot Robbie), aki ellen hajtóvadászat zajlik. Eugene a családi pajtában bújtatja a banditalányt, akinek páratlan szépségének és visszautasíthatatlan ajánlatának a fiú nem tud ellenállni. Eugene-nek el kell döntenie, hogy a bűn útját választva eljuttassa Mexikóba Allison-t, vagy feladja őt a hatóságoknak.

A történetet ezerszer láttuk már, azonban további bonyodalom, hogy Eugene halottnak hitt igazi apja ugyancsak Mexikóban lehet. Mindemellett egy fontos történetszál a félresikerült bankrablás egyik áldozatának, egy halott kislánynak rejtélye, melyhez Allison szorosan kapcsolódik. A film megtekintése közben azon tűnődtem, hogy vajon ironikus módon Mexikó, esetleg cinikus módon az USA, vagy a szókapcsolat szoros értelmében az álomvilágra utal-e a Dreamland címe, mellyel a film lehengerlő témaválasztása igazán közhelyessé válna. Szerintem mindhárom olvasat értelmes.

Technikai és fényképészeti szempontokból a Dreamland erőteljesen figyelemfelkeltő. A vágástechnika hangulatos, álomképekkel teli, izgalmas és éppen annyira költői, mint az operatőri munka Lyle Vincent egyedi mozgóképes szemlélete által. Vincent a Csadoros vérszívót, a The Bad Batch c. filmet és a Romlott oktatást fényképezte korábban, a Dreamland esetében pedig minden tőle telhetőt megtesz, hogy érzéki, méznarancs színekben pompázó és kinematikus képeket komponáljon, azonban Joris-Peyrafitte derivatív szövegkönyvét, erőtlen és bejáratott toposzokkal teli rendezését nem tudja túlkompenzálni a Malick-filmekbe illő látványvilág. A témák erősek, azonban a rendezés gyenge.

Kiemelkedő Margot Robbie színészi jelenléte, aki díjfilmekbe illő alakítást nyújt az édesbús, rétegelt háttértörténettel bíró Allison-t megformálva. Robbie visszafogott, izgalmas játéka a Dreamland egyik legérdekesebb, gyakran legszórakoztatóbb pillanatait szolgáltatja. Többek között egy egysnittes bankrablás tragikus természetét tölti fel energiával. Figyelemreméltó Travis Fimmel dühöngő pótapa karaktere, aki ugyancsak uralja a jeleneteit.

A Dreamland azonban egyike lenne az elfeledett filmeknek, ha nem köszöntött volna be a világjárvány, melyből előnyt kovácsolva minden stúdió másodrendű filmjeit dömpingeli, s nagyszabású látványfilmjeit és díjfilmjeit a következő évre halasztja.

Margot Robbie nem karrierje legjobb alakítását hozza, ám jelenléte üdítő, erőteljes és szórakoztató. A színésznő a film egyetlen igazi sztárja, s egyetlen igazán érdekes karaktere. A Dreamland technikailag jó, nem tökéletes, viszont képi világa kiemelkedő, s különösen emlékezetes a film keserű és költői záróképe. A színésznő rajongóinak, a romantikus bűnügyi filmek szerelmeseinek és egy másfél órás melodrámára szombat délután vágyó nézőknek ajánlom a Dreamland-et, azonban annak elődjeinek (Terrence Malick, Ridley Scott) nyomdokába sem léphet Miles Joris-Peyrafitte nagyjátékfilmes debütálása.

A Dreamland 2020. november 17-től előrhető online lakossági forgalmazásban számos platformon.