Az év legjobb videójáték filmje: Boss Level - Játszd újra – kritika
Egy korábbi cikkünkben már beszámoltunk arról, hogy Joe Carnahan időhurok akció-vígjátéka hatalmas bajba került, hiszen a forgalmazó kihátrált a Boss Level mögül, azonban a Hulu a film megmentésére sietett. A 45 millió dolláros, videójátékok és az Idétlen időkig által inspirált, elborult akciófilm minden, amit az ember várhat egy time-loop premisszától, sőt még annál is több.
Frank Grillo főszerepében a film egy veterán katonáról szól, aki időcsapdába kerül, és halála napját újra kényszerül élni, míg nem talál megoldást a problémára. Minél kevesebbet tud a néző a filmről, annál kellemesebben csalódik, azonban arról mindenkit biztosíthatok, hogy Carnahan a Felnyomva óta – mely ugyancsak végül az interneten kötött ki – nem volt ennyire erejében. Az „akciódús” jelző nem kifejezés, mely megfelelően körül tudná írni a filmet, ugyanis a Boss Level kirobbanó, B-filmes marhaság, ami rendkívül szórakoztató, kifejezetten mély és őszinte, tónusában és hangulatában összeszedett, látványos, élvezetes és felettébb kattant akció-vígjáték. Itt érdemes megjegyezni, hogy a filmmel együtt nevetünk, és nem a filmen, ugyanis a Boss Level teljesen önreflexív, fantáziadús alkotás.
Eddig nem volt magas elvárásom Grillo kapcsán egyik szerepében sem, és a Marvel-filmek rosszfiújaként ismert színész komikus tehetségét és jelenlétét sem ismertem, azonban egy rendkívül hiteles és humoros alakítást láthatunk tőle a Boss Level-ben, mely gyorsan pörgő történetének mechanizmusa cseppet sem eredeti, ugyanakkor a film nem akar több lenni, mint ami.
Carnahan egy színes és bizarr módon excentrikus, szinte videójátékból szalajtott martalóc brigádot boronál össze, aki halála napját újra-újraélő hősünk életét megkeseríti. Ennek az aljas csapatban feje a világuralomra törő Mel Gibson tábornok karaktere. A film egyik legüdítőbb pontja a veterán színész rajzfilmszerűen monologizáló, elrajzold rosszfiúja. Bárcsak a Fatman is ilyen ügyesen felismerte volna műfaji filmes előnyeit. Mindenesetre az ismét gonosztevőt játszó Gibson látszólag nagyon élvezte a forgatást.
Részben GTA fan-film, részben az árkádjátékok esztétikája tükröződik, ugyanakkor megtalálhatóak benne a mozgóképes zsáner elődjeinek lenyomatai is az Idétlen időkig, illetve A holnap határa által inspirálva. Carnahan profi módon használja az időhurok filmek műfaját, és egy elképesztően lebilincselő 90 perces, bődületes akcióeposzra hívja a nézőket, melynek középpontjában Grillo remekel a szarkasztikus, meggyötört akcióhős karakterével, akinek célja kideríteni, miért éled mindig újra, megmenteni a családját, megfékezni a rosszfiúkat, valamint végérvényesen meghalni.
Látványvilág szempontjából felvállaltan B-filmes eszközöket használ a Boss Level, azonban a film egészére a kevésbé sikerült vizuális effektek nincsenek hatással. Gyakorlatilag egy Crank-mozi, és ugyanúgy erősen korhatáros tesztoszteron-maraton. A rendező nem ismeri a kreativitás határait, és ezer különböző, izgalmas és blőd módon veszti főszereplője életét a történetben, mely elképesztően vicces. Cseppet sem visszafogott Frank Grillo egyszemélyes, morbid és fekete humorú akciófilmje, ami felettébb élvezetes science fiction is egyben, illetőleg megható családdráma.
A történet fordulatokban, meglepetésekben, nevettető és megríkató pillanatokban egyaránt gazdag, azonban aki a véres akciómozik élvezeti értékét keresi, az a Boss Level-ben nem fog csalódni, hiszen tökéletes adrenalinbomba, és esze ágában sincs egy pillanatra sem fékezni.