2011-ben a Lionsgate megszerezte Patrick Ness regényíró Chaos Walking című ifjúsági sci-fi-fantasy regénytrilógiájának megfilmesítési jogait, melynek első darabja, a magyar keresztségen Kés ​a Zajban (eredeti címén: The Knife of Never Letting Go) produkciós munkálatai azonnal kezdetét is vették. A stúdió felbérelt többtucat írót az adaptáció okán, kik között olyan tehetségek is megfordultak, mint Charlie Kaufman (Egy makulátlan elme örök ragyogása), John Lee Hancock (Banks úr megmentése) és maga Patrick Ness is, aki a forgatókönyv végleges változatáért volt felelős Christopher Ford-dal.

Két évvel később rendezők sora cserélte egymást, és egy ponton Robert Zemeckis neve is felmerült, azonban a Lionsgate végül Doug Liman mellett döntött (A holnap határa), aki azonnal nekilátott az előkészítésnek olyan sztárok jelenlétével, mint Tom Holland, Daisy Ridley és Mads Mikkelsen. A forgatás 2017-ben zajlott, viszont a stúdió elégedetlen volt a végtermékkel, és azonnali újraforgatásokat rendelt el, a nagyköltségvetésű film büdzséje pedig egyre csak gyarapodott. A Lionsgate halogatta a premiert, végül bekövetkezett a világjárvány, a Chaos Walking pedig tovább csúszott.

Elérkeztünk a pangó filmpiaccal sújtott jelenünkbe, és végre láthatjuk, mi tartott ennyi ideig. Az immár 100 millió dollárba kerülő, ifjúsági sci-fi western regény nyomán készült film egy tagadhatatlan kudarc produkciós, rendezői, narratív és színészi szempontból egyaránt. Sem a nézők, sem a kritikusok nincsenek megelégedve az alig 100 perces filmmel, mely minden létező elvárást mesteri módon alulmúl. 

A Chaos Walking valóban egy káosz, egy menekülés a nemtörténet elől, melyet az abszolút igénytelenség és alapvetően színvonaltalan látványvilágba fektetett pénzzel próbál kompenzálni a Lionsgate, aminek interferenciája megölte a filmet. Doug Liman rendezése mesterkurzusa a rossz stúdiófilmkészítésnek, de hadd ássuk bele magunkat abba, mi romlott el ennyire. 

A történet 2257-ben kezdődik egy Új Világnak nevezett földöntúli kolónián, melynek lakói látszólag kizárólag férfiak, akiket a planéta vírusa, a Zaj megfertőzött, és ennek eredményeként hallják és látják egymás gondolatát. A Zaj csakis férfiakat fertőz, a tinédzser Todd (Holland) pedig képtelen uralkodni kusza gondolatain, mit két fogadott apja (Demian Bichir, Kurt Sutter), a kolónia polgármestere (Mikkelsen), annak fia (Nick Jonas) és a község prédikátora (David Oyelowo) egyáltalán nem tolerál.

Egy űrszerencsétlenség következtében az Új Világ kolóniájára csöppen a hallgatag Viola (Ridley), akivel Todd hamar összebarátkozik. A polgármester megparancsolja Todd-nak, hogy kerítse kézre a fiatal nőt, hogy a kolónia lakói külső segítséggel minél hamarabb kiszabaduljanak a disztópiából, azonban Todd megszökteti Viola-t, és elindul a hajsza a két fiatal után, akikre számtalan veszély leselkedik a szörnyekkel és őslakókkal teli világban – kik állítólagosan felelősek a nők eltűnéséért.

A leírt cselekményismertetés mindössze a Chaos Walking első húsz perce töméntelen expozícióhullámának terméke, a film mégis inkább egy science fiction közegébe ültetett Bonnie és Clyde történet, éppenséggel csak a kémia és a tényleges dráma hiányzik Liman filmjéből, ami ugyan rejtegetett némi potenciált, a megvalósítás azonban végtelenül alantas, vizuálisan inspirálatlan és dramaturgiai szempontból hamis.

Elkapkodott a világépítésében, érdektelen a karakterek egymáshoz való viszonyának fürkészésében, és elköveti azt a hibát a Chaos Walking, hogy sci-fi létére hidegen hagyja a filmet az emberi létezés végtelenül komplex természete. A készítők ugyan próbálkoznak a faji túlélőösztön, a közösségbe beférkőző vallási fanatizmus és a kizsákmányolás tematikájának érzékeltetésével, azonban a film szempontjából mindez zavaróan súlytalannak hat.

A Holland és Ridley közötti kémia hiánya fejfájdító, karaktereik tisztázatlan motivációkkal rendelkeznek, és – csúnyán mondta – a történet vezeti őket, nem pedig fordítva. Hasonlóan unalmas minden további karakter, míg a párbeszédek túlírt, igénytelen természete további fejfájást okoz a színvonaltalan látványvilágot és terjengős cselekményt túlkompenzálva.

A rosszfiúk érthetetlen tervéről, a nők eltűnésének kérdéséről, annak logikai és biológiai buktatóiról inkább nem is beszélnék, ugyanis valamilyen aberrált módon ezt a narratív elemet elsőkézből kell mindenkinek tapasztalnia, mert káprázatos marhaság az egész. A fő premissza, a Zaj bemutatása ugyan valamennyi kreativitást tükrözhetett volna a férfi karakterek gondolatainak vizuális értékeltetése által, viszont végsősoron kivehetetlenül kusza, felesleges adaléka a történetnek, s pusztán mértékletes mennyiségű humort kölcsönöz a filmnek.

Talán szükségtelenül kegyetlen vagyok a Chaos Walking-gal, viszont rendkívül dühítő, hogy egy 100 millió dolláros film olyan mértékű őszintétlenséget és érdektelenséget mutasson, mint ez az adaptáció. Ness egy másik írása, a Szólít a szörny filmadaptációját olyannyira nagy becsben tartom, hogy képtelen vagyok elfogadni azt, hogy a regényíró ifjúsági könyvciklusával lenne a probléma. A Chaos Walking esetében a legsúlyosabb hibát a Lionsgate vétette, mivel a stúdió nem hagyta sem érvényesülni, sem kibontakoztatni a megannyi forgatókönyvíró sajátos vízióját.

Ugyan el van rejtve egy karakter-vezette a Chaos Walking lagymatag narratívájában, mely Holland és Ridley karaktereire épül, a film mégsem hagyja lélegezni a főszereplőket, mert egyes dolgok kimondásra szorulnak, bizonyos magyarázatoknak, fordulatoknak pedig meg kell történniük, és ez teszi igazán lelketlenné a filmet, mely érvényteleníti, kvázi megfojtja a ki-kibontakozó érzelmi köteléket a két karakter között. Érdekes módon a Love and Monsters sikerre vitte az ifjúsági disztópiafilm koncepcióját, pedig az egy teljesen eredeti történet még kevesebb büdzsével és irodalmi kapaszkodóval a háta mögött.   

A Chaos Walking egy lelketlen film. Nem szórakoztató, de még csak le sem köti a nézőt. Minden szempontból hibádzik az erőltetett világépítés és történetvezetés miatt. Érdemi alakításokról, stilisztikai aspektusokra felesleges szót emelni, ugyanis akik bátorkodnak megtekinteni Liman egy újabb baklövését a Locked Down A.K.A Karantén meló után, azokat a nézőket úgyis a sztárok nevei fogják a képernyők elé vonzani. Sajnálattal kell közölnöm, hogy nem szolgálja az elkészült film azt a bizonyosan nagy mértékű befektetett munkát, pénzt és tehetséget, amit valójában érdemelne a Chaos Walking.

Az egészen merész nézők megtekinthetik a filmet, mely lakossági forgalmazásban számos felületen elérhető április 2-től.