Sokféleképpen jellemezhetjük Mel Gibson-t, de nem tagadhatjuk le, hogy idős korára bámulatos projekteket választ magának. 2010 után visszatérve a Börtönregény c. filmmel, Gibson ismét ünnepelt akciósztár lett, melyet rosszfiú alakításai követtek a Machete gyilkolban és A feláldozhatók 3-ban. A színész szerepelt a nagyszerű Az utolsó emberigben és a szintén remek Kegyetlen zsarukban, azonban a két film közé sűrített egy Megjött apuci 2-t. Bár utóbbi két filmjét, a The Professor and the Madman-t és a Force of Nature-t cseppet sem kedveltem, a most 64 éves színész miatt érdemesnek tartottam a megtekintésre.

Következő projektje, az október elején előzetest kapó Fatman, mellyel visszatér Gibson a kedvelt akciófilm zsánerbe… Ezúttal a Télapó szerepében. A bődületes premisszájú, fekete humorú akció-vígjáték története szerint kicsi Billy egy újgazdag maffiózónövendék, és miután szenet kap a Télapótól, felbérel egy megszállott bérgyilkost, hogy végezzen az öreggel. A film műfajok közti házasságkötéséről a Krampusz (horror-vígjáték) és A bébiszitter (slasher-vígjáték) jutott rögtön eszembe a Börtönregény és Az utolsó emberig karakterdinamikájával, azonban az Eshom Nelms és Ian Nelms rendezésében készült morbid karácsonyi film a várt felütéstől merőben különbözik.

Szerkezetileg a Fatman meglepően lassan építkezik a leszámolásig, melyre több, mint egy órát kell várnunk a 90 perces filmben. Megismerjük az Alaszkában élő Chris Kringle-t (Gibson), aki az év legforgalmasabb napjára készül manóival és Mrs. Kringle-lel (Marianne Jean-Baptiste). Ezzel egyidőben Billy (Chance Hurstfield), a maximalista, maffiózó poronty iskolai tudományos versenyen második helyezést ér el, így sajátos módon kikényszeríti magának egy bérgyilkost (Walton Goggins) megbízva az őt megillető díjat. Bekövetkezik a karácsony, és Billy-t „átveri” a Mikulás egy kupac szénnel. Felbőszülve ismét a bérgyilkoshoz fordul, hogy bosszút álljon a Télapón. A férfinak ugyancsak neheztelései vannak gyerekkora miatt a nagydarab öregúrra.

Gyakorlatilag a film első félórája teljesen kihagyható lenne, ugyanis sem az iskolai tudományos verseny, sem Chris mindennapjai nem olyan érdekesek, mint a Rambo-alapfelállás. Van egy mellékszál Gibson és egy bárpultos nő között, ami ugyancsak nem fut ki sehová. A film második harmada abból áll, hogy míg a Goggins (Aljas nyolcas) felkutatja és elutazik a Télapóhoz, addig Gibson karaktere teljesen kiég és gyakorlatilag csődbe megy, így kénytelen az amerikai hadsereg megbízásából rakétákat gyártani manóival. A finálé ezzel szemben az a pontja a filmnek, amivel részről nem vagyok kibékülve, másfelől pedig tudom jól, hogy ezt vártam. A bérgyilkos leszámol mindenkivel… Részben. Mel Gibson büntet Télapóként… Megint csak részben. Indokolatlanul sokat kell várnunk az akcióra, és a narratíva maga nem is annyira izgalmas, hogy megalapozza érdeklődésünket.

Bár az abszurd helyzet, hogy a katonaság és a Mikulás együtt kényszerül dolgozni, illetve megismerni a számsorolt manók mechanizmusát jóval vérpezsdítőbb, mint a bárgyilkos útja Kanadán át Alaszkába, mégis azért nézi meg valaki Mel Gibson-t a Télapó szerepében akciózni, hogy jól szórakozzon egy 80-as évekbe illő B-filmen. Sajnos ezt a feladatot is részlegesen teljesíti a film. Az finálé akciószekvenciája valójában a bérgyilkos útja a katonaságon át egyenesen Chris Kringle-ig, kettejük leszámolása pedig nem lehet több öt percnél. Viszont elérkezve arra a pontra minden értelmet nyer, és egy igazán Liam Neeson-t idéző, felpaprikázott Mel Gibson-t kapunk, aki nem ismer kegyelmet.

Egészen érdekes olvasata ez a Szent Miklós-legendakörnek, és szerintem Gibson minden tőle telhetőt megtesz, hogy drámai mélységgel töltse fel a Télapót, ahogyan Goggins Aljas nyolcas-t idéző komikus, mégis komor alakítása is üdítő, viszont kettejük rövid kémiáját leszámítva semmi különleges nincs a Fatmanben. Technikailag a filmzene izgalmas hangjait leszámítva semmi sem kiemelkedő. Vannak lövöldözések, késleltetés, robbanások és adekvát dialógok, melyek addig a bizonyos, Tarantino-filmbe illő fináléig egészen nézhetővé teszik a Nelms testvérek filmjét. Humorban azonban kissé szűkölködik a Fatman, mely megállapítás meglepő lehet, hiszen végsősoron vígjátékról beszélünk, nem? NEM?

Épp itt van a nagy probléma. A film képzavaros, és gyengén elegyíti a markáns műfajokat. Nem kifejezetten vicces, ellenben helyenként szórakoztató tucatfilm lehetne két főszereplője nélkül, akik jól tudják, mire vállalkoztak. A Fatman teljesen nézhető, középszerű karácsonyi marhaság felnőtteknek, akik véres kikapcsolódásra és bepöccent Mel Gibson-ra vágynak. A film esetleges megtekintése mellé mézeskalácsot javasolnék egy pohár langyos tejjel.

A Fatman 2020. november 19-től elérhető digitálisan.