Elkészültek a listák a legjobb fikciós és dokumentumfilmekről, melyek megtekintésre méltóak a sanyarú 2020-as évből, azonban érdemes szót emelni azon alkotásokról is, amikről a kritikusok, a közönség és a díjátadók is bizonyosan el fognak feledni.

15. Greenland – Az utolsó menedék

Senki sem gondolta volna, hogy Gerard Butler egy adekvát filmet készíthet olyan melléfogások után, mint az Egyiptom istenei, a Támadás a Fehér Ház ellen-filmek, illetve a silány Űrvihar. Bár az említett címek B-filmes, bűnös élvezetek voltak, a Greenland egy határozottan földhözragadt túlélőfilm. Butler karaktere és családja meglepően releváns disztópiában találják magukat, minek közegében meg kell tanulniuk családként funkcionálni. A feszült hangulat többnyire a szubjektív kamerakezelésnek és a szűkös információadagolásnak köszönhető, s bár a VFX szempontjából kevésbé sikerült, a Greenland kimondottan működőképes film.

14. Let Him Go

Ugyan bőszen ingázik különböző műfajok között, a Kevin Costner és Diane Lane által megformált házaspár megnyerő duó, és a témavezetés is egészen következetes. Thomas Bezucha rendezése egy nyugalmazott sheriff és feleségének története, akik megpróbálják visszaszerezni unokájukat egy bűnszervezettől. A westernfilmes elemek és a hiteles alakítások jóleső pozitívumok a túlhasznált történetben. Az akció rendezése helyénvaló, s ha nem is váltja meg a világot, a Let Him Go mégis egy jobban sikerült darabja a zsánernek.

13. Bill & Ted Face the Music

Örömteli és végtelenül egyszerű a Bill & Ted-filmsorozat záróakkordja. Alex Winter és Keanu Reeves tagadhatatlanul megidősödtek, azonban gyermeki bája sem a színészeknek, sem a kaland-vígjáték alapötletének nem lankadt. Dean Parisot remekbe szabott rendezésének, néhány kellemes vendégszerepnek, valamint az új generációt megtestesítő Samara Weaver-nek és Brigette Lundy-Paine-nek köszönhetően a kisstílű effektmunka ellenére is fantáziadús lezárása a Bill & Ted Face the Music a sok évtizedes szériának.

12. A visszaút

A sportfilmeket és a karakterdrámákat részleges sikerrel elegyítő darab Gavin O’Conner részéről cseppet sem tökéletes, viszont az alkoholista edzőt alakító Ben Affleck meggyőző és színvonalas játékának köszönhetően A visszaút sikeres kísérletté válik. A megható főszereplői alakításon kívül technikai szempontból egyaránt előnyt élvez O’Conner filmje, bár jelentős narratív hiányosságokat, s kevesebb újító szándékot mutat.

11. Host

A koronavírus idején készített képernyő-horror egy kifejezetten költséghatékony és váratlanul kreatív műfaji film, mely többnyire laptopok felületén játszódik, azonban mégis említésre méltó. Rob Savage Host c. filmje bizonyítja, hogy egy csapat remekül választott színész, néhány zörej és egy hátborzongató alapfelállás elegendő egy játékfilmez. Mivel rendkívül kevés igényes horrorfilmet kaptunk idén, ezért be kell érnünk egyelőre hasonló próbálkozásokkal, azonban Savage sikert arat minden hátráltató tényező ellenére, és bár nem emlékezetes alkotás, a Host atmoszférikus műfaji film.

10. Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története

David Dobkin és Will Ferrell Eurovízió-paródiája szeretetteljes tisztelgés a lesajnált hangverseny előtt néhány megkapó, egy kevés kimagaslóan szórakoztató és egy pár kevésbé sikerült poénnal tarkítva, azonban A Fire Saga története jóindulatú bűnös élvezet nem is kevés megkapó eredeti dallal. Az izlandi legendakör humoros természete és a film tüneményes játékossága, valamint Rachel McAdams és Dan Stevens remek összhangba hozzák a pikareszk szerkezetű és bejáratott underdog formulát.

9. Tigertail: A mi történetünk

Alan Yang eredeti és személyes története egy első generációs tajvani-amerikai család története. Intim és alapos kutatása a kulturális különbözőségeknek, az amerikai álomról alkotott képnek és az identitásnak. A főszereplő Tzi Ma kifinomult színészi játéka mértékletes, mégis felettébb rétegelt. Filmnyelvi szempontból lebilincselő alkotás Yang nagyjátékfilmes debütálása, s további remek színészek által a Tigertail túlmutat a történetbéli lazaságon.

8. Shirley

A mindig káprázatos Elisabeth Moss ismételten remekel Shirley Jackson szerepében egy komplex, tragikus, ám kegyetlen karaktert megformálva. Odessa Young és Michael Stuhlbarg egyaránt pazar választás. Ugyan nem vagyok Josephine Decker rendező legnagyobb rajongója, a Shirley kaotikus természete mégis magával ragadó, nehezen felejthető és kellemesen kényelmetlen filmélmény.

7. Palm Springs

Könnyedén lehetne elrontani az időhurok-formulát, Max Barbakow nagyjátékfilmes bemutatkozása azonban sikert arat műfaji téren. A Palm Springs megidézi az Idétlen időkig legjobb pillanatait. Kreatív, szellemesen, jóindulatú és felnőtt humorral teli szórakozást biztosít. Andy Sandberg, Cristin Milioti, valamint J.K. Simmons fantasztikus kémiájának köszönhetően Barbakow filmje elvégzi a munkát: kellőképp megkacagtat.

6. Last and First Men

Egyrészt kísérleti film, másfelől science fiction, a tragikusan elhunyt Jóhann Jóhannsson egyetlen rendezése a Last and First Men, mely kimagasló és vérfagyasztó filmesszé az emberiség lenyomatáról a világtörténelemben. Tilda Swinton narrációja igazi telitalálat a gyönyörűen fényképezett kordokumentum mellé, s mind a filmzene, mind az atmoszféra lebilincselő komplementerei a témákban gazdag értekezésnek Olaf Stapledon írásai nyomán.

5. Családi fészek

Jude Law és Carrie Coon fenyegetően ördögi páros Sean Durkin által mesterien rendezett és Erdély Mátyás révén precízen fényképezett játékfilmjében. A Családi fészek a házassági szerepvállalásról, a nemek közötti virtusról, az 1980-as évek gazdasági virágzásának árnyoldalairól és az emberi kapzsiságról szól, viszont mindezt szűk drámai keretek között, szikár formanyelven meséli el emlékezetes alakításokkal és földöntúli filmzenével.

4. Sound of Metal

Tanítani való mestermunka Darius Marder siket metálzenészről szóló karakterdrámája Riz Ahmed elkötelezett alakításával. A Sound of Metal példaértékű alkotás a filmhang dramaturgiai használata és a kifogástalan színészi játék okán, azonban mindezen túlmutatva Marder filmje méltó módon, kellő alázattal mutatja be a halláskárosult közösséget és a trauma feldolgozását. A film megható, bensőséges utazás egy tragikus figura lelkében.

3. Spontaneous

Sokkoló, azonban hatásos film Brian Duffield felrobbanó tinédzserekről szóló darabja Katherine Langford és Charlie Plummer felettébb megnyerő alakításával, valamint erőteljes tematikai összefüggésekkel párosul jelenkorunk társadalom-politikai problémáival. Bizarr, egyenesen abszurd, sötét humorú, kimondottan szórakoztató és mégis átfogó kutatása a gyásznak és az ártatlanság elvesztésének. Brutálisan őszinte, nehezen feledhető filmremek.

2. Zuhanás

Viggo Mortensen rendezői bemutatkozása ambíciókkal teli játékfilm az időskori demenciáról és az apai szerepkörről. Egy megható érzelmi hullámvasút. Narratív szempontból elsőre nehezen fogyasztható, dezorientációt okozhat, ellenben filmnyelvileg lehengerlően alapos munka. A színészi teljesítmény párját ritkítja Mortensen és Lance Henriksen részéről. Tragédiával és fájdalommal teli, magas színvonalú film, azonban megtekintése annál kifizetődőbb.

1. Békeidő

A kortárs magyar társadalomnak ferdetükröt állítva, mégis megalkuvást nem ismerő személyességgel bemutatva Hajdu Szabolcs legújabb nagyjátékfilmje a 2020-as év leginkább alulértékelt filmje. Lebilincselő, humoros és sejtelmes hangulatú szatíra. Szerkezete pikareszk és számos témát ölel fel, mindazonáltal kifinomult, kiforrott formanyelv és dramaturgia jellemzi. A Békeidő kurrens, őszinte alkotás, egy igazi mozgóképes gyöngyszem.