Az 56-os tematikájú filmek mindig is közel álltak a magyar ember szívéhez. Ilyen például a „Szabadság, Szerelem”, amely egy kifejezetten erős alkotás lett, jókora történelmi igazságba burkolva, mégis a főszereplőink történetét tekintve egy fikcióról beszélhetünk. Számtalan borzasztó sorsot és eseményt mutat be a film, amelyeken elgondolkodva az embert még a hideg is kirázza, és épp emiatt lett ekkora sikere itthon, mert magyarok készítették, magyarokról, magyaroknak. Ám ezzel szemben a tavalyi megjelenésű „Néma forradalom" című filmet már kevesebben ismerik, pedig a kis kelet-berlini osztály valóban megtörtént esete szorosan összekapcsolódik a Magyarországon zajlott 1956-os szabadságharccal.

            A történet központjában egy érettségi előtt álló osztály, és azon belül is néhány főbb szereplő áll. Néhányan Nyugat-Berlinbe látogatnak, ahol a moziban független tudósítással találkoznak a budapesti eseményekről. Ekkor döbbennek rá, hogy az otthon hallott propagandával szemben Budapesten javában zajlik a forradalom. Hazatérvén illegális rádió hallgatásba kezdenek, minek során kiderül, hogy a szovjet intervenció áldozata többek között Puskás Ferenc, a méltán híres magyar focista. Ekkor döntenek úgy, hogy a következő napon az óra megkezdése előtt 2 perc néma csenddel adóznak a magyar áldozatoknak, azonban ez a kis akció nem várt bonyodalmakhoz vezet. Az eset felháborodást kelt az iskola vezetésében, a botrány egyre magasabbra jut, és hamarosan maga az oktatási miniszter utazik a helyszínre, hogy a fiatal „ellenforradalmárok” körmére nézzen. Az NDK-ban ugyanis ilyesfajta véleménynyilvánításnak egyáltalán nem volt helye, ebből kifolyólag az osztály engedetlen magatartása miatt hamar zsákutcába kerülnek hőseink. A képlet egyszerű, vagy elmondják mi volt ez az egész, és kik az ötletgazdák, vagy az osztály kollektív büntetést kap, és nem érettségizhet.

            Lars Kraume rendező zseniálisan mutatja be ezt a mára már elképzelhetetlen világot, ahol a szabad vélemény és az igazság kimondása súlyos bűntettnek számít. Egy dolog, hogy a film képi világa és operatőri oldala egyszerre gyönyörű és kreatív, de mindez mit sem érne, ha a központi karakterek nem működnének. Ez ebben az esetben viszont nehéz vállalás, ugyanis itt majdnem egy egész osztály kapja a főszerepet, pár karakter helyett. Azonban megnyugtatunk mindenkit, a karakterek működnek. Nem is akárhogy. A tiszteletadás ötletgazdáinak életén keresztül tökéletesen átérezhető mekkora áldozatokat hoznak társaikért, vagy az, hogy éppen mennyire féltik saját jövőjüket és életüket ami miatt végül engedelmesen együttműködnek a hatalommal. Külön kiemelném Jonas Dasslert, aki a filmben Eriket alakítja. Az ő karaktere végig ellenzi a hallgatás ötletét, és a film első felében én nem is nagyon kedveltem, mert egy tipikus besúgóként volt bemutatva, akiről sejteni lehetett, hogy ő gondot fog még okozni. Viszont a film végére azon túl, hogy már a néző se tudja ki kinek a farkasa, megismerhetjük Erik háttértörténetét, és követhetjük ahogy a benne szunnyadó nemzeti ingerültség és csalódottság végül vulkánként tör ki még akkor is, amikor ennek már végzetes és visszafordíthatatlan következményei lesznek. Nagyon jó volt látni, ahogy barátokból ellenségek, ellenségekből pedig barátok lesznek az osztályon belül, mindezt oly módon, hogy a szereplők tanácstalan helyzetének fojtogató hangulata a nézőkre is kiterjed. Végül pedig a stáblista előtt elmondják, kivel mi történt az eset után a való életben, és spoiler mentesen csak mondjuk annyit, hogy hálásak lehetünk, amiért nem mi voltunk az ő helyükben, ugyanis véleményem szerint sokan inkább meghaltak volna, mint sem hogy így éljenek tovább.

            Akiben szunnyad egy kis nemzeti öntudat, az nem tudja nem élvezettel és izgalommal nézni a „Néma forradalmat”, hiszen ki ne akarná megismerni annak a maroknyi német fiatalnak a történetét, akik szolidaritást vállaltak velünk a történelmünk egyik legborzasztóbb időszakában, mindezt úgy, hogy komoly árat fizettek érte. Bátran ajánljuk a filmet mindenkinek, aki szereti a történelmi témájú műveket, de azok számára is élvezetes lehet, akik kifogástalanul megírt karaktereket, és brillírozó színészeket szeretnének látni egy hihetetlenül izgalmas szerepben.