Az Egyesült Államok hírhedt, Kubában található katonai börtöne, a guantánamói fogolytábor 2001. szeptember 11. után vált a „rendkívül veszélyes terroristák” gyűjtőhelyévé. Érdekesség, hogy mindössze 780 foglya volt megalakulása óta, s mostanra körülbelül 40 börtönviselt „terroristának” ad otthont a tábor. 9 fogoly vesztette életét Guantánamóban, és mindössze 4 fogoly szolgált terrorcselekmények kapcsán számottevő információval. Egy fogoly megközelítőleg 13 millió dollárba került az amerikai államnak évente, viszont az USA tagadja a táborban zajló embertelen kínzásokat.

Kevin Macdonald (Az utolsó skót király, A dolgok állása) rendezésében a The Mauritanian Mohamedou Ould Salahi története, aki 14 éven keresztül raboskodott Guantánamóban mindenféle vád, vagy törvényszerű tárgyalás nélkül. A film Salahi fogságban írt, a Pentagon által erősen cenzúrázott levelei alapján készült emlékirat adaptációja. A The Mauritanian egy politikai-jogi-életrajzi film, melynek időben és térben ugráló cselekménye zűrzavaros összképet fest a fogságban töltött időről és a Salahi szabadulását övező jogi csatározásokról.

Salahi-t a pazarul alakító Tahar Rahim kelti életre a filmben, míg Salahi ügyvédjét, a vietnami háború óta polgárjoggal foglalkozó aktivistát, Nancy Hollander-t Jodie Foster formálja meg a színésznőtől megszokott könnyedséggel. A filmben feltűnik Shailene Woodley az ügyvédbojtár szerepében, míg Benedict Cumberbatch egy mindenre elszánt, ám hitével összeütköző katonai ügyészt alakít, azonban a brit színész közel sem a történet rosszfiúja, hiszen ezt a szerepet az Egyesült Államok szövetségi kormánya kapta.

Macdonald non-lineáris formában közelíti meg Salahi élettörténetét, és a film számtalan helyszínt jár be Mauritániától Afganisztánig, Németországtól Kubáig, festői tengerpartoktól mocskos cellákig, tágas terektől szűk szobákig. A The Mauritanian jelenében (2002-2008) játszódó szekvenciák szélesvásznú képarányban, míg a múltban játszódó jelenetek klausztrofóbiát és Super 8 mm-es otthoni felvétel hatását keltő 4:3-as képarányban kerültek rögzítésre.

A The Mauritanian egy erősen korhatáros, kimondottan erőszakos, kellemetlen és provokatív megtekintés számtalan részletezett kínzást bemutatva, melyet Salahi elszenvedett. Ezzel ellenben megoszlanak a gondolataim a filmről, ugyanis egy felemelő emberi történetet prezentál végtelenül közhelyesen, mégis bámulatos alakítások és kísérletező filmnyelv kíséretében. Az egyetlen dolog, ami nem stimmel a The Mauritanian-ben, az a forgatókönyv. Minden más szikár, izgalmas.

Egy dolgot azonban mégis elér a botrányosan hollywoodi formula. Ez pedig a nézői rokonszenv – nem túl aktív – főszereplője iránt. Annak ellenére, hogy a stúdiórendszer bejáratott közhelyévé vált a vége főcím előtt való feliratozás, a kivel-mi-történt, illetve az archív felvételek szerepeltetése, a The Mauritanian örökérvényű felemelkedéstörténetben ábrázolja a valóságban is szüntelenül optimista és életvidám Salahi-t. Az őt alakító Rahim pedig lélegzetelállítóan komplex módon formálja meg a karaktert.  

A film közel sem hibátlan, de végsősoron mégis elkötelezett témája és szereplői iránt – leszámítva az érthetetlenül mellőzött Cumberbatch-történetszálat. Becsülendő elkészülte, frappáns a formanyelve és kifinomult a rendezése. Tiszta szívvel ajánlom a The Mauritanian-t a lágyszívű, ám erős idegzetű nézőknek, azonban óvva intek mindenkit a negédes, közhelyes forgatókönyv által okozott fejfájástól, és azt kívánom, pusztán a remek színészgárda miatt kerüljön megtekintésre, ugyanis mindenki parádésan játszik.

A The Mauritanian március 2-től elérhető lakossági forgalmazásban.