Az 1960-as évek zűrzavaros évtizedének egyik elhallgatott fejezetét viszi vászonra Shaka King rendezői debütálása, a Judas and the Black Messiah. Az FBI megbízásából Bill O’Neal (Lakeith Stanfield), egy börtönviselt svindler beépül az illinoisi Fekete Párducok székhelyére, és közeli kapcsolatba kerül a körzet vezérével, Fred Hampton-nal (Daniel Kaluuya). J. Edgar Hoover (Martin Sheen) és egyik hűséges ügynökének (Jesse Plemons) feltett szándéka, hogy végleg eltörölje a föld színéről a Párducokat azzal, hogy merényletet tervez kieszközölni Hampton ellen.

Shaka King életrajzi filmje az illinoisi Párducok vezérének tragédiájáról nagy mértékben merít ihletet A megalkuvó, A tégla, a Detroit és a Csuklyások filmnyelvéből, ugyanakkor a Judas and the Black Messiah már csak címéből adódóan sem rejti véka alá a biblikus tragédia drámai helyzetét, mely egyeseknek ugyan patetikus lehet, a film mégis kifogástalan politikai thriller, egy feszült hangulatú bűnügyi film polgárjogi csavarral.

Lakeith Stanfield ismételten lehengerlő alakítást nyújt O’Neal szerepében. Amorális karaktere válaszúthoz érkezik, miután megismeri Hampton valódi énjét. Tulajdonképpen Stanfield figurájának bukástörténete a Judas and the Black Messiah, mely kegyetlen, cenzúrázatlan történelmet tár elénk a rasszizmus könyvéből. Hampton és O’Neal barátsága a film érzelmi középpontja, viszont Hampton halála O’Neal tragédiája is egyben.

Daniel Kaluuya szenzációsan hozza a teljes életnagyságban megelevenedő Fred Hampton-t, s szükséges pátosszal, kötelességtudattal és mégis érzékenységgel, felelősséggel ábrázolja. A rendező ezzel szemben kissé idealizálja a tragikus sorsú Párducot, mely kevésbé szerencsés egy életrajzi filmben. Hampton a Judas and the Black Messiah kapcsán egy békés, higgadt férfi, aki szónoklataiban ugyan feltüzeli a követőket, de közel sem „terrorista”, melynek az FBI bélyegzi. A valóságban természetesen ennél a nevetséges félreértésnél sokkal árnyaltabb a Párducok és a Kormány viszonya, illetve Hampton személyisége, magánélete – mely le lett tudva egy gyönge szerelmi szállal.

Formanyelvi szempontból remek kosztümös darab King rendezése, operatőri és vágási aspektusból kifogástalan, bár a folyamatosan felszólaló, korabeli zenehasználat jukebox musical látszatát kelti. Shaka King ugyan jelentőségteljes filmet alkotott, a Judas and the Black Messiah igazán hatásossá mégis akkor válik, amikor Stanfield és Kaluuya közös jelenetben szerepelnek, illetve amikor a rendező hagyja, hogy a csendek, s nem a felfokozott zenehasználat és a túlírt dialógok kölcsönözzék a paranoia érzetét.  

Két igazán bámulatos alakítással a középpontban a Judas and the Black Messiah egy igencsak fontos, mindezidáig elhallgatott polgárjogi történet, amelynek a valóság kölcsönözte a dramaturgiáját, s Shaka King rendezésében lendületes, szikár, impozáns, nagyratörő és színvonalas produkció. Bár sokkal adózik elődjeinek, a film elegánsan és többnyire közhelyektől mentesen képes megteremteni a maga epikai hitelét, melyet elősegít a dokumentarista, szinte Steve McQueen-filmbe illő leplezetlenség.

A Judas and the Black Messiah február 12-től elérhető az HBO Max kínálatában.