Chapter 12: The Siege

Az előző rész meglehetősen izgalmas befejeződése valószínűleg még az eddigieknél is nagyobb várakozást váltott ki a rajongókban – hiszen a következő rész a történet további bonyolódásával és a rég várt, legendás Jedi lovag, a Clone Wars és Rebels-rajzfilmsorozatból ismert Ashoka Tano (Rosario Dawson) felbukkanásával kecsegtetett. Bo-Katan (Katee Sackoff) megjelenése pedig további világbővítésre adott lehetőséget az elkövetkező részekhez.

Akik a harmadik rész vonalának közvetlen folytatására számítanak, valószínűleg tovább kell várniuk: Ashoka nem jelenik meg a negyedik részben, és Bo-Katanról se hallunk semmit – találkozunk azonban pár régi ismerőssel, valamint érdekes utalásokat kapunk a Star Wars-filmekre.

A történet elővezetésében, a főcím előtti jelenetekben fel is bukkan az előző évad egyik főkaraktere, Mando társa, az ex-lázadó katona Cara Dune (Gina Carano), aki a rövid kis jelenetsorban látszólag tovább dolgozik a bűn felszámolásán a Nevarro bolygón – az előző évad főhelyszínén. Miután sikeresen elintézett egy csapat tolvajt a Mandalóri klán előző búvóhelyén, a történet főhősünkre vált, aki szokásos problémájával szembesül: rozoga hajója, amit az előző részben egy Mon Calai szerelő meglehetősen amatőr módon megjavított, ismét a szétesés felé tart. Bár ő és a Gyermek mindent megtesznek a jármű egyben tartására, a nézők kedvencévé vált „Baby Yoda” nehezen érti meg gyámja utasításait, és szokás szerint galibát okoz. A szedett-vedett szervízelők helyett Mando ezúttal megbízhatóbb segítséghez fordul, és visszatér a Nevarro bolygóra – ahol az előző évad végén társaival, a már említett Cara Dune-el, valamint a régi fejvadászszervezet főnökével, Greef Kargá-val (Carl Weathers) sikeresen megszabadították a bolygót egy birodalmi rohamosztagos csapattól.

Mando összefut társaival, innentől kezdve pedig az események gyorsan követik egymást: a hajó javítása alatt Mando rácsodálkozik a megváltozott Nevarrora – Greef Karga a bolygó vezetőjeként, Cara Dune pedig megbízott sherrifként igyekszik rendet és törvényt tartani, ismét felidézve a sorozat űrwestern-hangulatát. És bár ígéretesnek tűnik a bolygó megtisztítása, a feladatuk korántsem ért véget: egy elhagyatott, fegyverrel teli birodalmi bázis megsemmisítését tervezik, ehhez pedig Mandótól várják a segítséget. A mandalóri – kelletlenül – de elvállalja a feladatot, amire hármukon kívül velük tart egy újabb ismerős arc: Mythrol volt az első évad legelső részében megjelenő kék idegen lény, Din Djarin első zsákmánya. A kissé esetlen földönkívüli azóta kiszabadult a hibernálásból, és bár koránt sincs ínyére életét kockáztatni a veszedelmes akcióban, kénytelen részt venni benne – Kargával ugyanis a büntetése ledolgozásában állapodtak meg. A négyfős csapat elindul a bázis felé, a Gyermek pedig egy közeli iskolába kerül megőrzésre – ahol ismét köszönhetünk neki, és fékezhetetlen étvágyának pár humoros jelenetet.

Az epizód hátralevő része akcióval teli – a bázis, mint kiderül, egyáltalán nem elhagyatott: hőseinknek egy kisebb sereg rohamosztagoson kell átverekedniük magukat, majd kijutni a létesítményből, mielőtt az megsemmisülne. Kezdetét veszi a címben is említett Siege (Ostrom).  Menet közben azonban egyre különösebb jelenségekre bukkan a társaság, a létesítmény pedig egyre inkább titkos birodalmi laborra, mint egyszerű raktárra emlékeztet. Itt történik meg a sorozat egy jelentős utalása a filmre: a laborban ugyanis üvegburába zárt, eltorzult testeket találnak.

Egyelőre nem tudni pontosan, mik is voltak az alakok – külsejük azonban leginkább Snoke fővezérre emlékeztet. A Disney-féle Star Wars-trilógia első főgonoszáról nem sokat tudtunk meg a filmekben, korai halála a nyolcadik rész közepén pedig még inkább lehetetlenné tette a karakter hátterének megismerését. A Skywalker Kora c. kilencedik rész elején derül ki csak, hogy Snoke fővezért Palpatine alkotta meg – és szinte ugyanolyan alakokat látunk üvegburákban lebegni, mint a Mandalóri második évadának negyedik fejezetében. Gyanúnkat tovább erősítheti egy rögzített hologrambeszélgetés: a kísérleteket vezető orvos Moff Gideonnak magyarázza az eddigi próbálkozások sikertelenségének okát. A Gyermektől nyert értékes, „m-ben gazdag” vére túl kevés volt a sikerhez, ráadásul mostanra teljesen elfogyott. Hőseinknek azonban ez egyedül egy valamit bizonyít: a halottnak hitt Moff Gideon életben van, célja pedig továbbra is a Gyermek megszerzése.

A történet egy látványos üldözéssel zárul: Mando visszasiet a Gyermek védelmére, míg a többiek egy lopott járművel megmenekülnek a siklókon érkező rohamosztagosok és TIE-vadászgépek elől. Mando visszatér immár tökéletesen működő hajójához, és ismét nekivág az útnak Ashoka Tano felé. Nem is sejti azonban, hogy csapdába sétál – Moff Gideon emberei ugyanis jeladót helyeztek a hajójára.

Bár a rész rövidebb volt, mint az előzők – alig harmincnyolc perces – tartalmában és összetettségében talán az eddigi legjelentősebb volt az évadban. A visszatérő karakterek mindenképp pozitívumnak számítottak. Cara Dune-t ismét jó volt látni együtt harcolni Mandoval, Greef Karga leginkább Lando karakterét idézte, az ügyetlen és félénk Mythrol pedig egyszerű, kis jelentőségű comic relief-karakterként jelent meg az epizdóban. A Nevarro bolygó még mindig rendkívül jó hangulatú helyszín: sötét, kietlen, szürke és lepusztult világa tényleg a galaxis elmaradott külső szélét idézi. Az akciójelenetek látványosak, a történet folyamatosan halad, és bár ismét egy kényszerleszállás és egy egyoldalú küzdelem volt az epizód legfőbb mozgatórugója, mégse érződött tölteléknek. A rengeteg elszórt kis easteregg szintén élvezetessé teszi a történetet, mint például a C-3PO-ra emlékeztető tanítónő-droid.

Ami a legtöbb kérdést felveti, az a rejtélyes kísérlet a birodalmi laborból, „Snoke fővezér” teste. Ha valóban igaz, amit eddig gondolunk, akkor valószínűleg a továbbiakban is jelentős szerepe lesz a sorozatban Snoke – közvetve Palpatine – megalkotásának és „újraélesztésének” – és bár az ötlet elsőre egyáltalán nem hangzik rosszul, kérdéses egyelőre, megérné-e ennyire szorosan összefűzni a Mandalóri történetvonalát a filmével – pontosabban a Disney-trilógiával.

A harmadik rész kritikájában is hangsúlyoztuk, hogy a The Mandalorian talán legnagyobb erénye eredetisége. Képes volt szakítani a már megismert karakterekkel, történettel és új nézőpontban mutatta be a Star Wars-univerzumot – emellett olyanok is élvezhették, akik esetleg nem látták, nem szerették a Star Wars-filmeket. A szereplők újak és eredetik voltak, és senkit sem kellett korábbi filmekből ismerni ahhoz, hogy érthető és élvezhető legyen a cselekmény – ez azonban látszólag nem készül így maradni. A másik kérdéses elem a Snoke/Palpatine-szál bevezetése, ami meglehetősen kétélű fegyvernek tűnik jelenleg. A Star Wars-rajongók jelentős része kritizálta Palpatine feltámasztását, elvégre ez semmissé tette Lucas filmjeinek, karaktereinek összes cselekedetét. Ez ilyen megosztó elem átültetése a Mandaloranbe a sorozat rajongótáborára is negatív hatással lehet. Másfelől azonban épp ellenkezőleg, talán a sorozat képes lesz kipótolni a film hiányosságait, és valóban fenyegető gonosszá teszi Snoke fővezért egy hatásos eredettörténettel.

Egyelőre azonban minderről csak találgathatunk, hiszen kevés részlet derült még ki a Birodalom és Moff Gideon valódi szándékairól. Az epizód rövidsége ellenére is nagyon tartalmas és akciódús volt, ráadásul egyre jobban bővíti a történetszálakat – a következő heti folytatásban pedig láthatjuk majd, hogyan folytatódik a kérdésekkel teli cselekmény.