A film mint művészeti ág önreflexív, avagy metacinema jellege a mozi születésétől jelen van a mozgókép történelmében. A szovjet montázsiskola (Ember a felvevőgéppel), Fellini filmjei, a francia új hullám (Truffaut, Godard), a függetlenfilmek (Monty Python-filmek, Kis-nagy világ), a hollywoodi stúdiófilmek (Ének az esőben, Mel Brooks-filmek, Harcosok klubja, Adaptáció, A nagy dobás) és a magyar filmművészet (Szabó István, Sára Sándor, Szomjas György, illetve a Rossz színész c. kisjátékfilm) egyaránt reflektáltak a film mint anyag és a filmnyelv flexibilitására.  

Emlékezetes a negyedik falat megtörő Fényes nyergek, a Meglógtam a Ferrarival, a Deadpool, viszont számos olyan alkotás lebilincselő és precíz módon ragadta meg a filmforgatás kaotikus természetét, mint az Amerikai éjszaka, a 8 és ½, az Ed Wood, a Csapnivaló, A vámpír árnyéka, az Adaptáció, a Trópusi vihar, A némafilmes, az Ave, Cézár!, A katasztrófaművész, illetve a Chained for Life. Ezen filmek általában az emberi létet, az emberi kapcsolatokat helyezik a filmforgatások közegébe, és a filmkészítés mindig reflektál a karakterek belső vívódására – különböző műfaji eszközökkel.

Az elődök nyomdokaiba lépve Lawrence Michael Levine függetlenfilmes is készített egy metafilmet, mely a Black Bear címet viseli, és Aubrey Plaza a főszereplője. Részint pszichodráma, részint dramedy, azonban a thriller elemek egyaránt fellelhetőek a filmben. Összetett, kusza és játékos, ugyanakkor felettébb intelligens film, ahogyan a kreatív folyamat is leírható ezekkel a jelzőkkel.

A történet szerint Allison (Plaza), bukott színésznőből lett sikertelen rendezőnő, aki egy hegyvidéki üdülőbe vonul, miután írói válságban szenved. A szálláshely tulajdonosai a babájukat váró házaspár, Gabe (Christopher Abbott) és Blair (Sarah Gadon) szívélyesen fogadják Allison-t, azonban hamar a felszínre kerülnek az ellentétek a kialakuló szerelmi háromszögben, és elmosódnak a valóság és a fikció határai.

A film úgy reflektál önmagára, a film készítőjére és a filmgyártásra, hogy a Black Bear egy komplexnek látszó, két felvonásból álló történetben tárja fel Allison-t. Olyan, mintha Levine filmjét a címszereplő fekete medve, a filmben különböző formában felbukkanó, mitikus alak fűzné össze, pedig ennél jóval egyszerűbb a Black Bear cselekménye. A film tagadhatatlanul Allison története, akit a pazarul alakító Aubrey Plaza kelt életre érzékeny és meghasonlott karakterként. Allison sikertelen, sőt egyenesen boldogtalan filmkészítő, továbbá szabadsága és szexualitása folyamatos előnyeit élvezi, párkapcsolata ellenére mégis magányos.

Az első felvonás egy melodráma, ami arról szól, hogy megkedveli egymást a három személy, azonban az indulatok elszabadulnak egy nemi szerepkörökről és kreativitásról szóló borvacsora közben, majd Gabe megcsalja a várandós Blair-t Allison-nal. A második felvonás ezzel szemben egy tragikomikus filmforgatás, melyben Gabe egy rendező, aki feleségéből, Allison-ból úgy akarja kihozni a legjobb alakítást, hogy eljátszatja másik sztárjával, Blair-rel, hogy viszonyuk van. A film-a-filmben forgatás az első felvonás eseményeit értelmezi újra további stábtagokkal, új szereplőkkel.

A cselekmény helyenként nem csak látszólag, hanem ténylegesen összetett, nehezen megközelíthető és zavaros ugyan, mégis átfogó képet mutat a hármas kapcsolatáról és különösen Allison személyiségéről. A felvonásokat a kunyhóban forgatókönyvét író Allison vizuálisan illusztrált ötletei határolják. Megközelítés szempontjából Allison karakterére úgy érdemes tekinteni, mint a kreatív személyre, akit illúziók gyötörnek. A Black Bear lehetséges kimenetelekről szól Allison összegabalyodott életében, és a film hasonló formanyelvi káosszal mutatja be az Aubrey Plaza által megformált karaktert.

Míg az első felvonás melodráma-helyzete egészen steril, akadémikus, letisztult, és horror-thriller elemeket tartalmaz, addig a második felvonás továbbgondolva a melodrámát egy filmnyelvi vígjátékot kerekít ki a forgatásból, mely erősen dokumentarista és zűrzavaros – ugyanakkor egy filmforgatás is hasonlóan átláthatatlan. Mindkét felvonás úgy válik egységessé, hogy a kamera a mólón mereven maga elé néző, kiszolgáltatott Allison-t ismétlődően mutatja, ahogyan az írói Allison feljegyzéseit is ábrázolja.

A Black Bear kortárs problémakörökről, a nemi különbségekről, a modern párkapcsolatról és a stúdiórendszerről egyaránt beszél, viszont a leginkább átfogó képet a káoszban Allison-ról kapjuk, aki mindkét felvonásban hatalmas kelepcébe csalja magát. Talán ő a fel-felbukkanó fekete medve, vagy a valódi személyisége, a pszichológiai árnyéka elől menekül sikertelenül?

Levine rendezése helyenként humoros, mindazonáltal zaklatott, pszichotikus és infantilis formai játékossággal harcolja ki a néző figyelmét úgy, hogy közben a nagyérdemű türelmét teszi próbára. A Black Bear kevesek által látott, ám kritikailag elismert film, mely valóban nem mindenkinek való, viszont akik freudi mélyrepülésben szeretnének részt venni, és cseppet sem bánják a filmnyelvi tréfákat, azon számára kifizetődő megtekintés lehet.

A film 2020. december 4-től elérhető lakossági forgalmazásban.