Véleményem szerint az érdemi kritika előtt rendkívül fontos tisztázni, hogy a filmben bemutatott polgárjogi és politikai győzelem milyen módon rímel jelenünk légkörére, és így talán jobban megérthetjük az okát, miért is készült film A chicagói 7-ek (valójában 8-ak) történetéből.

Az 1960-as évek társadalmi és politikai szempontból (főként a nyugati világban) az egyik legjelentősebb évtized. Felépül a berlini fal. Hevesen zajlik a hidegháború űrversenye, mely az Egyesült Államok „győzelmével” ér véget. Az emberiség túlél egy rakétaválságot. Kennedy elmondja híres berlini beszédét, majd még az éven lelövik. Eközben szerveződnek a békés (Martin Luther King) és radikális (Malcolm X) polgárjogi mozgalmak a szegregáció és a rendőrségi brutalitás ellen. Dúl a háború Vietnámban és a Közel-Keleten. Párizsban és Prágában jelentős diáktüntetések rengetik meg a kétpólusú világot. Virággyermekek ellenkultúrája rázza meg a Nyugatot, melynek csúcspontja Woodstock, ám rendkívül ambivalens módon, szorosan a hippimozgalmakhoz kapcsolódnak a Manson-gyilkosságok. Eközben hazánkban megtörténik a kádári konszolidáció és elindul a gulyáskommunizmus.

Vessük ezt össze 2020 eseményeivel. Lassan egy éve már, hogy a koronavírus mutálódni kezdett Vuhanban, és közben világjárvánnyá nőtte ki magát. Életbe lép a Brexit. Erdőtüzek Ausztráliában. Hongkongban diáktüntetések zajlanak (közel 10.000 őrizetbe vett személlyel és többezer sebesülttel) a Kínához közeledő politikai vezetés ellen, mely jelenleg is javában tart. Az Egyesült Államokban káosz az elnökválasztás, a továbbra is kritikus hatósági erőszak, a szélsőjobboldal és a BLM ellentéte között, valamint a koronavírus okozta Trump-féle intézkedések miatt. Az Európai Unió megoszlik, s továbbra sem veszi mindenki elég komolyan a globális felmelegedést. Gazdasági válság van, de minden ország mesterségesen próbálja stabilizálni pénznemét. Fegyveres konfliktus India és Kína között, valamint az USA és Irán között. Fehéroroszországban félmillióan tiltakoznak Lukashenko diktatúrája ellen (aki sok autokrata államfő kedvenc miniszterelnöke). Magyarországon a Covid-19 második hulláma halálosabb, mint az előző – de persze sokan a közönséges influenzához hasonlítják. Erdőtüzek (ezúttal) Kanadában. Az SZFE diákjai autonómiájukért küzdenek, s harcuk megossza a filmes szakmát, és a hazai közéletet.

Világszerte radikalizálódni látszik a jobb és a baloldal.

Aaron Sorkin második rendezése, A chicagói 7-ek tárgyalása olyan módon ötvözi a 60-as évek polgárjogi összecsapásait a jelenünk politikai éghajlatával (mely nem csak az Egyesült Államok fennálló problémáival azonos), hogy számos értelmezési tartományban megállja a helyét: látszólag egy baloldali hippi-film, egy sztárparádé jogi drámája, egy újabb díjfilm, VISZONT erőteljes politikai üzenettel bír a demokratikusan választott vezetők felelősségre vonása, a hatósági erőszak és a szólásszabadság eszméinek szempontjából.

A Sorkin (Egy becsületbeli ügy, Social Network, Pénzcsináló, Steve Jobs, Elit játszma) által megszokott, gyors és gyakran párhuzamos dialógokra épülő, feszes tempójú, non-lineáris történetmesélés A chicagói 7-eknél is adott. A politikai állásfoglalás (Az elnök emberei, Híradósok) ugyancsak ismert tőle, ahogyan az amerikai álom és az abból fakadó kiábrándultság is egy visszatérő toposz filmográfiájában. Karakterei nem jók, vagy rosszak, hanem emberek hibákkal. Ugyanakkor Sorkin először próbálkozik meg a többsíkú történetvezetés miatt gyakran buktatókat okozó (jogi drámával házasságra lépő) ensemble film műfajával, mely tiszta sikernek bizonyul.

A chicagói 7-ek tárgyalása az 1968-as, vietnámi háború elleni diák- és ellenkulturális tüntetés, majd a zavargást kiváltó konspiráció eseményeit, s a címszereplő 7-ek két éven át folyó tárgyalását dramatizálja óraműpontosságú 120 percben (plusz 10 perc stáblista).

A filmben bemutatott vádlottakat alakító színészek Eddie Redmayne, Sacha Baron Cohen, Jeremy Strong, John Carroll Lynch, Alex Sharp, Noah Robbins és Daniel Flaherty kifogástalanok. A nyolcadik (eljárás közben leginkább meghurcolt, végül felmentett) Black Panther párttagot alakító Yahya Abdul-Mateen II történetszála egyenesen hihetetlen. A 7-ek ügyvédje Mark Rylance, az ügyész Joseph Gordon-Levitt, az ellenszenves bírót pedig Frank Langella formája meg. Feltűnik még Kelvin Harrison Jr. és Michael Keaton fontosabb mellékszerepekben. Azonban a túlzsúfoltnak érződő filmben igazán kiemelkedő alakítást Cohentől és Rylance oldaláról tapasztalhatunk, ám Jeremy Strong method színészete előtt is érdemes fejet hajtani.

Sacha Baron Cohen Abbie Hoffman, yippie aktivista szerepében brillírozik. A túlnyomó részt komikus színész karrierje egyben leginkább komplex és legszórakoztatóbb alakítását láthatjuk. Míg Mark Rylance a tőle megszokott szimpatikus, jóindulatú öregurat tölti fel kellő impulzussal és tartalommal.

Sorkin forgatókönyvét is dicsérhetnénk, viszont teljesen szükségtelen, ugyanis aki ismeri munkásságát, annak stílusa nem lesz idegen. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a Pénzcsináló és Steve Jobs szövegkönyvéhez hasonlóan A chicagói 7-ek esetében is rendkívül mesteri módon bánik a tér-idő sűrítésével, és ezt úgy teszi, hogy egy szórakoztató, intellektuális, releváns politikai-jogi film születik belőle.

A film azonban nem hibátlan. Sorkin ezúttal az idealizmus eszméjét használva, meglehetősen baloldali szemléletben prezentálja a 7-ek küzdelmét. Könnyen meglehet, „liberális propagandának” jelzik majd. Felvetődik a kérdés, hogy igazuk van-e a bírálóknak? Végül is politikai film erős állítások nélkül nem állja meg a helyét. A kérdés csak az, hogy felismer-e a néző hasonló szemléletet önmagában. Az biztos, hogy sem a szegregáció, sem a rasszizmus, sem a rendőri brutalitás, sem a korrupció nem fogadható el egy demokratikus országban.

Sorkin filmje a tiszta polgári szabadság érdekében, a radikális változást elérni kívánó fiatal amerikaiakról szól.

A film egy emblematikus képe rendkívül emlékezetes, ugyanis több visszatekintésben látjuk az Eddie Redmayne karakterének szemszögében a jelvényüket és névtáblájukat némán, ám elszántan magukról leakasztó rendőrök félalakosát. Utána azonnal tudjuk, mi következik. A chicagói 7-ek bemutatja a jelvény levételét, majd a közvetlen következményét; a hatósági túlkapástól vérző fejeket, a sokkolt fiatalokat. Ugyancsak megrázó, szinte elképzelhetetlen, ami Yahya Abdul-Mateen II karakterével történik a bíróságon „engedetlensége miatt”.

Puszta színészi bravúr, ügyes dialógok és mesteri műfajkezelés miatt ajánljuk a filmet, ám a politikai részrehajlás, a jogi és életrajzi filmek kliséi nem kerülik el A chicagói 7-ek tárgyalását. Nem lesz az író-rendező legjobban kidolgozott filmje, és egyesek szabályosan gyűlölni fogják, ám kísérteties relevanciájáról nem szerencsés megfeledkezni.

A chicagói 7-ek tárgyalása 2020. október 16-tól elérhető a Netflixen.