Kapuzáró szülők katasztrófája: Igen nap – kritika
Miguel Arteta rendező függetlenfilmes háttérből érkezik, és rögtön második nagyjátékfilmjével, a Chuck & Buck c. fekete humorú vígjátékkal kiérdemelte az Independent Spirit John Cassavetes-díját. Ezt követően Arteta ingázott a hollywoodi vígjátékok (Céges buli, Mint egy főnök) és a függetlenfilmek (Lázongó ifjúság, Beatriz at Dinner) között.
A Netflix gyártásában készült Igen nap Arteta Egy igazán csodás nap c. Disney-filmjével áll legközelebbi rokonságban. Amy Krouse Rosenthal és Tom Lichtenheld azonos című gyereknovellája nyomán a forgatókönyvet Justin Malen írta. A premissza végtelenül egyszerű: Mi történhet, amikor a szülők egy kijelölt nap alkalmával mindenre igent mondanak gyerekeiknek?
A Torres házaspár idilli, kalandos kapcsolata gyökeresen megváltozik, amikor családot alapítanak. Allison (Jennifer Garner) elveszti spontán természetét, mihelyst anya lesz. Carlos (Edgar Ramírez) számára elegendő, ha a munkahelyen mutatja magát rosszfiúnak, gyerekei előtt (Jenna Ortega, Julian Lerner, Everly Carganilla) már nem áll szándékában. A szülők egy nevelési tanácsadó (Nat Faxon) segítségével elhatározzák, hogy egy egész napon át igent mondanak mindenre gyerekeiknek – némely kivétellel – és visszaszerzik mindazt, ami bennük elveszett.
Megfáradt, feledhető, mégis jóindulatú humorával a film nem szándékszik megváltani a világot, viszont nem is sért meg senkit. Az Igen nap remek szinkronrendezéssel bír, ugyanakkor viszonylagosan együgyű film teljesen elfogadható alakításokkal és nagyotmondó üzenettel. Az Igen nap cselekményén rendkívüli mértékben meglátszik, hogy egy rövid történetről, egy kidolgozatlan koncepcióról van szó, amely nem elég kiforrott ahhoz, hogy játékfilm váljék belőle.
Az elkerülhetetlen slapstick és hóbortos abszurd ugyan helyenként fejfájdítóan alacsony színvonalú humort kölcsönöz a családi vígjátékok műfaji közegéből adódóan, ugyanakkor az Igen nap szükségszerű őszinteséggel, egy megható anya-lánya kapcsolattal és egy adag valóban kacagtató poénnal rendelkezik, viszont a karakterek jórészt elrajzoltak, a konfliktusok epizodikusak, téttelenek, a premissza pedig sokkal több lehetőséget tartogatott volna magában, mint azt az elkészült film mutatja.
Arteta nem árul zsákbamacskát, az Igen napra pedig nehéz haragudni, mert helyén van a szíve. Szűk 90 percre kikapcsolódást, adekvát humort és családi szórakozást biztosít. A közhelyeket nem kerüli el, filmnyelvileg kissé lusta, tematikai szempontból csiszolatlan és felszínes, viszont alapvetően egy könnyed tanmese arról, mik a szülői lét határai, meddig mehetnek el a gyerekek és miért fontos, hogy értékeljük azt, ami megadatott.
Az Igen nap elérhető a Netflix kínálatában március 12-től.