Mindezidáig azt hittem, egy vígjátéknak tartalmaznia kell humort, azonban a Melissa McCarthy főszereplésével készült Szuperagy megtekintése után újra kényszerültem értelmezni a vígjáték műfaját. Nem véletlen, hogy az éveken át halasztott Ben Falcone-film most az HBO Max streaming szolgáltatóra lett száműzve. Állítólag a Szuperagy egy science fiction, egy romantikus vígjáték, illetve egy családi film, azonban csúfosan elbukik a műfajok vegyítésére tett kísérletben.

Melissa McCarthy ismét eltévedett a sületlen komédiák mocsarában a nagyszerű Megbocsátasz valaha? után, hogy férje rendezésében egy negyedik alkalommal is a szórakozás és a humor terhétől teljesen mentesülő filmben szerepeljen. Carol Peters karaktere egyike McCarthy jóindulatú balfácán szerepeinek, s a premissza szerint meg kell mentenie a világot egy öntudatra ébredt mesterséges intelligencia karmai közül úgy, hogy engedi a szentiens szerzetnek azt, hogy tanulmányozza szerelmi életét, mely Bobby Cannavale személyében testesül meg. Itt meg szeretném jegyezni, hogy az M.I. hangját a valamilyen különös oknál fogva mindenki számára elragadó James Corden kölcsönzi, pontosabban az M.I. kölcsönzi a Macskák és Az Emoji-film sztárjának hangját.

Érdemtelennek tartom a színészvezetés, a formavilág, a filmzene, a vágástechnikai, az operatőri munka, a világkép és a tematikai összefüggések bemutatását, mivel Ben Falcone rendezőt a filmkészítés ezen lényegtelen pontjai cseppet sem izgatják. A szüzsé képzavaros, műfaji filmes kudarc, s talán az egyetlen értékelhető pontja a Szuperagynak kompromisszumot és józan gondolkodást nem ismerő, infantilis optimizmusa, melyet Melissa McCarthy erősít, azonban az indokolatlan zenei betétek és kínosabbnál kínosabb „poénok” áldozatául esik minden – alacsony ingerküszöb nívójára tett – törekvés.

A Szuperagy humora valóban olyan, mintha egy mesterséges intelligencia írta volna a forgatókönyvet, azonban most azonnal megkérdőjelezve magam vitatom, hogy egy mesterséges intelligencia ne lenne sokkal alkalmasabb egy vígjáték megírására, miután végigszenvedtem a filmet. Divatjamúlt poénok tárháza a Szuperagy a témájából fakadóan cseppet sem mulatságos Ice Bucket Challange-re tett utalásoktól kezdve a kontár módon koreografált slapstick-en, a nyolcvanas évek televíziós sorozatain, nemzetközi szinten ismeretlen zenei előadóin és idejétmúlt kulturális különbségeken át egészen az elavult technológiai referenciákig. A film logikája szerint a szuperintelligencia humora folyamatosan fejlődik, azonban ahogyan a James Corden hangján megszólaló entitás egyre jobban szórakozik, úgy a befogadó annál kevesebb agysejttel rendelkezik.

Hogy pontosan ki a célközönsége az állítólag minden korosztály számára ajánlott Szuperagynak, arról fogalmam sincs, viszont én semmilyen korosztálynak nem ajánlom. A film kiszipolyozott minden élvezeti faktort az elcsépelt alapsémából, és keserves próbálkozása a filmidő kitöltésére, illetőleg a néző szórakoztatására teljesen meghasonul. Az egyetlen szerencsés tényező a Szuperagyban, hogy öt perccel a film megtekintése után a néző teljesen megfeledkezik arról, mit látott az elmúlt másfél órában.

A Szuperagy 2020. november 26-tól megtekinthető az HBO Max oldalán.