Szexuális identitásválság az amerikai Délen: Uncle Frank – kritika
Elérkezett az díjszezon, és valósággal lubickolhatunk a presztízsfilmekben. Alan Ball, az Amerikai szépség Oscar-díjas forgatókönyvírója, a Sírhant művek és a True Blood kreátora, azonban második nagyjátékfilmjére tizenhárom évet kellett várni az Érzékeny pont után. Az Uncle Frank ötvözi a felnövéstörténetek és a road movie műfaját egy coming-out filmmé, melyben sajnos a címszereplő nagybácsit alakító Paul Bettany pazar alakításán, remek színészi pillanatokon kívül nincs jelentős tartalmi része.
Az Uncle Frank 1969 nyarán veszi kezdetét, amikor megismerjük Beth-et, a déli család egyik fekete bárányát, akit Sophia Lillis (Az, Ez így nem OK) alakít. Rögtön a felütésben felismerhető Beth és Frank bácsi mély kapcsolata, ami négy évvel később bontakozik ki, mikor a frissen érettségiző lány egyetemre megy New York-ba, ahol bácsikája is lakik. Kezdetben egy felnövéstörténetet tapasztalhatunk, s a film első harmadában Beth a főszereplő, azonban mikor "megtudjuk", hogy Frank bácsi meleg, és ezt az egész családja előtt titkolja, azonnal protagonistát vált az Uncle Frank. Paul Bettany karaktere szimpatikus, ám meghasonlott férfi, akinek a történet folyamán fel kell vállalnia családja előtt másságát, s közben jobban megismeri unokahúgát.
Az alig 90 perc hosszúságú film annál többre nem is vállalkozik, mint elmesélni Frank coming outját, viszont briliáns színészi alakítások sora ékesíti Alan Ball második nagyjátékfilmjét. Legkiemelkedőbb, legfajsúlyosabb Bettany, azonban dicséretre méltó Lillis alakítása, illetve Peter Macdissi üdítő jelenléte, aki Frank bácsi élettársát alakítja. A szinte mérnöki precízióval kiszámolt fordulatok kissé formulaikusnak mutatkoznak, azonban Ball filmje végig őszinte tud maradni a kötelező toposzok (elítélő apa, naiv család, nagy lecke a film végén) ellenére, s egészen átfogó képet mutat egy karakter küzdelméről identitásának felvállalása kapcsán, így nem hajlik toleranciafilmbe.
Formavilág szempontjából ugyan nem kiemelkedő, azonban látszólag Ball hagyja lélegezni színészeit a teremtett közegben, és kevésbé stilizál, mint a Zöld könyv, vagy akár az Amerikai szépség. Helyenként egyenletlen a cselekmény, azonban a bravúrosan választott színészek végig összetartják az Uncle Frank-et, és talán Bettany egyik leginkább komplex alakítását látjuk.
A visszatekintésekből megismert első szerelem Frank számára kevésbé hiteles, inkább töltelék a cselekményben, illetve felszínes az apjával való kapcsolat bemutatása. Hasonló témában Viggo Mortensen rendezői debütálása, a Falling mérföldekre veri az Uncle Frank melodrámába hajló optimizmusát, viszont Alan Ball filmje elragadó mese az unokahúg-nagybácsi kapcsolatról, az elfogadásról és az identitásról.
A rendező sorra fürkészi az amerikai lét buktatóit szociodrámákban, s bár nem legszínvonalasabb műve az Uncle Frank, a színészek és a komor téma bátor kibontása miatt megérdemli a megtekintést.
Az Uncle Frank 2020. november 25-től elérhető az Amazon Prime Video-n.