Senki sem érti, hogy miért, de Michael Bay elhatározta, hogy készít a világjárvány idején egy mutálódott koronavírusról szóló romantikus akciófilmet. Bár a robbantgatásairól, az elnagyolt karaktereiről és az igénytelen filmnyelvéről elhíresült rendező pusztán producerként van jelen, a híresztelések szerint annyira nem szerette Adam Mason rendező munkáját az akciójeleneteknél, hogy Bay saját kezébe vette az irányítás, és maga állt az „izgalmasabb” jelenetek erejéig a kamerák mögé. Ez lett a Songbird, az első koronavírus-romantikus akció-thriller.

2024-ben a pandémia továbbra is szedi áldozatait százmilliónyi halott után, és a kiválasztott immunis embereken kívül mindenki otthonában ragadt. Nico (KJ Apa) egy jogászból lett csomagfutár, akinek testében kifejlődött az ellenanyag, viszont szerelme, Sara (Sofia Carson) a négy fal közé kényszerült. A Rómeó és Júlia-inspirálta járványfilmben a szerelmespár az ajtón keresztül kommunikál, de Nico elhatározza, hogy megszegve az előírásokat kimenekíti szerelmét a fogságból.

A történet többnyire Nico küzdelméről szól, amint egy meghamisított karperec után kutat Los Angelesben, hogy megszöktesse Sara-t. Ugyanakkor érthetetlen okoknál fogva jelentős szerepet kap a Nico útját egyszerre nehezítő és támogató Griffin család a megalomániás Bradley Whitford karakterével, aki hátrahagyja beteg kislányát és csalja az otthon ragadt feleségét Alexandra Daddario színésznőből lett streamer/ prostituált figurájával. A Griffin-feleséget Demi Moore alakítja, aki meg akarja védeni gyengélkedő kislányát a koronavírustól. Daddario karaktere ezalatt viszonyt kezdeményez az interneten Paul Walter Hauser-rel, aki egy háborús veterán bőrébe bújik. Mindeközben Peter Stormare egy Nico-hoz hasonlóan immunis karaktert alakít, s a színész ismét egy pszichopata tömeggyilkost játszik, azonban a törvény oldalán. A kialakult rendőrállamban burjánzik a korrupció, s a hatóságok minden potenciális fertőzöttet gettókba zárnak.

(SÓHAJ)

A 84 perc hosszúságú filmben rengeteg minden történik, azonban a kontár forgatókönyv, a csapnivaló rendezés, Michael Bay idegesítő vágástechnikája, a tévéjátékos színészi játék és az ízléstelen, pocsék, alantas tematika teljesen nézhetetlenné teszi az egyébként is klisés történetet. A Songbird minden ponton erősen aggályos, és filmként megbukik, korlenyomatként pedig hatalmas hazugság. A csekély mennyiségű akciójelenet éppen olyan nevetséges és képzavaros, mint a filmben véletlenszerűen felbukkanó popzenék tömege.

Adam Mason ne kerüljön még egyszer kamerák mögé, és Hollywood is felejtse szépen el a traumák, a haldoklók és a halottak kizsákmányolását, ugyanis ez a hányingerkeltő förmedvény nem alkalmas emberi fogyasztásra. A világkép kaotikus, a film tematikai szempontból zavarodott, a színészeknek pedig fogalmuk sincs, hogy mibe keveredtek.

A Songbird egyetlen értékelhető pontja a mindig remekül alakító Hauser jelenléte, viszont maga a karaktere éppen annyira tisztázatlan és zavaros, mint a film maga. Erős küzdelem alakult ki bennem, hogy pozitívumokat emeljek ki a film kapcsán, viszont képtelen vagyok rá.

Miért készült el? Ki gondolta, hogy jó ötlet? Milyen politikai és szociális vonzata van annak, ha valaki megszegi a házikarantént? Miért zsigerelik ki a járványhelyzetet? Miért szórakoztató a halottakból és a korrupcióból filmet készíteni? Senki nem volt, aki elmondta volna Michael Bay-nek és a bagázsának, hogy nem működhet egy Rómeó és Júlia-sztori a világjárvány idején? Tényleg erre van szüksége a világnak?

Összegzésként senkinek nem ajánlom. Amennyiben valaki rávetemedik a Songbird megtekintésére, úgy szerelkezzen fel a kellő alkoholmennyiséggel, hogy elviselhesse a fejfájdító és idioszinkráziába hajló, technikailag amatőr kivitelezést, a röhejes történetvezetést és a silány színészi játékot. A Songbird egyedül annak a korlenyomata, hogyan használja előnyére egy szociopata filmkészítő milliók halálát.

A film december 11-től elérhető az interneten és lakossági forgalmazásban.