A sztárparádét felvonultató Netflixes alkotást a nézők hatalmas elvárásokkal nézték, azonban eléggé megosztóra sikeredett.

Először is érdemes leszögezni, hogy a film egy azonos címmel rendelkező könyv adaptációjaként készült. A könyvet Donald Ray Pollock írta, és azt a film rendezője Antonio Campos, valamint Paulo Campos dolgozta át forgatókönyvvé. Hogy mennyire sikerült a történetet érdekessé tenni, arról majd később beszélünk. Előbb arra szeretnénk kitérni, hogy mi teszi a filmet jóvá.

Ami az első pár perctől is világos az az, hogy az atmoszférája a filmnek egyedülálló, olyan mértékben nyomasztó, ahogy azt egy thrillertől elvárhatjuk. Tele van olyan meghökkentő elemekkel, amelyek felborítják az ember lelki állapotát. Ilyen például a kutya keresztre feszítése is, de ez csak egy a sok közül. A film egésze alatt érezni lehet, hogy mennyire korrupt az a kis világ, amelyet bemutat, központban a bigott vallásos déli falusiak. Amerika egy olyan kis szeletét mutatja be, ahol mindenki ismer mindenkit, valamilyen szinten mindenki mindenkinek a rokona, és ahol burjánzik a bűnözés, az erőszak. Még maga a rendőr is szövetségben áll a legnagyobb gengszterekkel, és nem mellesleg a húga is egy sorozatgyilkos a férjével együtt. A színészek játékából és a jelenetek megvalósításából átjön az, hogy valami nagyon nincs rendben ezeknek az embereknek a fejében, briliáns alakításokat láthatunk, néhány kivétellel.

Képileg a film inkább törekszik naturális maradni, nem nagyon hagyatkoznak kézi kamerás felvételekre, inkább a sima, zökkenőmentes kameramozgásokat részesítik előnyben. A hangulata is a filmnek inkább a természetes fényekre hagyatkozik, nem nagyon lehet érezni külső befolyásolást. Az egészre rásegít az is, hogy a cselekmény nagy részében borongós, felhős az idő. Vannak kimondottan sötét jelenetek, amikor az erdőben csak egy zseblámpa megvilágításának a tartományában látunk mi is, mint nézők, ami segíti a suspense érzetet.

Ez az alkotás önmagában szerette volna feldolgozni a bigott hívők fanatizmusát, a háború utáni PTSD-t, a gyermekkori traumákat, a szexuális áldozatok történetét, a kisfalusi életet, a korrupciót egy adott társadalmon belül és még sorolhatnánk.

Azonban bármennyire is fontos mondanivalója van ennek a filmnek, a sok jó dolog mellett muszáj kitérni a hibákra.

Ami rögtön szemet szúrt, és ami mellett nem tudtam elmenni, az az, hogy habár mimikailag teljesen korrekt módon játszottak a színészek, az akcentusok borzalmasak voltak. Részben ez annak köszönhető, hogy három főszereplő (Tom Holland, Robert Pattinson, Harry Melling) brit anyanyelvű. Rengeteg tehetséges amerikai színész van és valahogy nem értem, hogy miért nem tudtak közülük választani. Talán ők jobban át tudták volna adni azt a nyelvjárást.

A film szerkesztését tekintve is vannak gondok. Adott egy narrátor, aki néha kommentálja az eseményeket, azonban ezt általában a legrosszabb pillanatokban. Nekem személy szerint iszonyatosan zavaró volt, amikor végre egy fordulathoz vagy érzelmes pillanathoz érkeztünk, erre megszólalt a narrátor ( aki egyébként maga a könyv írója volt) és tönkretette a hangulatot. Olyan dolgokról beszélt, amit inkább megnéztem volna, mintsem halljam szóban egy kívülálló személytől. Ez egy elég gyenge húzás volt a filmben, hiszen sokszor emiatt nem tudtunk meg semmit az adott karakterekről.

És akkor elérkeztünk a személyekig. A tucatnyi színésznek viszonylag sok képernyő jutott a több, mint két órás filmben, de valahogy mégsem tudunk meg semmit a szándékaikról, az indokokról vagy úgy alapjáraton a személyiségükről. Egyszerűen egyik karakterrel sem lehet együtt érezni, vagy legalább sajnálni, hiszen a film nem épít fel bennünk egy adott szimpátiát. Hiába a fergeteges alakítás, ha rossz a forgatókönyv.

A cselekmény nem lineárisan van elbeszélve, hiszen össze-vissza ugrálunk az időbe, amit gyakran nehéz követni, illetve értelme se nagyon van. Ez rombolja a suspense érzést, plusz az, hogy a történet nagyon is kiszámítható, így igazából nincs is oka izgulni az embernek, mert már előre vetítik, hogy mi lesz. Ilyen volt például Arvin apjának az öngyilkossága, Lenora anyukájának a meggyilkolása, az, amikor a prédikátor naiv lányokat visz bűnbe mocskos manipulációjával, illetve az is, hogy a gyilkos páros végül Arvint is fel fogja szedni az út széléről stb. A film saját maga ellen játszott, előre lelőtte az összes joker kártyáját, így végül nem maradt más, csak a nyomott, komor atmoszféra és egy elvesztegetett 2 óra.

Nagyon nagy potenciál volt a filmben, azonban a történetvezetéssel sikerült öngólt rúgni. A Mindig az ördöggel (The Devil All the Time) megtekinthető Netflixen.