Halál 2020-ra – kritika
Különösen nehéz feladat lenne összegezni mindazt, ami ezen az éven történt, pontos reflexiókat, helyénvaló összefüggéseket keresni a világban zajló változásokra és objektív következtetéseket levonni, mit is tanultunk 2020-ban. Charlie Brooker szatírájának, a Halál 2020-ra (Death to 2020) című áldokumentumfilmnek nem célja fényt deríteni az igazságra, sokkal inkább viccet űzni a felettébb abszurd évből, mely még csak nem is ért véget.
A Halál 2020-ra cseppet sem lenne olyan szórakoztató, ha minden, ami elhangzik puszta fikció lenne olyan sztárok tolmácsolásában, mint Hugh Grant, Samuel L. Jackson, Laurence Fishburne és Lisa Kudrow. Szerencsétlenségünkre a 2020-as évet összegző áldokumentumfilm éles szatírája, derűsen kiábrándult olvasata a koronavírus és az amerikai elnökválasztás által uralt esztendőnek. Brooker, a Black Mirror alkotója, nem kíméli a nézőt, helyette egyre bombáz minket terjengős, száraz és cinikus brit humorral, amint a felsorolt sztárparádé végigkalauzolja a nézőt 2020 eseményein.
A cseppet sem koherens, gyakorta elrajzolt „dokumentumfilm” kronológiai sorrendben halad az iráni konfliktustól az ausztrál tűzvészen át egészen a koronavírus, a Brexit, a BLM és az elnökválasztás által dominált időrenden, s közben színes és excentrikus karaktereket vonultat fel, kik közül a leginkább kiemelkedő Hugh Grant visszataszító, szűklátókörű és egyenese ostoba történésze, aki nem tudja megkülönböztetni a valóságot és a fikciót – ellenben a nézőkkel, kik elől Brooker nem rejti el az áldokumentumfilm jellegét.
Ugyanakkor különösen szórakoztató Fishburne mindentudó narrátorhangja, aki szintén ékes pillanatokkal szórakoztat, viszont nem szerencsés megfeledkezni a többi sztárról sem, akik mind fiktív karaktereket alakítanak (Cristin Milioti, Tracey Ullman, Kumail Nanjiani, Joe Keery, Leslie Jones, Diane Morgan, Samson Kayo).
Az áldokumentumfilm rendszerint él a kettős ábrázolással, melyre példa a Joe Biden időskorából viccet űző visszatérő poén, vagy a Boris Johnson inkompetenciáját firtató narratív jelzők folytonos elhangzása. Ugyanakkor Kína, Trump, a teljes politikai elit, a generációs különbségek és az új média szereplői (SJW-ok, influencerek, oltóanyag-ellenesek, rasszisták és radikális liberálisok) is megkapják a magukét sajátos, Black Mirror-t idéző, éles formában.
A film kifejezetten nem koherens, viszont annál intellektuálisabb a szatíra, és könnyedén fogyasztható. Brooker, egyedüli íróként, és társrendezőként Al Campbell, valamint Alice Mathias oldalán garantálja a minden ötödik percben berobbanó poénokat – még ha egyes alakváltozatok, mint az alapvető emberi ostobaság megfáradtak is.
A Brooker-féle Halál 2020-ra remek lezárása a kaotikus esztendőnek. Nem kifogástalan, gyakorta felszínes is, ugyanakkor a téma kifizetődő, a színészgárda bravúros és számtalan poén rendkívüli mélyütésnek bizonyul. A Black Mirror, a brit szatírák és a 2020-as évet teljesen maguk mögött hagyni óhajtók számára üdítő és lebilincselő szórakozás a Halál 2020-ra, viszont a film gyakorlatilag mindenkit megsért eltérő kvalitású poénjaival, így elidegenítőleg hathat egyes nézők számára. Az alig 70 perces comedy special gyorsan pörgő, fékevesztett és kíméletlen, továbbá bizonyosság Brooker lángelméjéről.
A Halál 2020-ra december 27-től elérhető a Netflix kínálatában.